Nő, 1971 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1971-05-14 / 20. szám
Jpogyan ÉLNEK SALLAIÉK? „Ha valaha is elképzelt az ember egy példás, szép családi életet, hát erről el lehet mondani, hogy az. Sallai György a hosszú évek során, mint tehergépkocsivezető, számtalan kitüntetésben részesült munkahelyén. Legelőször megkapta a „100 000 km baleset nélkül“ kitüntetést, majd többször pénzbeli, tárgyi ajándékot kapott elismerő oklevél kíséretében. De minden reggel az első autóbusszal '/гб-ког indul munkahelyére. Feleségével felváltva, aki délutáni műszakban dolgozik, foglalkozik a gyerekekkel, neveli, tanítja őket. Ilyen felügyelet mellett példás tanuló mindkettő. Szépen, harmonikusan élnek Sallaiék, minden hangoskodás nélkül telnek náluk a napok ... Mondhatom, nem minden elfogultság nélkül érintett és örömmel töltött el, hogy a munkásemberek élete ilyenképpen alakul hazánkban. Mert több ilyen családról lehetne beszélni, ahol valóban a komoly életre nevelik szüleik a gyermekeiket. De elmondták a gyerekek azt is, hogy tanítóiktól is szeretetet kapnak, szívesen járnak iskolába... Mindez, a munkásjólét, a mi Csehszlovák Kommunista Pártunk sok-sok éves harcának eredménye..." — írta levelében Kopecsek Irén elvtársnő, pártunk régi tagja. Stary háj — Öliget virágnyoszolyában ringatja a kertek között megbúvó házikókat. A délelőtti órákban csendesek az utcák. A gyerekek iskolában ülnek, a lakosok zöme a belvárosban dolgozik. Tatranská 26. Csengő sehol. Lenyomom a kilincset, a kapu nyikorogva tárul ki. Az üvegajtón keresztül látom, hogy Sallainé tésztát gyúr a konyhában. Meglepetten, de barátságosan tessékel beljebb. — Délutáni műszakban dolgozom. Takarítónői állást vállaltam, hogy addig a gyerekekkel lehessek, míg a férjem megérkezik a munkából. Itt, a külvárosban nem lehet magukra hagyni őket. A nagyszülők sajnos már nem élnek... őrségváltás után nyugodtan megyek el otthonról. A férjemre mindenben számíthatok. Ahol én abbahagyom a munkát, 6 ott folytatja, amikor megérkezik... A CSEMADOK színjátszó csoportjában ismermedtünk össze. Huszonnégy éves voltam, ő harminchárom, amikor összeházasodtunk. Huszonnégy éves koromban eszméltem rá, hogy örülni is lehet az életnek, mert addig nehéz volt elviselni ... A kifőtt tészta már a forró zsíron serceg. Sallainé leül. Szemét elhomályosítja a visszaemlékezés, milyen terhes volt számára az élet, amikor még Darázs Terinek hívták. Szülei a német megszállás után elmenekültek Öligetból. Üj lakhelyükön, a csepeli munkásnegyedben tífuszjárvány tizedelte meg az embereket. Darázséknál az édesanyát vitte el. A legkisebb gyerek huszonegy hónapos, Teri nyolcéves volt, amikor anya nélkül maradtak. Csallóközben a nagyszülők nevelték őket, míg az apa megházasodott. Ügy látszott, rendeződik az életük, de amikor az apa bevonult katonának, a mamából mostoha lett. Első házasságából született fia volt a kedves, a másik három teher volt számára. A felszabadulás után visszaköltöztek Öligetbe az édesapa nélkül, akiről csak annyit tudtak, hogy fogságba esett. A negyedik osztályos Terkának és egy évvel fiatalabb öccsének búcsút kellett venni az iskolától, mert ők lettek a családfenntartók. Mostohánk egy kertészetbe szerződtetett mindkettőnket. Reggel héttől sötétedésig dolgoztunk, de neki ez sem volt elég. Mielőtt a kertészetbe mentem, hajnalban egy kocsmát kellett kitakarítanom és kimosni a kocsmárosné gyerekének pelenkáit. A rövid déli ebédidő alatt meg otthon mosogattam az edényt, hogy a mostohám pihenhessen „egy kicsit“. Apám négy év múlva jött meg a fogságból. Azonnal felismerte a helyzetet és kitiltotta a házból feleségét. Én vettem át a háztartás vezetését és később a Matador üzemben vállaltam állást... — zárja le a terhes múltat Sallainé-Az órájára pillant. Indulnia kell a kislányáért. Kerékpárra pattan és rövidesen megérkezik a szöszi Ildikóval, aki gyerekes lelkesedéssel számol be anyukájának az iskolában történtekről. Nem zavarja, bogy idegenek vannak a lakásban. Megjön Gyurika is az iskolából. Kézmosás, ebéd és a két gyerek bevonul tanulni a szobába. Ildikó először német órára készül, Gyurika a zongoraleckéjét gyakorolja. A pianínó kopottas billentyűin lágyan csendülnek fel Clementi Szonátájának fülbemászó akkordjai. Azután sorjában megtanulják a házi feladatokat. Érdeklődéssel figyelem, hogy Sallainé milyen türelemmel és mennyi hozzáértéssel felel gyermekei kérdéseire. — Amikor a felszabadulás után megnyíltak a magyar iskolák, pótoltam, amit gyerekfejjel hibámon kívül elmulasztottam. Pedagógiai képesítést szereztem. Nehéz volt behozni a lemaradást. Évfolyamtársaim sokat segítettek, bátorítottak, a záróvizsgához mégsem volt elég erőm. Kimerültem. Csak négy évvel később, kisfiam születése előtt egy hónappal tettem le az érettségi vizsgát... Mit éreztem akkor?... Elmondani sem tudom... Még ma is magam előtt látom édesapám örömkönnyes szemeit... Milyen boldog volt a férjem ... Csak emlegetni kell és megjelenik. Magas, középkorú férfi lép be a kapun. A gyerekek eléje szaladnak. — Apuka, ugye elmegyünk délután autózni? Sallai György magához öleli a két szöszi fejet és beleegyezóen bólint: — Megígértem reggel, ha megtanultátok a leckét, anyukát elvisszük a munkahelyére és mi kimegyünk az erdőbe Vidéki OflÉFÜa A VÁLASZTÓK KOZOTT A féli (Tomaíov) HNB gyűlést rendezett, amelyen a nemzeti bizottság képviselői számot adtak tevékenységükről az elmúlt időszakban. Meglátogatta választói körzetét Lapárová elvtársnő, nemzetgyűlési képviselő is. Érdeklődött a nőszövetség helyi szervezetének munkája iránt, majd a fiatalokhoz intézett buzdító szavakat. Ezen a gyűlésen mutatkozott be a Nyugat-Szlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottság képviselője, Holcingerová Magda elvtársnő is. Beszédében munkájáról pdott számot, majd ismertette a kerület eredményeit és terveit. SZORGALMAS ASSZONYOK Az idei tavasz szeszélyes idővel nehezítette az udvardi (Dvory n/2itavou) szövetkezet kertészetében a munkát. Mackó László agronómust a fóliasátrak között találtam, ahol az asszonyok éppen szellőztették az ógyásokat. A kevés költséget jelentő fóliarendszer jóvoltából a paradicsom egy, a paprika és az uborka két hónappal korábban kerülhet értékesítésre, mint a mezei termesztéssel. A kertészet bevételi mérlegének gazdagításához az asszonyok szorgalmas munkája teremti meg a legfontosobb feltételeket. Gábris József
