Nő, 1971 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1971-05-21 / 21. szám
AZ IFJÚ SZÍVEK új bemutatója (Beszélgetés Kvóták Józseffel, az Ifjú Szívek koreográfusával) A CSKP megalakulásának 50. évfordulóját köszönti új műsorával az Ifjú Szívek dal- és táncegyüttesünk. Az ünnepi műsorral kapcsolatban Kvóták Józsefhez, az együttes koreográfusához intéztünk néhány kérdést. — Csak ez év januárjában tért vissza Moszkvából, ahol tanulmányait végezte. Elegendő volt ez az idő a műsor betanulására? — Az idő sohasem elég, mert javítani való mindig akad. De a lelkesedés, az akarat, amelyet 120 tagú együttesünk tanúsított, többet ért a szükséges időnél is. — Miből áll az új, ünnepi program? — Részben új műsorszámokból, részben pedig régiekből. A most betanult számaink: az AndraSovan — Kvoéák: Hősök emlékműve c. kompozíció, továbbá Stanislav Jozef: A párt köszöntése, Karai József: Szabadság, szállj közénk és Vass Lajos: Közösen élni c. kórusműve. Dobi Géza — Kálmán Olga üveges táncának új koreográfiájával is most mutatkozunk be. Zárószámként pedig AndraSovan — Kvoéák: Népek barátsága c. tánckompozíciónk szerepel, amelyben a Csehszlovákiában élő nemzetiségek dallal és tánccal köszöntik a pártunk megalakulásának 50. évfordulóját. — A régebbi számok közül melyekre épült a műsor? Az elmúlt 10 év legjobb, legsikeresebb számait újítottuk fel: A régi, pogány szláv szokásokat felidéző Lucajárást, az Ördöglagzit, és a Rezgőcsárdást. — Mi a bemutató érdekessége? — A galántai járás pártbizottsága és a CSEMADOK járási vezetősége a kosúti véres események 40. évfordulójának emlékére nagyszabású ünnepséget rendez Kosúton (Koáúty). A műsort a mi együttesünk és az Állami Katonai Együttes adja. Erre az alkalomra állítottuk össze műsorunkat. Ez tulajdonképpeni bemutatónk. El kell azonban mondanunk, hogy ápr. 30-án, a munka ünnepének előestéjén már előzetesként bemutatkoztunk a komáromi amfiteátrumban. A szervezők dicséretére legyen mondva, hogy mintegy 3000 főnyi közönség előtt léptünk fel. Külön öröm volt számunkra, hogy elsősorban az ifjúság tanúsított minden eddiginél nagyobb érdeklődést műsorunk iránt. — Mik az együttes további tervei? — Ezzel a programunkkal — a jubileumi év keretében — belföldi körútra készülünk. Minél több városba, községbe szeretnénk eljutni. Későbbi terveinkben egyelőre egy szeptemberben sorrakerülő kelet-németországi út szerepel. Állandó feladatunk a művészi színvonal emelése, a néprajzi tisztaság megőrzése és a káder-kérdés megfelelő megoldása. Szerencsére, ami a legfontosabb, az nem hiányzik: az odaadás, az akarat, a munkakedv, ami a jövő sikereinek is biztos záloga. D. Megyeri Andrea A FIATALOK^^^^/.. A világ leghíresebb csűrje kétségtelenül Varsóban áll. Teljes bizonyossággal állíthatjuk ezt, bár magunk is tudjuk, hogy a csűrök hírességét általában nem szokták nyilvántartani. A szóban forgó varsói „pajtát" ugyanis „Stodolá"-nak hívja a népnyelv, s így már bizonyára többen tudják, hogy a lengyel főváros legnépszerűbb diák-klubjáról van szó. Hivatalos neve: „A varsói politechnika diákjainak klubja" — de ha valaki tájékozatlanul így keresi, legfeljebb udvarias választ kap: „Sajnos, nem tudom merre van." Ha ellenben beül egy taxiba és azt mondja: „A Stodoláhozl", perceken belül célhoz érkezik. £s ha áthalad a kapun, belép a lengyel művészi élet egyik központjába és bepillanthat a legutóbbi másfél évtized szellemi életébe ... „Diákok klubhelyiséget keresnek. Az ötleteket kérjük a Politechnika tanulmányi osztályára beadni. Köszönettel- a diákok." A hirdetés 1955 végén, 1956 elején szinte naponta megjelent Varsó három legnagyobb példányszámú lapjában. És a politechnikára (a varsói Műszaki Egyetemre) ennek ellenére gyéren érkeztek a javaslatok. Varsóban, ahol a náci pusztítás után mindössze hét ház maradt többé-kevésbé épen, még tíztizenegy évvel a felszabadulás után is — szinte lehetetlen volt egy helyiséget szerezni. így azután a palotáról álmodok azt az ötletet fogadták el, amely egy barakkot ajánlott. Akkoriban a Plater utca sarkán még állt a nem sokkal előbb elkészült Kultúra és Tudomány Palotája építőinek felvonulási épülete. »Legyen itt a klub, — ajánlotta az ötletadó — és a diákok maguk alakítsák otthonossá a meglehetősen barátságtalan falakat." A javaslatot elfogadták, és a hivatalos engedélyek beszerzése után, négyhetes rohammunkával, amelyben Varsó valamennyi egyetemének és főiskolájának diáksága képviseltette magát, úgy helyrehozták az épületet, hogy 1956 április 15-én megnyílhatott az új klub. Az első vendégeket fantasztikus lát-
