Nő, 1971 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1971-05-07 / 19. szám

? т / nézve emlékeznek. Egyikük valahol Prága peremén, a virágba öltözött motoli völgy óriás épülettömbjének egyik apró irodahelyiségében fogad. Számomra kora hajnalt mutat az óra, amikor MUDr. Véra Kazimou­­rová, a prágai Károly Egyetem Gyermekkórházának igazgatónője el­mondja jövőbe mutató emlékeit egy új embert kovácsoló korról, hogy beszéljen egy kommunista ember ifjúságáról, beéréséról, gondjairól és harcairól. — Tizenhárom éves koromban ke­rültem Hradec Královéba, az ottani gimnázium harmadik osztályába. A tanulás mellett az Ifjú Kultúra (Mladá Kultúra) kötötte le minden szabad időmet. Hisz abban a szerve­zetben mindaz megvolt (sport, tu­risztika, szórakozás, kultúra és poli-BESZÉLGETÉS Ismét május van. A Moldva ezüs­tös hullámai felett lebegő színes köd­függönyből csodálatos panorámaként bontakoznak ki az Aranyos Város tornyai és a hangosan trillázó fekete­rigóknak vidáman kurjant vissza a Szent Vitus dómjának ormáról az érckakas. Igen! Ismét május van Prágában, május mint huszonhat esztendővel ezelőtt. A zöld pázsiton hancúrozó gyerekhad visong. És a megszelídített gépszörnyetegek is, amelyek Prága utcáinak úttestét tö­rik, zúzzák darabokra, azok is a vá­ros szebb holnapjának részlegét, a metrót építik. Nemcsak vérvörös tulipánok láng­ja gyúlt ki e napokban ismert és ismeretlen hősök sírján, a jövő váro­sának térképén is felvillantak a vil­lanykörték kék, lila, vörös és zöld fényei... Emlékek és tervek ezek­ben a napokban egységet alkotnak. Amikor az érdemrendekkel kitünte­tett veteránok emlékeikbe mélyed­nek, fiatalabb bajtársaik a jövőbe A motoli gyermekkórház tika), ami egy fiatal leányt és fiút érdekelhet. A tanári kar, sajnos, nem nézte jó szemmel a baloldali szervezetben való szereplésemet, már csak azért sem, mivel az Ifjú Kultúra közvet­lenül a CSKP kerületi bizottsága alá tartozott. És csak hajszálon múlott, hogy politikai nézeteim és ténykedé­sem miatt, nem zártak ki az iskolá­ból... Érettségi után harmincnyolc szo­morú és végzetes őszén kerül Véra Prágába, a' Károly Egyetem orvosi karára. A kis medika itt sem tagad­ja meg önmagát. Résztvesz a Demok­ratikus Orvostanhallgatók Egyesüle­tének munkájában. Mint a többiek ő is tüntet és harcol. Amikor pedig a nácik bezárják a cseh egyetemeket és főiskolákat, Vé­ra visszatér Hradec Královéba, s ott egy patikában vállal munkát. A né­met fasiszták azonban innen is ki­űzik és a volt medika beáll ápolónő­nek a helyi kórházba, a fertőző bete­gek osztályára. Ugyanakkor beirat­kozik az ottani ápolónői iskolába s egyben belekapcsolódik az illegális kommunista párt munkájába. Egy szép napon azonban szinte búcsú nélkül hagyja el munkahelyét és a várost. Prágába költözik nagysietve. Így sikerül elkerülnie a letartózta­tást. Prágában ismét megtalálja a párt­tal az összeköttetést: kommunista sejtet szervez a kórházban. Negyven­négyben a Gestapo letartóztatja. Megkínozzák, de bizonyítékok hiá­nyában kéthónapi fogság után sza­badon engedik. Visszatér a kórházba, azonban sú­lyosan megbetegszik. Negyvenöt má­jusának elején, betegen ugyan, de munkába áll. Érzi, tudja, hogy szük-Aranyos Várost a végpusztulástól. Ezerkilencszáznegyvenöt júniusá­ban Véra Veverková ápolónőből ismét medika lett. Közben részt vett a pártmunkában, toborzott, agitált. Férjhez ment a párt egyik régi és harcos tagjához, Kazimour mérnök­höz. Ezután súlyos betegsége, majd kislánya születése miatt tanulmá­nyait csak 1950-ben végezte be. Orvossáavatása után a Bulovkára került, ezúttal is a fertőző betegek osztályára. Onnan 1954-ben a kórház gyerekosztályára helyezték át. Ez­után pedig több felelős poszton állta meg a helyét, míg 1959-ben a Károly Egyetem Gyermekkórházának az igazgatónőjévé nevezték ki. S mivel városrendezési okokból (a nagy mű­­út építése) a kariovi egyetemi gyer-És felszabadultunk ség lesz rá Charvát professzor Ká­­roly-téri klinikáján. És éjjel nappal, emberfeletti erővel dolgozik. A hit­leri Németország ugyanis már kapi­tulált — csupán a „Cseh erődöt“ akarták a halálfejes generálisok tűz­­zel-vassal megvédeni- és a német­­országi koncentrációs táborokból már özönlöttek a cseh, szerb, görög, ro­mán, zsidó és magyar élő csontvázak tízezrei. S úgy tűnt, mintha vala­mennyien Prágán keresztül akartak volna hazájukba visszatérni... Közben Prága népe felkelt és szin­te fegyvertelenül támadta meg ho­rogkeresztes hóhérait. Május volt! Prága ezúttal is virágtengerben úszott. Ám az orgonák illatát rob­banó gránátok tépték cafatokra, és a parkok zöld pázsitját haldoklók vére festette pirosra. Harc folyt a rádiónál, a trójai hídon cseh haza­fiak, holland és német antifasiszták védték a várost oltalmazó barikádo­kat a fasiszta túlerővel szemben. Bubnyban a prágai vasutasok odüsz­­szeuszi csellel foglaltak el egy hitle­rista páncélvonatot. A Lidovy Dúm­­nál (a mai Lenin Múzeumnál) és a Pankrácon vérszomjas SS-legények öltek halomra ártatlan aggastyáno­kat és kisdedeket. A Károly térről pedig, ahol aknavetők üvöltöttek, egyre másra hordták a sebesülteket be a Charvát klinikára, ahol orvosok és ápolónők, köztük Véra Veverková is, hősi harcot vívtak az ezerfejű halállal. Aztán a végveszély tizenkettedik órájában megjelentek Prága utcáin Rybalko tankjai, megmentették az mekkórházat lebontották, 1971 január elsejével ide került, Motolba, az új egyetemi gyermekkórház élére. Dr. Véra Kazimourová útja a helytálló kommunista egyenes útja volt, aki 1968—69 válságos éveiben is megállta helyét. Jelenleg több pártfunkciót tölt be és április köze­pén mint delegátus szólalt fel a CSKP prágai városi konferenciáján. Felszólalásában természetesen mun­kájáról, terveiről, a motoli kórház­kolosszus jövőjéről beszélt. Hiszen az óriási, 640 pácienst befogadó gyermekkórháznak pendantja is épül, ahol felnőttek fognak majd gyógyí­tani. És az igazgatónő örömmel mutatja az eljövendő „egészség-város“ terv­rajzait, amelyeken többek közt kü­lönböző kísérleti és kutatóintézetek projekciói büszkélkednek. Szavai sze­rint, itt Motolban, Prága peremén valósul meg majd minden kórház­­igazgatók álma: a kórház személy­zete részére épülő lakótelep is! Dr. Véra Kazimourová a motoli völgy­ben akarja létrehozni Európa leg­tökéletesebb kórházvárosát, amelyet menetközben állandóan modernizál­nak, nehogy elavuljon amikorra fel­épül. És Dr. Véra Kazimourovát aligha érik kudarcok. Ez az asszony, ez a kommunista orvosnő olyan ember, aki elébe áll minden bajnak, nehéz­ségnek, aki meg nem riad, meg nem hátrál, aki higgadtan, megfontolva minden tettét, lépésről lépésre halad előre a kitűzött cél felé. B. I.

Next

/
Oldalképek
Tartalom