Nő, 1971 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1971-04-12 / 15. szám

A jabloneci Arany Oroszlán teraszán üldögéltem, amikor Václav úr és társasága a szomszédos asztalnál elhe­lyezkedett. Václav úr minden bizonnyal a nagy Krakonos unokája lehetett. Hófehér haja és szakálla is erről árulkodott, no meg harsány, az Óriáshegység meredekein süvöltő, or­kánt idéző hangja is azt bizonyította. Különben is az utóbbinak köszönhe­tem, hogy akarva, nem akarva tudo­másomra jutott két furcsa levél tartal­ma és története is, hogy — hála Vác­lav úr bizalmának és közlékenységé­­nek — megismerkedtem Jablonec nad Nisou történetével. VACLAV ÚR LEVELET OLVAS- Valamikor szívesen jártam önök­höz! Még ma is szájamban van az íze annak a fokhagymás sült báránycomb­nak, melyet az Arany Oroszlánban tá­laltak, s még ma is szomjúhozom, ha eszembe jut a nagyszerű pilzeni... Es mennyi gyönyörű bizsut vásároltam Jäger, Zapp és Redelhammer uraknál meg társaiknál! Szép idők, hová tűn­tetek? Jablonec valóban a gyöngy­halászok szigete volt. Jöttek, teli rako­mánnyal, az idegen hajók és a kiva­­gonírozott áruért cserébe jabloneci gyöngyöt, az üvegből készült bizsu, a legújabb divatékszer garmadáját vitték tengeren túlra! Sajnos, a színen egy szép napon Hitler jelent meg, no és a második világháború, meg a ma­guk forradalma feltette az i betűre a pontot. Mindenek vége lett. Már nem megyek soha többé Jablonecbe! Hi­szen amíg a világ világ lesz, maguk versenyképesek nem lesznek! Igaz, hogy a nyugatnémet Neu-Gablonzban nem főznek és sütnek olyan nagy­szerűen mint az Arany-Oroszlánban, de viszont szép bizsut gyártanak. És hiába, az üzlet az üzlet. A Nisa-parti gyöngyhalászok szigete pedig már réges-régen elsüllyedt! Szomorkás, de szívélyes üdvözlettel, régi üzleti partnere, Michael Steern­­wood, Philadelphia, USA, olvasta dör­gő hangon Václav úr, s a levelet rög­tön kommentálta is. VACLAV ÚR KOMMENTÁL — Művezető voltam azokban az években Zappéknál, ott ismerkedtem meg Mister Steernwooddal, — mondja öblös hangján Václav úr. Ez az ame­rikai, merem állítani, a legjobb üzleti partnerünk volt. Sokszor én adtam ne­ki tippet, sokszor ő nekem. A háború után hosszú időkön át nem jelentke­zett. Aztán 1951 őszén ezt a levelet kaptam tőle, melyet olvasván, bizony majdnem sírva fakadtam. Úgy látszott, hogy Mister Steernwoodnak igaza lesz, mondotta Václav úr és gépies mozdulattal simította hátra hólepte И fl'í I ] \ [у 11 f j у I 11 üstökét. Aztán ismét zsebébe nyúlt, és győzedelmesen lobogtatott meg egy színes bélyegekkel teliragasztott ha­talmas borítékot. — Van ám egy másik levelem is az amerikánustól, de ennek a hangvétele egészen elüt az elsőtől, — mondotta elégedetten Václav úr és cinkos mo­sollyal asztalához invitált. Talán mondanom sem kell, hogy Václav úr Krakonosnál sokkal jobb vendéglátónak és mesemondónak bi­zonyult. Két koccintás között elmondta a Nisa-parti gyöngyhalászok szigeté­nek históriáját is, amelyet úgy adok tovább, ahogy kaptam. KÖZJÁTÉK, AMELYET TÖRTÉNELMI VISSZAPILLANTÁSNAK IS NEVEZHETNÉNK Amikor 1737-ben a Jablonec kör­nyéki üvegcsiszolók megkezdték az üveg — vagy ha úgy tetszik, a hamis­gyöngy gyártását, még csak nem is sejtették, hogy alig 100 éven belül a tökéletesedés illúzióját keltő „jablo­neci" drágakövek és igazgyöngyök világhírre tesznek szert. És bizony eszükbe sem juthatott, hogy már 1752- ben Mohavoknak, a Kanadában élő­­irokézek főnökének, bőrmellényét jab­loneci gyöngyfűzérek díszítik majd, és bizony Chiet Poking Fire, a törzs mai főnöke ünnepélyes alkalmakkor ezt a régi, több mint kétszázéves és jablo­neci gyönggyel gazdagon hímzett ru­hadarabot viseli. Ezerkilencszázhuszonegyben, a jab­loneci bizsu legnagyobb konjunktúrá­jának esztendejében, hatszáz exportőr szállította a jabloneci gyöngyhalászok tízezres seregének pompás készítmé­nyeit Berlinbe, Budapestre, Rómába, Londonba, Amerikába és a Távol- Keletre. S jóllehet a harmincas évek elején dúló világkrízis Jablonecből is elűzött vagy négyezer munka nélkül maradt gyöngyhalászt, mégis 1921 és 1938 között a világ bizsu termelésének és exportjának 75 százaléka Jablonec­ből származott. Ezután a poklok poklának minden borzalmával következett a horogke­resztes időszak és a második világ­égés. A gyöngyhalászok szigetét való­ban elnyelték az örvénylő történelem tajtékzó hullámai. Hiszen a súlyos gondokkal küzdő, felszabadult ország sem törődhetett igazában a gyöngy­halászok elsüllyedt szigetével! Közben pedig a volt jabloneci gyöngyhalászok vagy tízezren a nyugatnémet Kaufen­­beuren közelében telepedtek le, ahol megalapították Neu-Gablonzot. Majd rövidesen megkezdték a jabloneci, illetve neu-gablonzi bizsu gyártását. Elorozták a jabloneciek egykori üzlet­feleit, köztük Mister Steernwoodet is, s nyakra-főre exportálták a kaufen­­beureni divatékszert Afrika, Amerika és Ázsia országaiba. De nem sokáig! Legfelsőbb kezdeményezésre Jablo­­necben megindult a szervező, majd az alkotó munka. Fiatal tehetségek, ék­szerkészítő ipariskolákban érettségizett tervezők és más szakemberek gyűrkőz­­tek neki, és a kezdet nehézségei után Jablonec ismét a gyöngyhalászok szi­gete lett. Feltámadt poraiból mint a mesebeli főnix madár! Még ötlete­sebb, még szebb bizsu készült itt mint bármikor azelőtt. És amikor megjelent a világpiacon az elektronikusan oxi­dált, alumíniumból készült jabloneci „Északi fény" (Aurora borealis), a Ni­­sa parti gyöngyhalászok ismét befu­tottak. Ekkor írta meg második levelét a philadelphiai Mister Steernwood is: VACLAV ÚR ISMÉT LEVELET OLVAS — Nemrégiben Madridban jártam, s unalmamban betértem egy moziba. A film címét, amit ott játszottak, már rég elfelejtettem, de arra azonban nagyon is jól emlékszem, hogy előtte az önök egyik propagandafilmjét ve­títették. A rövid film a jabloneci új bizsu szépségeit hirdette. Meglepőd­tem. Nagyon tetszik nekem, hogy a vesztett csaták után nem vesztették el a fejüket. így aztán háborút nyertek. Tetszik nekem, hogy nem szeretnek és nem akarnak veszíteni . . . Ügy látszik, hogy rövidesen ismét ellátogatok Jab­lonecbe és szerencsét próbálok az önök bizsujával, ötletesek, szépek és olcsók az önök készítményei. Csak az a szerencsétlen leszállítási idő lenne legalább egy nyúlfarokkal rövidebb Az esetleges viszontlátásnak szívből örül az ön Michael Steernwoodja EGY RÉGI EMLÉK IS VACLAV ÚR IGAZAT BIZONYÍTJA Hát igen, Jablonec ismét a gyöngy­halászok szigetének számít. Jönnek a különböző árukkal megrakott konvojok Amerikából, Ausztráliából, Kanadából és Ceylonból és mi, mint valaha rég, most is jabloneci bizsuval fizetünk. És ha a jabloneci gyöngyhalászok szige­tének szárazföldi kikötőjéből 1960-ban több mint 125 millió nyakék, további tízmillió fülbevaló, melldísz és más bizsuékszer indult el a világ négy tá­jára, akkor 1970-ben ezek a számok megkétszereződtek, esetleg meghá­romszorozódtak. Mert Václav úrnak igaza vanl Jab­lonec, a gyöngyhalászok szigete, a bi­zsu birodalmában újból elfoglalta az első helyet. A jabloneci bizsu ugyanis nemcsak hogy olcsó és szépl A leg­szebb a világon. Pontosan úgy, ahogy ezt egyik levelében Ariadne, bájos párizsi ismerősöm írta: Szébb, ízlése­sebb, mint bármely más országban készített divatékszer...! S úgy vélem, hogy Ariadne és Mister Steernwood egyöntetű megálla­pítása után minden további elmefut­tatás felesleges! Barsi Imre

Next

/
Oldalképek
Tartalom