Nő, 1971 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1971-04-19 / 16. szám
Tíz évvel ezelőtt történt. S mégis, ki ne emlékeznék erre a napra? Évszázadok múlva is tanítani fogják az iskolában, megemlékeznek világszerte évfordulójáról. 1961. április 12. — A világűr meghódításának nyitánya. E napon százezrek ültek rádiókészülékük mellett és hallották Jurij Gagarin, a világ első űrutasának szavait: „Az égbolt sötét, a Föld kékes fényű.“ AZ EMBERISÉG HŰSE -az első űrhajós A sikeres űrrepülés után Jurij Gagarin jelentést tesz a Szovjetunió legfelsőbb szervei vezetőinél: a párt és a nép feladatát, az első űrrepülést végrehajtotta. Mi élő tanúk, felejthetetlen élménnyel gondolunk vissza az örökké mosolygó arcú Jurij Gagarinra, akit Prága, London, Kairó éppúgy a szívébe zárt, mint Moszkva, vagy az a kis orosz falucska, ahonnan az egyszerű falusi ács fia útnak indult. Épp Így szívünkbe zártuk a nagyszerű feleséget, Valentyína Gagarinát, ekkor 2 kicsiny gyermek édesanyját, aki egy pillanatra sem tudta kikapcsolni rádiókészülékét: vagy Anna Gagarinát, a boldog édesanyát, aki sűrű könynyek között ölelte magához őrnagy fiát, az emberiség hősét. Immár 10 éve annak, hogy ezzel a világraszóló eseménnyel a kozmikus korszakba léptünk. Az emberiség történetében ez az időszak alig porszemnyi, mégis páratlan sikerekkel gazdagította az űrkutatás tudományát. Az űrutasok és expedíciók száma úgy megnőtt, hogy már nem lehet pontosan észben tartani. Minden kísérlet új öröm a világ népei számára, de már nem szenzáció, fantasztikus utazás. A szovjet és amerikai űrkutatók és űrhajósok érdeme, hogy meghódítottuk a világűrt, s első égitestként a Holdat. Olyan óriási tudományos fejlődés ez 10 év alatt, amire aligha volt példa az emberiség története során. Mégis, a legnagyobb elismeréssel arra az emberre gondolunk vissza, aki úttörője volt ennek a korszaknak, akinek neve elválaszthatatlan a kozmikus korszak kezdetétől. így emlékezünk a hős Jurij Gagarinra, a világ első űrutasára, aki életét is a tudománynak áldozta. ‘НИШИ'*“““" ííD®©ílTbfÍ összesen kilenc gyermeket szolgált ki becsülettel az az öreg bölcső, amely a család első csemetéi között Apolkát is ringatta. A legnagyobb lány dolga volt, hogy a kicsinyeket ellássa, mosdassa, fésülgesse, dajkálja. Ezért mondott le a vágyról, hogy továbbtanulhasson, meg sokszor a kenyérről is — a kicsinyek miatt. így kezdte életét a szegény eperjesi (Preáov) lány, aki csak azután kezdhette meg önálló életét, amikor a kopott bölcső a padlásra került. Nem volt ez a kezdet más, mint a többi szegény munkáslányé. Csak a folytatás volt határozott, s elszánt. Tizenötben a cserépgyáros Rác úrnál nyelte a cementport, tizenhatban a Pallas nyomdában lett inas, tizennyolcban már a Vörös Szakszervezet tagja, majd belép a Csehszlovák Komszomolba, és a Testnevelő Munkásegyletbe. Huszonháromban felveszik a Csehszlovák Kommunista Párt tagjai sorába, mert szíve és esze megmutatta az utat, amely a kizsákmányolástól mentes társadalom megteremtéséhez, a proletariátus győzelméhez vezethet. Amikor megismerte a kommunista Béres Jánost, megszerette, feleségül ment hozzá, hogy együtt küzdjenek tovább. Férjének azonban el kellett menekülnie a csendőrszuronyok elől, kenyeret és megélhetést keresett Argentínában, mint annyian akkor e vidék lakosai közül. Béres Jánosnét nem törte meg a magány, a nélkülözés. Részt vett Prágában a „Vörös nap“-on, pedig tudta, hogy ha hazaér, csendőrök várják majd az állomáson. Éppen ezért jó húsz kilométert gyalogoltak, előbb szálltak le a vonatról, s a mellékutakon lopakodtak haza, a városba. Harmincegyben nem tudott ellenállni férje hívásának — utána ment. Egy farmon dolgoztak, küszködtek, távol a lakott területektől. Itt szülte meg két gyermekét is. Munkában elgyengült, rosszul táplált szervezete nem adott elég erőt — s orvos segítséget — hogy életben maradhassanak. Majd újra gyárban kerestek munkát. A •л > о c ,U d ö — о fc. munkásasszonyok sorsa minden tőkés országban egyforma ... Ezért kapcsolódott be a proletárasszonyok nőmozgalmába a többi lengyel, szlovák, magyar munkásnővel együtt, hogy segíthessen. Múltak az évek, fiai sírját benőtte a fű ... Az első csehszlovákiaiak között voltak, akik 1947-ben hazatértek. Három hetet töltöttek hajón, egyet a marseillesi kikötőtől, a csehszlovák határig, ahol virágcsokrokkal fogadták őket a gyerekek ... Tizennyolc év után újra itthon ... és szabad hazában! Az emlékezés könnyei a féltve őrzött, megsárgult képekre hullanak, az értékes dokumentumokra, amelyek nagy részét Béres Jánosné már az eperjesi (Presov) Szlovák Tanácsköztársaság múzeumának ajándékozta, miután az elmúlt évben meghalt férje, elvtársa — életének, küzdelmeinek részese, kommunista pártunk alapító tagja; az Építésben Szerzett Érdemekért a Munkaérdemrenddel kitüntetett Béres János. Féltve összezárja a kitüntetéseket őrző kazettát — s emlékezései könyvét, amelyben egy szenvedésekkel, harcokkal, tapasztalatokkal teli élet a hátralévő évek számára alig-alig hagyott lapot. Vajon mi kerülhet még bele? Mindaz, amit a városi nemzeti bizottság tagjaként, a szociális komisszió elnökeként tehet, a munka, a Kerületi Bíróság, ahol népbíróként működik, — tehát minden, amivel kommunista lelkiismerettel társadalmunk építéséhez hozzál árul. M. Sváteniková MESSZEVAN ш szobrásznő az ii fesztiválra Bratislava — Prága — Moszkva — Irkutszk — Ulánbátor — csaknem 10 000 kilométerl Ebből néhány száz az Ural, a végtelenbe vesző szibériai síkságok, a Bajkál és a Szelenga, az egyetlen mongol folyó felett... Az ulanbátori repülőtér fürdött a napfényben s még a levegő is szinte égetett, noha itt az időjárás minden pillanatban meglepetéssel szolgálhat: az ember észre sem veszi, és a kék eget egyszerre csak óriási homokfelhő takarja el, amely egészen apró, mindent átható, a szemet és a torkot egyaránt ingerlő szemcsékből tevődik össze. A távoli, keleti országok az európaiak számára a legendákkal övezett mesebirodalmakat jelentik. Mongólia — távoli barátaink hazája, az az ország, amely a feudalizmusból, a tőkés rendszer fejlődési fokát átugorva évezredes álmából hirtelen az új korszakba, egyenesen a szocialista országépítés útjára lépett. Láttuk a régmúlt emlékeit, és az új Mongóliát is, amely a Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatására 1921-ben győzelemre vitte az antifeudális és nemzeti demokratikus forradalmat, és megalakította az első demokratikus ázsiai államot. Ulánbátor — széles, aszfaltozott utcák, a nappali hőmérséklet a tavasz kezdetén 30 fok, hajnalban meg teljes 15 fokkal kevesebb. .. park, amelynek minden egyes bokrát, minden egyes fáját naponta meg kell öntözni, nehogy kiszáradjanak ... nők a hagyományos délában, amelyek a szivárvány minden színét idézik, csak itt-ott egy-egy európai öltözék .. . autók meg taxik, soknak a kormánykerekét nő kezeli — még megíratlan rendszabályok szerint, előzni vagy befurakodni két kamion közé s aztán felfutni csaknem a járda közepére, nos, ez semmi rendkívüli, bármikor lehet... lovak, mint megszokott közlekedési eszköz, ez igazán csak az első ízben itt járót lepheti meg. A városban állandó a rohanás, a zsivaj, még a déli órákban sem szünetel, amikor a legperzselőbben süt a nap. De éjszaka sem mondható kihaltnak a város. Az új főváros igyekszik mindenben lépést tartani a kor követelményeivel: van egyeteme, tudományos akadémiája, színháza, nemzetközi jellegű szállodája, vannak klubjai, irodaházai, európai stílusú üze-
