Nő, 1971 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1971-05-21 / 21. szám

■ч

со

N

со

CU

ОС

О

г

MEGLÁTHATOM A HOLNAPOT

Senki sem lepődött meg Losoncon (Luöenec) amikor megtudták, hogy Szálai Jánosnét az Opatová-i POLANA üzem egyik kivarró munkásnőjét választották a CSKP XIV. kongresszusa küldöttévé.

Mindenki, az üzem munkásnői, az ismerős asszonyok és lányok meggyőződése, hogy őket képviseli Szalainé a kongresszuson.

Huszonkét esztendeje dolgozik a szövődében. Édesanya, két lánya van. Az egyik 19 éves, az idén érettségizik az óvónőképzőben. A másik 16 éves, egészségügyi iskolába jár, fogászati laboránsnőnek készül. Ismerik Szalainét jól. Éveken keresztül tagja volt az üzem szakszervezeti bizottságának. Jóformán gyermeklány kora óta szövőnő. A kivarró műhelybe is azért helyezték, mert jól érti a szövőgyári munkát. Tudja, hogy aprócska kivarró tűjével milyen szálat kell kiemelni, megigazítani, hogy a munkadarab minősége kifogástalan legyen.

Az üzem agitációs központjának egyik lelkes kommunista tagja, aki fáradhatatlanul tanít, magyaráz, biztat. És lelkesít is, ha látja, hogy körülötte valami miatt elcsüggednek.

önmagáról keveset beszél, inkább arról, hogy üzemükben hat munkacsoport versenyez. Van olyan is, amely 118—122 százalékra teljesíti a tervfeladatokat.

Az üzemben ma már egyre többen tartják szívügyüknek a termelési problémákat, és ha ilyen természetű kérdésekkel fordul a vezetőség a műhelyek dolgozóihoz, akkor a munkásnők hallatják a szavukat. Csak akkor nem elég merészek még, ha társadalmi, közéleti problémákról van szó. De ennek is meg kell változni, mint annyi minden másnak.

Bántja a közöny. Egyszerűen nem érti, hogy miért közömbös valaki, ha közösségi, társadalmi kérdésekről kell dönteni. Szeretné, ha mindenki szívügyének tekintené üzeme, munkahelye, városa, faluja — a szocializmus ügyét.

— örült, mikor megtudta, hogy ön is részt vesz а XIV. kongresszuson?

Rámnézett. Mosolygós szemében magabiztosság villant.

— Kommunista vagyok. Örülök, s büszke vagyok, hogy ott lehetek, ahol országunk Jövőjéről dönt a kommunista párt, ahol elvtársaimmal együtt megláthatom a holnapot,

Benyák Mária

<0^

Régen kiment mór a divatból az a mondás, amely szerint főzőkanál való a nőknek, nem politika. A munkában egyenrangú társai lettek a férfiaknak. De — néhány kivételtől eltekintve — addig, hogy a képességeiknek megfelelően funkcióval is megbízzák őket, a társadalmi, közéleti, politikai tisztségekig, „a politikáig" még nem egészen jutottak el. A kongresszusi előkészületek során a kérdést megillető komolysággal ez is szóba került, s üzemekben, intézményekben, a járási és kerületi pártkonferenciák tanácskozásain egyaránt figyelemmel kísérték, hány nő kerül be a pártszervek vezetőségébe, s felvetették, mit kellene tenni, hogy többen legyenek a párt soraiban is.

Néhány héttel a CSKP XIV. kongresszusa előtt a Szlovákiai Nőszövetség összehívta a Járási titkárnők és elnöknők országos értekezletét, hogy megvitassa a párt káderpolitikájának alkalmazását a nőszövetségben, s hogy pontos képet kapjon a vezető tisztséget, gazdasági vagy politikai funkciót betöltő nők számáról az egyes járásokban. A párt káderpolitikájáról az SZLKP KB dolgozója, Srámek elvtárs beszélt. Ezt követően Elena Litvajová elvtársnő, a Szlovákiai Nőszövetség elnöke, a XIV. kongresszus küldötte beszélt a mostani időszak jelentőségéről, amikor a nőkérdés megoldásában rátérhetünk a szavakról minden téren a tettekre.

Pártunk felmérte a nők részvételének jelentőségét a társadalom építésében, s megállapította, hogy egyenjogúságuk teljes biztosítására csak akkor kerülhet sor, ha társadalmunk irányításában Is helyet kapnak, tehát közvetlenül részt vehetnek az érvényesülésüket gátló problémák felszámolásában.

Ez évben kerül sor képviseleti szerveinkben Is a választásokra. Lehetőségünk van rá és kötelességünk, hogy segítsünk a rátermett nőket jelölni, javasoljuk őket. Husák elvtárs a Nemzeti Front országos konferenciáján beszámolójában rámutatott, hogy ha kerültek is funkciókba nők, lassan »eltűntek” a vezetésből.

Saját tapasztalatainkból tudjuk, ha nincs is róla kimutatás, melyik évben mennyi nő volt funkcióban,

Új FEJEZET;

vezető beosztásban; hogy nem voltak kedvező körülmények érvényesülésükhöz. Csak egy példa: Ha országos méretben összehasonlítjuk a nemzeti bizottságok összes szerveiben lévő képviselők számát, az 1960-as évhez viszonyítva 2,2 százalékkal kevesebb ma a nők részvételének száma. Legszembetűnőbben mutatkozik ez a kerületi nemzeti bizottságokban.

Szlovákiai viszonylatban nemzeti bizottságaink összes fokozatán a képviselők 20,1 százalékát alkotják a nők, országos viszonylatban csak 17,ő százalékát. Megdöbbentően alacsony a nők arányszáma a helyi nemzeti bizottságok képviselői között, országos méretben csupán 17,9 százalék. Azért említjük ezt, mert a helyi nemzeti bizottságok Intézik közvetlenül a lakosokat érintő problémákat, a községfejlesztést. A nőszövetségre érkező panaszlevelek nagy része éppen ezekre, a gyermekintézmények színvonalára, kapacitására, az üzlethálózat fejletlenségére, kiépítésére, a szolgáltatások minőségére vonatkozik. Mindezeknek az ellátása, fejlesztése, kiépítése a nemzeti bizottságok hatáskörébe tartozik. Sajnos, nem ritka esetben arra fordítják a beruházást, amire nem kellene, például kocsma, kávéház építésére, ahelyett, hogy óvodát, napközit, vagy új üzlethelyiséget építenének. Ha nagyobb szótöbbségük lenne a nemzeti bizottságban a nőknek, édesanyáknak, dolgozó asszonyoknak, bizonyára másképpen alakulna a helyzet.