Nő, 1971 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1971-05-14 / 20. szám

Jpogyan ÉLNEK SALLAIÉK? „Ha valaha is elképzelt az ember egy példás, szép családi életet, hát erről el lehet mondani, hogy az. Sallai György a hosszú évek során, mint tehergépkocsivezető, számtalan kitüntetés­ben részesült munkahelyén. Legelőször megkap­ta a „100 000 km baleset nélkül“ kitüntetést, majd többször pénzbeli, tárgyi ajándékot kapott elismerő oklevél kíséretében. De minden reggel az első autóbusszal '/гб-ког indul munkahelyére. Feleségével felváltva, aki délutáni műszakban dolgozik, foglalkozik a gyerekekkel, neveli, ta­nítja őket. Ilyen felügyelet mellett példás tanuló mindkettő. Szépen, harmonikusan élnek Sallaiék, minden hangoskodás nélkül telnek náluk a na­pok ... Mondhatom, nem minden elfogultság nélkül érintett és örömmel töltött el, hogy a munkásemberek élete ilyenképpen alakul ha­zánkban. Mert több ilyen családról lehetne be­szélni, ahol valóban a komoly életre nevelik szüleik a gyermekeiket. De elmondták a gyere­kek azt is, hogy tanítóiktól is szeretetet kapnak, szívesen járnak iskolába... Mindez, a munkás­jólét, a mi Csehszlovák Kommunista Pártunk sok-sok éves harcának eredménye..." — írta levelében Kopecsek Irén elvtársnő, pártunk régi tagja. Stary háj — Öliget virágnyoszolyában ringatja a kertek között megbúvó házikókat. A délelőtti órákban csendesek az utcák. A gyerekek iskolá­ban ülnek, a lakosok zöme a belvárosban dol­gozik. Tatranská 26. Csengő sehol. Lenyomom a kilincset, a kapu nyikorogva tárul ki. Az üveg­ajtón keresztül látom, hogy Sallainé tésztát gyúr a konyhában. Meglepetten, de barátságosan tes­sékel beljebb. — Délutáni műszakban dolgozom. Takarítónői állást vállaltam, hogy addig a gyerekekkel le­hessek, míg a férjem megérkezik a munkából. Itt, a külvárosban nem lehet magukra hagyni őket. A nagyszülők sajnos már nem élnek... őrségváltás után nyugodtan megyek el otthon­ról. A férjemre mindenben számíthatok. Ahol én abbahagyom a munkát, 6 ott folytatja, amikor megérkezik... A CSEMADOK színjátszó csoportjában ismer­­medtünk össze. Huszonnégy éves voltam, ő har­minchárom, amikor összeházasodtunk. Huszon­négy éves koromban eszméltem rá, hogy örülni is lehet az életnek, mert addig nehéz volt el­viselni ... A kifőtt tészta már a forró zsíron serceg. Sallainé leül. Szemét elhomályosítja a vissza­emlékezés, milyen terhes volt számára az élet, amikor még Darázs Terinek hívták. Szülei a német megszállás után elmenekültek Öligetból. Üj lakhelyükön, a csepeli munkásnegyedben tí­fuszjárvány tizedelte meg az embereket. Da­­rázséknál az édesanyát vitte el. A legkisebb gyerek huszonegy hónapos, Teri nyolcéves volt, amikor anya nélkül maradtak. Csallóközben a nagyszülők nevelték őket, míg az apa meghá­zasodott. Ügy látszott, rendeződik az életük, de amikor az apa bevonult katonának, a mamából mostoha lett. Első házasságából született fia volt a kedves, a másik három teher volt számára. A felszabadulás után visszaköltöztek Öligetbe az édesapa nélkül, akiről csak annyit tudtak, hogy fogságba esett. A negyedik osztályos Terkának és egy évvel fiatalabb öccsének búcsút kellett venni az iskolától, mert ők lettek a családfenn­tartók. Mostohánk egy kertészetbe szerződtetett mindkettőnket. Reggel héttől sötétedésig dolgoz­tunk, de neki ez sem volt elég. Mielőtt a kerté­szetbe mentem, hajnalban egy kocsmát kellett kitakarítanom és kimosni a kocsmárosné gyere­kének pelenkáit. A rövid déli ebédidő alatt meg otthon mosogattam az edényt, hogy a mostohám pihenhessen „egy kicsit“. Apám négy év múlva jött meg a fogságból. Azonnal felismerte a hely­zetet és kitiltotta a házból feleségét. Én vettem át a háztartás vezetését és később a Matador üzemben vállaltam állást... — zárja le a terhes múltat Sallainé-Az órájára pillant. Indulnia kell a kislányáért. Kerékpárra pattan és rövidesen megérkezik a szöszi Ildikóval, aki gyerekes lelkesedéssel szá­mol be anyukájának az iskolában történtekről. Nem zavarja, bogy idegenek vannak a lakásban. Megjön Gyurika is az iskolából. Kézmosás, ebéd és a két gyerek bevonul tanulni a szobába. Ildikó először német órára készül, Gyurika a zongoraleckéjét gyakorolja. A pianínó kopottas billentyűin lágyan csendülnek fel Clementi Szo­nátájának fülbemászó akkordjai. Azután sorjá­ban megtanulják a házi feladatokat. Érdeklő­déssel figyelem, hogy Sallainé milyen türelem­mel és mennyi hozzáértéssel felel gyermekei kérdéseire. — Amikor a felszabadulás után megnyíltak a magyar iskolák, pótoltam, amit gyerekfejjel hi­bámon kívül elmulasztottam. Pedagógiai képesí­tést szereztem. Nehéz volt behozni a lemaradást. Évfolyamtársaim sokat segítettek, bátorítottak, a záróvizsgához mégsem volt elég erőm. Kime­rültem. Csak négy évvel később, kisfiam szüle­tése előtt egy hónappal tettem le az érettségi vizsgát... Mit éreztem akkor?... Elmondani sem tudom... Még ma is magam előtt látom édesapám örömkönnyes szemeit... Milyen bol­dog volt a férjem ... Csak emlegetni kell és megjelenik. Magas, középkorú férfi lép be a kapun. A gyerekek eléje szaladnak. — Apuka, ugye elmegyünk délután autózni? Sallai György magához öleli a két szöszi fejet és beleegyezóen bólint: — Megígértem reggel, ha megtanultátok a leckét, anyukát elvisszük a munkahelyére és mi kimegyünk az erdőbe Vidéki OflÉFÜa A VÁLASZTÓK KOZOTT A féli (Tomaíov) HNB gyűlést rendezett, amelyen a nemzeti bizottság képviselői számot adtak tevé­kenységükről az elmúlt időszakban. Meglátogatta választói körzetét Lapárová elvtársnő, nemzetgyűlési képviselő is. Érdeklődött a nőszövetség helyi szerve­zetének munkája iránt, majd a fiatalokhoz intézett buzdító szavakat. Ezen a gyűlésen mutatkozott be a Nyugat-Szlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottság kép­viselője, Holcingerová Magda elvtársnő is. Beszédé­ben munkájáról pdott számot, majd ismertette a ke­rület eredményeit és terveit. SZORGALMAS ASSZONYOK Az idei tavasz szeszélyes idővel nehezítette az udvardi (Dvory n/2itavou) szövetkezet kertészetében a munkát. Mackó László agronómust a fóliasátrak között találtam, ahol az asszonyok éppen szellőztet­ték az ógyásokat. A kevés költséget jelentő fólia­rendszer jóvoltából a paradicsom egy, a paprika és az uborka két hónappal korábban kerülhet értékesí­tésre, mint a mezei termesztéssel. A kertészet bevé­teli mérlegének gazdagításához az asszonyok szor­galmas munkája teremti meg a legfontosobb fel­tételeket. Gábris József

Next

/
Oldalképek
Tartalom