Nő, 1971 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1971-04-19 / 16. szám

Paulus Moreelse (1571 — 1638) Fiatal asszony portréja emlékek és a Fekete tenger északi partjáról származó antik anyag. A grafikai gyűjtemény 40 000 rajzot és 50 000 metszetet tartalmaz. Itt található az egyik legnagyobb numizmatikai gyűjtemény, középkori fegyvergyűjtemény, és jelentős a múzeum iparművészeti anyaga is. A festészetet számos világhírű darab képviseli. Megtaláljuk az olasz reneszánsz kiváló alkotá­sait. Harmincegy teremben Simone Martini, Ugolino de Tedice, Lorenzo Costa, Botticelli, Fra Angelico, Filippo Lippi, Paolo Veronese, Tinto­retto, Tizian, Chirlandaio, Raffael, Giorgione, Caravagio, Leonardo da Vinci mellett a szobrá­szat is méltón képviselve van Michelangelo, Bernini munkáival. E reneszánszkori olasz festé­szeti gyűjtemény alapját az 1772-ben megvásá­rolt Pierre Crozat gyűjtemény alkotta, amelyhez később különböző forrásokból neves alkotók munkái kerültek. Ezek közül említést érdemel a Lord Walpoe gyűjtemény, a velencei Barba­­rigo palota gyűjteménye és az 1863-ban szerzett két mestermű, Leonardo: Madonna Littája és Raffael: Madonna Conestabile-ja. Az említett képek megszerzése az Ermitázs értékét nagy mértékben növelte. Az 1885-ben megvásárolt Golicsin múzeum, amely egyike volt a leg­nagyobb magán képtáraknak, számos olasz mester művét tartalmazta, közöttük Palma Vecchio „Férfiképmását“. A képtárban kiválóan képviselik a 17.—18. századi alkotásokat a nagy francia, spanyol és a 18. századi angol festők: El Greco, Murillo, Velazquez, Riviera, Zurbaran és az angol Rey­nolds és Gainsborough. Kincsei közül az első helyre mégis a 17. század és a 18. század elejéről származó németalföldi és flamand festmények kerülnek. A képek többsége kitűnő állapotban van. A sorozat, amely teljes egészében felkarolja a flamand és németalföldi festészetet, külön érté­kes tanulmánynak felelne meg. Rubens 41 mun­kája a művész aktív időszakának csaknem min­den szakaszát és témáját magába foglalja, — vallási, mitológiai — allegorikus, történelmi, de­koratív munkáit, portréit, tájképeit. Nagy monu­mentális kompozíciói ugyan hiányoznak, de az Ermitázs büszkélkedik Rubens rajzainak egyik legnagyobb gyűjteményével. Van fayck 26 fest­ménye teljes képet ad a festő egész munkássá­gáról. A Jordaens munkáiból álló sorozat nem teljes, de értékes, és Syders, Paul de Vos sincs sehol ilyen nagyszerűen képviselve. Rembrandt Ermitázsban őrzött sorozata világ­hírű. Közülük a legértékesebbek, Saskia mint Flóra, Danae, A szent család, A tékozló fiú meg­térése, Dávid és Uriah, Férfi pirosban. Rajtuk kívül Teniers, Haals, Steer, Terborch, Metsu, Adrian van Ostende, Ruisdael, Warneer, Ber­­chem, Holbein képei alkotják a páratlan gyűjte­ményt, amelyen az egyetlen csorba, Vermeer alkotásainak hiánya. A képtár képanyaga a 19. században a kedve­zőtlen politikai és gazdasági körülmények miatt nem bővült olyan mértékben mint II. Katalin ideje alatt. A NOSZF után az Ermitázs anyaga megháromszorozódott, a 18.—19. századi magán­képtárak és múzeumok államosításával és a 19. és 20. századi nyugat-európai, főleg francia impresszionisták képeinek beszerzésével. Az utóbbiak között Cezanne, Degas, Renoir, Signac, Sisley, Monet festményei, de Gauguin, Matisse, van Gogh is megtalálhatók. A kubistákat Piccas­­so képviseli, de szürrealista képeket és kitűnő szobrokat láthatunk itt Rodin és Maiollon alko­tásaiból. Az 1941-ben létrehozott orosz kultúr­történeti részleg, amely magába foglalja Orosz­ország múltját, kultúráját, a Szovjetunió fejlő­désének dokumentumait egészen napjainkig. Még rengeteg anyag vár feldolgozásra, és új meg új műkincsek kerülnek napvilágra, amelyeket az Ermitázsban helyeznek majd el. Ilyen röviden a kiemelkedő alkotásokból csak néhányat említhettünk meg. Nem felsorolásra törekedtünk, hanem ösztönzésként szántuk írá­sunkat ahhoz, hogy közelebbről megismerjük ezeket^ világhírű alkotásokat. Az a felbecsülhe­tetlen értékű kincs, amely az Ermitázsban talál­ható, s amely a látogató elé tárul, az emberi kultúra termékeinek színe-javát képviseli. De csak akkor hathat igazán és vésődhet bele emlékezetünkbe, ha ismerjük a képtár keletke­zését, fejlődését, amely fontos' művészeti köz­pontként, nagyságához és híréhez méltón ma már mindenki számára nyitva áll, szolgálva ezzel a művészet és a szocialista kultúra ügyét. KMOSK0 ÁGI Id. Lucas Cranqch (1472—1553) Vénusz és Amor Rembrandt (1606—1669) Saskia mint Flóra /o\ \°/ /o\ EGY CSALOGÁNY emlékezetére A régi kassaiak (Kosice) talán még emlé­keznek a Gerster családra. Több híres embert adtak a tudománynak, művészetnek. Miklós (1862) műszaki kémikus volt, a nemzetközi petróleum-társaság tagja. Antal (1825) mér­nök volt, ki később az Egyesült Államokba költözött és ott nagy sikert ért el. Árpád (1848) Kassa város tiszteletbeli főorvosa volt, később ő is Amerikába költözött és csakhamar New-York egyik leghíresebb sebésze lett be­lőle. Két testvére volt, Béla (1850), mérnök, aki a Panama csatorna helyét jelölte ki, és a korinthusi csatornát építette. Fiatalabb húga Etelka, világhírű énekesnő lett. Az ő emlékét akarom idézni, halála ötvenedik évfordulója alkalmából. Gerster Etelka a Révay-lexikon szerint 1855- ben, Abaújvármegye és Kassa monográfiája szerint 1856-ban született Kelet-Szlovákia metropolisában, a Fő-utca akkor 13 számú házában. Bár jó hangja volt, nem készült mű­vészi pályára. A fordulatot Hellmesberger hí­res osztrák hegedűművész jelentette életében, aki egy ízben Kassán koncertezett, és utána vacsorán vett részt Elischer Károly kassai mű­pártolónál. Vacsora után a fiatal Gerster Etel­ka elénekelt egy dalt. Az osztrák hegedű­­művész gyakorlott füle azonnal felismerte a kitűnő szopránhang tisztaságát és erejét, rá­vette a szülőket — taníttassák a fiatal lányt énekelni, művésznő lehet belőle. Neki is volt egy hasonló korú lánya, úgy gondolta együtt tanulhatnának Bécsben Marchesiné híres ze­neiskolájában. A kassai lány valóban Bécsbe ment, és két év leforgása után már Európa hírű énekesnő lett belőle. 1876-ban Velencé­ben nagy sikert aratott Rigoletto Gildájában, majd mint Ofélia Marseilleben, Génuában, Berlinben, Londonban. Két év múlva felkereste ismét szülővárosát, ahol két nagy sikerű kon­certet adott. A kassai szereplés ismét sors­döntő volt életében. Ezeken a koncerteken figyelt fel rá Gardini lovag, a világhírű impresszárió, aki nemcsak hogy azonnal le­szerződtette a „kassai csalogányt", de 1879- ben Bécsben feleségül is vette. Ezután az' éne­kesnő tovább hódította a közönséget. Több­nyire Bolognában élt nagyobbrészt, de Milá­nótól az Egyesült Államokig mindenütt szere­pelt. Különösen nagy sikerei voltak Moszkvá­ban és Petrohradban, a mai Leningrádban. 1896-ban Berlinben zeneiskolát alapított. Ki­tűnő zenepedagógus volt, Stimmführer címen énekpedagógiai munkát is írt. Bár élete már a világszínpadokhoz kötötte, ha módjában állt, hazalátogatott. Nagyon szerette szülő­földjét. 1920-ban halt meg, tehát halálának tavaly volt ötvenéves évfordulója. Mártonvölgyi László

Next

/
Oldalképek
Tartalom