Nő, 1971 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1971-05-21 / 21. szám
“Át TELJES EGYENJOGÚSÁGA megvalúsítasaban Pártunk következetesen harcol a tömegpolitikai munka formalizmusa ellen. A nők, akik az ország lakosságának a felét alkotják — ha sikerül őket bevonni a közéleti tevékenységbe, a politikai munkába, bizonyára érzékeny kézzel, jó meglátással, bátor szókimondással látnak munkához. Részvételük a társadalom irányításában felmérhetetlen jelentőségű lesz. Hangsúlyoznunk kell, hogy ezt elérni nem lesz könnyű. Az előítéletek még mindig erősek, ha másféle formában élnek is, mint azelőtt. A második műszak, a gyermeknevelés gondja nem engedi, hogy a nők teljes erejükkel munkájuknak, tisztségüknek éljenek — ez általában a közvélemény. A gyermeknevelés azonban leginkább a nők 25—35 éves korosztályát köti le, s a huszonöt évnél fiatalabb, valamint a harmincöt évnél idősebb nők többsége be tudja úgy osztani otthoni tennivalóit, hogy ereje, képességei legjavát társadalmi tevékenységre fordítsa. Ez tehát nem lehet ok arra, hogy a nőket mellőzzék, ha vezető tisztségekbe való jelölésről van szó. A mi feladatunk — a nőszövetség helyi, járási és központi szerveié, hogy a szakmai és erkölcsi szempontból legrátermettebb, legmegfelelőbb nőket javasoljuk közéleti, politikai vagy gazdasági tisztségek betöltésére, valamint a képviselői testületbe. Sajnos, érvelésünk sokszor nem meggyőző. Nagyon helytelen, ha azzal argumentálunk, hogy azért javasoljuk, mert ebben a funkcióban nőre van szükség. Tényekkel kell érvelnünk: azért javasoljuk ezt a nőt, mert szakmai és politikai szempontból egyaránt helyt fog állni. Ha így választunk — s így javaslunk, akkor javaslatainkat bizonyára elfogadják. Természetesen nem elég, hogy javasoljunk, vagy hogy egyszerűen — a számukat tekintve — több nőt juttassunk be a társadalmi irányításba. Meg kell teremtenünk eredményes munkájuk, tanulásuk, érvényesülésük feltételeit, s nem mellékesen — olyan közvéleményt kell teremtenünk, amely nem nézi eleve kritikusan tevékenységüket, hanem bizalommal fogadja őket. Nőszövetségünk — az illetékes pártszervekkel együttműködésben megvitatja, előkészíti a nők politikai nevelésének feltételeit, s a módszereket, amelylyel figyelemmel kíséri tevékenységüket, vagy segít nekik feladatai teljesítésében. A közellátás és a szolgáltatások színvonalának javításáról az ötödik ötéves terv folyamán mór többször írtunk. Gazdasági és politikai életünk fejlődése — bátran mondhatjuk — új fejezetet nyit meg a nők teljes egyenjogúsága megvalósításában. Ez pedig azt jelenti, hogy a nők teljes erejüket, legjobb képességeiket szocialista társadalmunk építésének szolgálatába állíthatják. A nőszövetség funkcionáriusai és tagjai ennek megvalósításához a CSKP XIV. kongresszusa határozatai értelmében látnak hozzá.-h-A LEGJOBB MUNKATÁRS A nagy családban nyolc gyermek várta naponta, hogy édesapjuk hazatérjen a munkából. És a kommunista-apa, az egykori Dynamit-gyár munkása, naponta új reménnyel jött, és egyszerű szavakkal nevelte gyermekeit az igazságszeretetre, becsületességre, emberi jogaik követelésére. Az apró gyerekek közül a kis Ludmila figyelte meg és raktározta el legjobban apja szavait. Korán megérezte, hol a helye, melyik г életutat válassza. Természetesen azt, amelyen édesapja is oly törhetetlenül járt. Nehéz, akadályokkal teli út ez, de a legigazságosabb, a legbiztosabb. A kommunista ember útja. Alig volt 19 éves, amikor kezébe kapta a pártigazolványát. Tagja lett annak a kommunista pártnak, amely akkor már 40 éve táplálta reménnyel hű tagjainak százezreit. Akkoriban még a szülőfalujában, Júron dolgozott, a szövetkezetben, de szíve már rég a gyárhoz húzta. Csakhamar rászánta magát, hogy tervét megvalósítsa. Hat év egy ember életében rövidnek is, hosszúnak is mondható. Ludmilának úgy tűnik, mintha tegnap történt volna. Pedig már hat éve annak, hogy a mezők friss szénaillatát magával hozó lány, először lépett be a bratislavai Tesla üzembe. Hosszú -napok, hetek fáradságába került, amíg megtanulta az érzékeny készülékek, a rádiók gyártásának 1 legelemibb munkafolyamatait. De Ludmila ■ettől többre vágyott. Önszántából megtanulta az üzemrészleg összes munkafolyamatát. Ma a 333-as részleg „tartalékosa“. Csaknem naponta más-más asztal mellé áll, hogy a futószalagos termelésből kiesett munkatársát helyettesítse, mert a termelés nem állhat meg. — Pótolhatatlan tartalékos, — mondják rót la az' üzem vezetői. , — A legjobb munkatárs, — hangoztatják a dolgozók. A pártszervezetben pedig azt mondják: iga<zi kommunista. . Érthető tehát, hogy 6 is ott ülhet a többi küldött között a bratislavai körzeti, majd pedig a városi pártkonferencián. Tudja jól, hogy egy ilyen nagy gyárban mindig akad megoldásra váró probléma. Nem kenyere a szó. Szűkszavúan, halkan beszél arról, ami már megoldódott. — Befejeződött a konszolidáció, új igényes feladatok teljesítésébe kell kezdenünk, — mondja. — Hisz üzemünk a CSKP megalakulásának 50. évfordulója tiszteletére 370 millió korona értékű termékek előállítását vállalta, továbbá azt, hogy az évi tervet három és fél millió koronával lépi túl... —Ezt ígérte Ludmila a városi pártkonferencián is. Erre a két napra egyébként úgy emlékszik vissza, mint élete egyik legnagyobb eseményére. Amikor megtudta, hogy részt vesz a CSKP XIV. kongresszusán, szinte hihetetlennek tűnt számára. Többször is elolvasta nevét a jelöltek között: Ludmila Badinská. Ügy érezte, ez a legnagyobb kitüntetés. Mandátummal a kezében részt vehet e nagyjelentőségű eseményen, hogy még elkötelezettebben folytassa azt az utat, amelyre apja nyomdokain lépett. M. Sváteníková Foto: Borsky b-О Q «4 У </> N 1Л V) U4 oc О г о
