Nő, 1971 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1971-05-07 / 19. szám

A CSKP TISZTELETÉRE

$ moí& LEHETŐSÉGEK SZÍNHELYE

Kevesebbet tudunk róla, mint a többi üzemről. Az eperjesi (Presov) ZPA Dukla ugyanis nem közszükségleti cikkeket gyárt, hanem villanymotorokat, transzformátorokat, ventillációs készülékeket, árammérő műszereket.

Ezek a gyártmányok olyan értelemben mégis a közszükségleti cikkek közé tartoznak, hogy a hűtőipari berendezések nélkülözhetetlen részeit képezik. így az élelmiszeriparban is naponta találkozhatunk az üzem gyártmányaival. A termelés nagyrészt exporttermék. Az utóbbi években elsősorban a villanyáram erősségét mérő készülékek vitték el az üzem jó hírét messze határon túlra is. így Irak, az NDK, Burma, Kuvait, Románia, Bulgário, Görögország, Pakisztán, Brazília, Lengyelország és a Szovjetunió úgyszólván állandó üzletfele.

Az üzerrt működése nagyban elősegítette a környék női munkaerőinek foglalkoztatását. Negyed évszázaddal ezelőtt ezen a helyen puszta rét volt. Az itt dolgozó asszonyok pedig munkalehetőség hiányában, csak a háztartásban dolgoztak. S ma olyan eredményeket érnek el, hogy munkájuk egyszerűen nélkülözhetetlen.

— Asszonyainkról akkor is szólni kellene, ha nem kérdeznék — mondja Jón Skultéty, az üzem igazgatója, üzemünk fennállásának 24 éve után elmondhatjuk, hogy az eredmények oroszlánrésze őket illeti. Nagyszerűen helytállnak mind a munkapadok mellett, mind pedig vezető beosztásban. Többen közülük magas miniszteri kitüntetéseket kaptak pl. Mackóvá, Míéová, Hrdliíková, Deveőková elvtársnők. Lelkesek és kezdeményezők. Pártunk fennállásának félévszázada tiszteletére, s egyben az új ötéves terv első évében jelentős üzemi kötelezettségvállalásokat tettek: Igyekezetükkel anyag- és bérmegtakarítást érnek el, határidő előtt teljesítik az exportfeladatokat. Dsszüzemi termelésüket az elkövetkezendő öt év alatt 60 százalékkal szeretnék növelni, elsősorban az exporttermékek gyártásában. Ezzel egyidejűleg természetesen a termelési folyamat korszerűsítése is megoldásra váró feladat. Ha megvalósítjuk, üzemünkben még nagyobb számban tudunk asszonyokat foglalkoztatni.

Ján Skultéty igazgató elvtársat fontos kötelességei elszólítják. A szövetségi gyűlés képviselőjeként Prágába kell utaznia. így hát a munkapadok mellett felkeressük az asszonyokat, akiknek munkájáról oly sok elismerő szó esett.

Mária Rychlavská az 518-as műhelyben dolgozik, már 20 éve.

— Elmenni innen? Majd csak nyugdíjba, de az is nehéz lesz, — mondja szerényen, de határozottan.

Veronika Surkalová asztalán egy köteg huzal fekszik megmunkálásra várva. Egy műszak alatt 2200 darabot készít el belőlük. Mestere a szakmájának, hisz 15 éve — amikor megözvegyült — csak a gyermekeinek és a munkájának él. Ottjártunkkor éppen Veronika napja volt. így munkaasztalán a drótok mellé odakerültek a munkatársak apró figyelmességei is: bonbonos dobozok, sok virág. A megbecsülés, a barátság jelei.

A fiatalabb korosztálynak is volt mivel dicsekednie: szép üzemi bölcsődéjük és óvodájuk van, amely méltán nyerte el Szlovákia legszebb és legjobb bölcsődéje és óvodája címet. Az édesanyák ide hozzák gyermeküket, hogy gondtalanul dolgozhassanak a műszak alatt. Jelenleg 165 gyermek édesanyjának könnyítették meg ezzel a gondját. A nagyobb gyerekek számára üzemi pionírtábort is létesítettek Breza pri Kysaku festői szépségű vidékén. A nőszövetség üzemi szervezete ugyancsak példásan gondoskodik tagjairól. Nemrég például egy közös használatra vásárolt varrógéppel lepte meg őket.

— Ez mind az üzem és a vezetők érdeme, nekik köszönhetjük, — mondták az asszonyok.

— Minden amivel büszkélkedhetünk, asszonyaink érdeme, — mondta előzőleg az igazgató elvtárs.

Ezek a vélemények önmagukért beszélnek.

Marta Svateníková Foto Cigfánová

46

%

C

Dl

5

D

C

\

4*

Ф

N

«0

ti

ф

46

.<2

*

Kinyílott előttünk a féli (Tomaäov) kastély udvarinak rozsdás kapuja és betoppantunk a szövetkezet kertészetébe. Néhány csokor ibolyát vásároltunk. Amíg Kiss Kirolyné rendezgette a csokrokat érdeklődve nézegettünk.

A .Majorház" kertészete egy L-alakú üvegházból és alig nagyobb földterületből áll, mint egy falusi kert. Hobot Pálné a ládákat rakta össze, hisz ebben az igazán mini-kertészetben minden lépésnyi helyre szükség van.

Amig csokraink készültek, megtudtunk néhány problémát az asszonyoktól. Mindketten 1957-től dolgoznak ezen a munkahelyen. A szakismereteket Plajder István bácsitól tanulták. Naponta reggel nyolctól ötig, fél hatig dolgoznak, de gyakran úgy tűnik, hogy kevesen vannak.

— Még a legjövedelmezőbb talán virágokkal foglalkozni, — mondta atr egyik asszony. Mintegy bizonyításként a másik már mutogatta is a virágokat.

Ezek azok: ciklámen, primula, cinerárla, aszparágusz, amarillis.

Tavaly a terv szerint 120 000 koronát kellett volna jövedelmeznie a kertészetnek, de csak 115 000 korona volt a bevétel. Majtán Milán elvtárs, a kertészet vezetője szerint az az oka, hogy kevés a munkaerő, sokfélét termesztenek, földterületük pedig évről évre kisebb. Vagyis nem eléggé reális a kitűzött terv.

Átvettük az elkészített virágcsokrokat. Akaratlanul is arra gondoltunk, hogy ez a kertészet nincs messze a várostól, tehát könnyen a vásárlókhoz szállíthatják innen a zöldséget, a paprikát, a paradicsomot. Meg is kérdeztük:

— Mikor jöhetünk ide újra valamilyen friss, tavaszi áruért?

— Csak május végén.

A válasz meglepett, mert köztudott, hogy a kertészeti munka sikere abban rejlik.

hogy időben tudnak-e jó minőségű, keresett, főleg primőrárut piacra küldeni. Kár, hogy nem tudják kihasználni a jó értékesítési lehetőségeket a közeli városokban.

Amikor becsuktuk magunk mögött a rozsdás kaput, arra gondoltunk, hogy nem lenne jó, ha ezzel a megoldásra váró problémákra is rázártuk volna az ajtót?

BENYÄK MARIA

Foto: Könözsi

MŰTERMI

lúlogotás

.., Szétszaggatott emberi test, erőteljes, robusztus alak, anatómiai darabjaira hullva... A háború borzalmait idézi, örök mementó. A gázkamrák szúrós, fojtó levegője, a gyilkos bombaszilónkok így ragadtak el apákat, férjeket, szeretőket. Életük, erejük teljében ...

Ezt a gondolatot fejezi ki Nagy János szobrászművész Mártírok emléke című alkotása, amelyet napjainkban lepleznek le Dunaszerdahelyen (Dun. Streda).

A művészt otthonában kerestük fel, hogy közelebbről szólhasson önmagáról, műveiről.

Gyermekkorától él Nagy János Komáromban (Komárno), ebben a gazdag múltú, Duna menti városban. Itt telepedett le, ide kötötte a gyermekkori emlékek sokszínű, erős lánca. Ismeri a Duna-partl berkek búvá madarait, vízbe hajló fűzfáit, iszapszagot lehelő köveit. S mindennél jobban ismeri és szereti e táj szűkszavú, de melegszívű embereit: munkásokat, parasztokat. A művészt benső rokonság fűzi ezekhez az emberekhez: feszülő, férfias ereje nem a szavakban jut kifejezésre, hanem a munkában, — az alkotásokban.

Már zsenge korában a szilárdabb, komolyabb anyag: a kő, fa, fémek, a gipsz vonzották, de az irántuk érzett tisztelet nem engedte, hogy túl korán a kezébe fogja

NEMZETKÖZ!

„drufesztivál"

A vásárváros díszbe öltözött utcáin a tömegesen érkező személyautók, a zsúfolásig megtelt autóbuszok, a percenként közlekedő villamosok, félreérthetetlenül egy irányba szállítják az emberek ezreit. A vendéglátó Brno városa a régi hagyományokhoz híven az idén is megnyitotta vásárterének kapuit a kereskedelem irányítói, a könnyűipar szakemberei és a nagyközönség előtt.

Az idei, sorrendben a második Brnoi Nemzetközi Áruminta vásár új hagyományok kezdetét jelenti a könynyűipari árucikkek sorában.

A vásár célja, hogy bemutassa könnyűipari gyártmányaink legjavát, és a külföldi cégek részvételével fellendítse hazánk árucsereforgalmát a világ szocialista és kapitalista országaival.

Az idei brnoi vásárt valóságos nemzetközi „árufeaztivál“-nak nevezhetjük amelyen 32 ország mutatta be könnyűiparának legjavát. A cseh-