Nő, 1971 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1971-05-21 / 21. szám
J■■■■■■■ ILMKOCKÁK 80 NAP ALATT A FOLD KORUL Ez a káprázatos kiállítású film tökéletes felüdülést nyújt. A tartalmat a cím maga írja körül, csupán annyit említünk meg, hogy egy előkelő londoni férfiklub tagjainak fogadásáról van szó,. melynek értelmében a dúsgazdag Fogg vállalja, hogy nyolcvan nap alatt körülutazza a világot. A film 1870 körül játszódik le, a 80 nap tehát vakmerőén rövid idő. Ügy véljük, mindenki ismeri Verne, a zseniális francia író, korát sok évtizeddel megelőző, a szó nemes értelmében vett kalandos írásait. A film azonos című regényéből készült. Annál ismeretlenebbek a regény filmrevltelének körülményei és megokolják elragadtatásunkat. Michael Todd, a hires amerikai producent — Lys Taylor első férje — két éven keresztül forgatta e filmet, előzőleg maga is bejárta stábjával a világot, hogy Fogg utazásainak legszebb állomásait kiválassza. A néző tehát valóban egy földkörüli utazáson vesz részt, amely díszlet nélkül, mindig a helyszínen, Londonban, Párizsban, Toledóban, Bombayban, Kalkuttában, San Franciscóban van felvéve. Láthatja a Fuzsijámát, a francia kastélyokat, a spanyol bikaviadalt, a léggömbön átrepüli a Rocky Mountenst, Jokahamában a cirkuszt élvezi, Indiában a halottégetést és nőszöktetést. . . luxushajón, vonaton, léggömbön, elroncsolt bárkán utazik hegyen völgyön keresztül és ez az út kifogyhatatlan humorral és látványosságokkal telitett. Michael Todd 1958-ban repülőgép szerencsétlenség áldozata lett. Kár érte, mert nagy tehetségfelfedező volt. Ezt a filmjét is egy egészen fiatal, akkor még ismeretlen angol rendezőre Michael Andersonra merte bízni és a 65 ezer embert foglalkoztató filmben 40 elismert színész játszik. A főszereplőt David Niven alakítja kitűnően, inasa és útitársa, Mexico kedvence, Cantiflas, Fernandeil párizsi konflis-kocsis. Marlene Dietrich bárdáma és a többiek: Frank Sinatra, Shirley MacLain, Buster Keaton, Ronald Colman, Charles Boyer felsorolni is lehetetlen a kiváló gárdát. A film fantasztikus költséggel készült, de a hangsúly nem ezen van, pénzt költöttek már más szuperfilmekre is, ami csak ízléstelen panoptikumot nyújtott — ez a film „megéri a pénzét!“ MAR ÚJRA ÁTUGORJA A TÓCSÁT Ez a szó szerinti címe Alan Marshall, ausztrál Író könyvének — fordításban megjelent a Mladá fronta gondozásában — melyből Karel Kachyna filmforgatókönyvet irt és meg is rendezte ezt az elragadó, minden tekintetben hibátlan színes filmet, amelyet az idei Trutnova-i fesztiválon első díjjal jutalmaztak. Marshall, aki kiskorában gyermekbénulásban szenvedett, e könyvében saját gyermekkorát Írja meg teli humorral, kalandokkal és mindent legyőző életigenléssel. Természetesen hazájában, ausztrál miliőben. Kachyna okos ötlettel átteszi a történést egy moravai városkába Tlmoce-ba (ezért külön elismerés illeti meg, hogy nem ausztrál kosztümökbe bújtatott statisztákkal és őserdőkben, a cirkuszokban kivénhedt vadállatokkal prezentálja ezt a sajnos mindenütt megtörténhető esemény ti. Itt, ebben a városkában születik meg a kis Adám, akinek apja egy uradalomban kitűnő lóidomitó. Ahogy cseperedik, úgy lesz mindinkább mintaképe az apja és bálványa a ló. Egy ártatlan csíny következményeként "gyermekbénulást kap, operációval ugyan az egyik lábát megmentik, de a másik örökre béna marad. A kis Adám azonban apja fia, türelmes, kitartó, a természet gyermeke. Sok gyakorlás után mankója és a falubeli srácok segítségével, titokban felkapaszkodik kedves lovára és az öntudatos, egészséges lelkű gyerek megugrasztja lovát, neki a szabad pusztának, a gátaknak, a boldog élet felé. Ez lenne a száraz mese, azonban Kachyiia ebből a történetből valóságos remekművet faragott. Biztosan emlékeznek a Vágy című kitűnő filmjére. Erre új filmjében sokszorosan ráduplázott. A legkisebb epizód is tökéletes, a legkisebb szereplő is egy-egy pompás típus. A film atmoszférája — a múlt század szecessziós időszaka — magán viseli az elmélyült művész kezenyomát. A kitűnő cseh színészek mellett, Z. Liika zeneszerző, O. Okáé díszlettervező, J. Illik operatőr segítségével, ezt a drámaiságában is lirai filmet, hibátlanul alkotta meg. Célszerű lenne a filmet kórházakban a betegeknek is bemutatni. Merem állítani, hogy felér egy tucat injekcióval. SIMKÖ MARGIT vány fogadta. A fiatalok fantáziája szürrealista képeket és grafikákat varázsolt a deszkafalakra; székek helyett alig gyalult, sebtében összetákolt, támla nélküli lócák vártak a látogatóra; a nagyterem falairól és menynyezetéről különféle tárgyak csüngtek alá: műanyag koponyától, kirakati próbababák lábáig, zászlóktól lyukas cipőig minden megtalálható volt köztük — mégis az egész valahogy egy csapásra meghódított mindenkit. S a megnyitó vendégeként jelenlévő filmrendező, Andrzej Wajda így nyilatkozott egy újságírónak: — Úgy találom, ez a legkedvesebb csűr ebben a városban ... Az új klubot már másnap mindenki Stodolának (Stodola = pajta, csűr) hívta ... Es özönlöttek a fiatalok az akkor még naponta megtartott ötórai teákra, táncdélutánokra ... A „Stodola" diákszínháza, már első bemutatójával hatalmas sikert aratott. Lengyelországban a főiskolai, egyetemi színjátszásnak évszázados hagyományai vannak, s az mindig is a lengyel szellemi élet egyik fontos megnyilvánulása volt. Az első bemutató például az „Ebben az őrjöngésben van módszer" címet viselte, s csattanósan megfelelt a „Stodola" támadóinak, bemutatva hogyan Is gondolkoznak a diákok, s hogyan ozok, akik félreértik őket. A klubnak nemzetközi híre van fotoszakköre révén is. Az 1958-ban alakult fotoklub Amerikától a Szovjetunión át Honkongig hatvannégy országban állított ki, és több mint kétszáz aranyérmet és nagydíjat nyert. 1964 óta egyetemista filmesek is dolgoznak a „Stodolá"-ban: évente hatnyolc keskeny dokumentum-, vagy kisjátékfilmet készítenek, és ezek a nemzetközi diákfilmfesztiválokon már számos díjat nyertek. A lengyel hagyományos jazz-klub ugyancsak a „Stodola" egyik szakköre, amelynek hét zenekara van (és tizenöt év alatt harminc népszerű együttest adott az országnak, és számos híres muzsikust), itt azonban nemcsak bemutatók, de roppant érdekes viták és külföldi együttesekkel szervezett találkozók is vannak, s a klubnak saját — nagy példányszámú, mélynyomott — Jazzlapja van. Igen népszerű a „Legújabb táncok klubja" is, a szakkör, amely nemcsak megtanítja és bemutatja, de megmagyarázza is a legújabb táncokat. A legtehetségesebb tagokból alakul azután az a modern színpadi tánccsoport, amely egy rövid varsái látogatása alkalmával, a nagyhírű koreográfust és balettmestert, Balanchinet is arra a felkiáltásra késztette: — Roppant érdekesen dolgoznak és igen tehetségesek ezek a gyerekek ... A szigorúan meghatározott programot a klubbizottság állítja össze, amelynek három „kormányzó" a végrehajtója, akiknek a klubvezetők és a rendezők segítenek. „Nincs olyan művész, jelentős építész, orvos vagy más értelmiségi, akinek ha még nincs negyvenéves, ne lett volna köze a „Stodola"-hoz — állítják büszkén és a „Minden idők tagjegyzékén" — amely ott függ a bejárat melletti főfalon — valóban a lengyel művészi és szellemi élet nagytehetségű fiataljainak nevét találhatjuk. Ma a „Stodola" zártkörű klub. Mintegy háromszáz tagját és további háromszáz „látogatóját" a klubbizottság veszi fel. A tagsági díj jelképes, évi öt zloty, (hét-nyolc cigaretta ára) egyébként valamennyi rendeztényre, szerény összegekért kapható helyjegyet kell váltani. A Stodola falán ott függ egy hatalmas térkép is: vörös nyilak mutatják hány országgal állnak hivatalos kapcsolatban, öt világrész negyvenegy országát sikerült megszámolnom. A Csehszlovákia felé mutató nyíl a hármas számot viseli... —Vés—
