Nő, 1971 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1971-04-12 / 15. szám
A jabloneci Arany Oroszlán teraszán üldögéltem, amikor Václav úr és társasága a szomszédos asztalnál elhelyezkedett. Václav úr minden bizonnyal a nagy Krakonos unokája lehetett. Hófehér haja és szakálla is erről árulkodott, no meg harsány, az Óriáshegység meredekein süvöltő, orkánt idéző hangja is azt bizonyította. Különben is az utóbbinak köszönhetem, hogy akarva, nem akarva tudomásomra jutott két furcsa levél tartalma és története is, hogy — hála Václav úr bizalmának és közlékenységének — megismerkedtem Jablonec nad Nisou történetével. VACLAV ÚR LEVELET OLVAS- Valamikor szívesen jártam önökhöz! Még ma is szájamban van az íze annak a fokhagymás sült báránycombnak, melyet az Arany Oroszlánban tálaltak, s még ma is szomjúhozom, ha eszembe jut a nagyszerű pilzeni... Es mennyi gyönyörű bizsut vásároltam Jäger, Zapp és Redelhammer uraknál meg társaiknál! Szép idők, hová tűntetek? Jablonec valóban a gyöngyhalászok szigete volt. Jöttek, teli rakománnyal, az idegen hajók és a kivagonírozott áruért cserébe jabloneci gyöngyöt, az üvegből készült bizsu, a legújabb divatékszer garmadáját vitték tengeren túlra! Sajnos, a színen egy szép napon Hitler jelent meg, no és a második világháború, meg a maguk forradalma feltette az i betűre a pontot. Mindenek vége lett. Már nem megyek soha többé Jablonecbe! Hiszen amíg a világ világ lesz, maguk versenyképesek nem lesznek! Igaz, hogy a nyugatnémet Neu-Gablonzban nem főznek és sütnek olyan nagyszerűen mint az Arany-Oroszlánban, de viszont szép bizsut gyártanak. És hiába, az üzlet az üzlet. A Nisa-parti gyöngyhalászok szigete pedig már réges-régen elsüllyedt! Szomorkás, de szívélyes üdvözlettel, régi üzleti partnere, Michael Steernwood, Philadelphia, USA, olvasta dörgő hangon Václav úr, s a levelet rögtön kommentálta is. VACLAV ÚR KOMMENTÁL — Művezető voltam azokban az években Zappéknál, ott ismerkedtem meg Mister Steernwooddal, — mondja öblös hangján Václav úr. Ez az amerikai, merem állítani, a legjobb üzleti partnerünk volt. Sokszor én adtam neki tippet, sokszor ő nekem. A háború után hosszú időkön át nem jelentkezett. Aztán 1951 őszén ezt a levelet kaptam tőle, melyet olvasván, bizony majdnem sírva fakadtam. Úgy látszott, hogy Mister Steernwoodnak igaza lesz, mondotta Václav úr és gépies mozdulattal simította hátra hólepte И fl'í I ] \ [у 11 f j у I 11 üstökét. Aztán ismét zsebébe nyúlt, és győzedelmesen lobogtatott meg egy színes bélyegekkel teliragasztott hatalmas borítékot. — Van ám egy másik levelem is az amerikánustól, de ennek a hangvétele egészen elüt az elsőtől, — mondotta elégedetten Václav úr és cinkos mosollyal asztalához invitált. Talán mondanom sem kell, hogy Václav úr Krakonosnál sokkal jobb vendéglátónak és mesemondónak bizonyult. Két koccintás között elmondta a Nisa-parti gyöngyhalászok szigetének históriáját is, amelyet úgy adok tovább, ahogy kaptam. KÖZJÁTÉK, AMELYET TÖRTÉNELMI VISSZAPILLANTÁSNAK IS NEVEZHETNÉNK Amikor 1737-ben a Jablonec környéki üvegcsiszolók megkezdték az üveg — vagy ha úgy tetszik, a hamisgyöngy gyártását, még csak nem is sejtették, hogy alig 100 éven belül a tökéletesedés illúzióját keltő „jabloneci" drágakövek és igazgyöngyök világhírre tesznek szert. És bizony eszükbe sem juthatott, hogy már 1752- ben Mohavoknak, a Kanadában élőirokézek főnökének, bőrmellényét jabloneci gyöngyfűzérek díszítik majd, és bizony Chiet Poking Fire, a törzs mai főnöke ünnepélyes alkalmakkor ezt a régi, több mint kétszázéves és jabloneci gyönggyel gazdagon hímzett ruhadarabot viseli. Ezerkilencszázhuszonegyben, a jabloneci bizsu legnagyobb konjunktúrájának esztendejében, hatszáz exportőr szállította a jabloneci gyöngyhalászok tízezres seregének pompás készítményeit Berlinbe, Budapestre, Rómába, Londonba, Amerikába és a Távol- Keletre. S jóllehet a harmincas évek elején dúló világkrízis Jablonecből is elűzött vagy négyezer munka nélkül maradt gyöngyhalászt, mégis 1921 és 1938 között a világ bizsu termelésének és exportjának 75 százaléka Jablonecből származott. Ezután a poklok poklának minden borzalmával következett a horogkeresztes időszak és a második világégés. A gyöngyhalászok szigetét valóban elnyelték az örvénylő történelem tajtékzó hullámai. Hiszen a súlyos gondokkal küzdő, felszabadult ország sem törődhetett igazában a gyöngyhalászok elsüllyedt szigetével! Közben pedig a volt jabloneci gyöngyhalászok vagy tízezren a nyugatnémet Kaufenbeuren közelében telepedtek le, ahol megalapították Neu-Gablonzot. Majd rövidesen megkezdték a jabloneci, illetve neu-gablonzi bizsu gyártását. Elorozták a jabloneciek egykori üzletfeleit, köztük Mister Steernwoodet is, s nyakra-főre exportálták a kaufenbeureni divatékszert Afrika, Amerika és Ázsia országaiba. De nem sokáig! Legfelsőbb kezdeményezésre Jablonecben megindult a szervező, majd az alkotó munka. Fiatal tehetségek, ékszerkészítő ipariskolákban érettségizett tervezők és más szakemberek gyűrkőztek neki, és a kezdet nehézségei után Jablonec ismét a gyöngyhalászok szigete lett. Feltámadt poraiból mint a mesebeli főnix madár! Még ötletesebb, még szebb bizsu készült itt mint bármikor azelőtt. És amikor megjelent a világpiacon az elektronikusan oxidált, alumíniumból készült jabloneci „Északi fény" (Aurora borealis), a Nisa parti gyöngyhalászok ismét befutottak. Ekkor írta meg második levelét a philadelphiai Mister Steernwood is: VACLAV ÚR ISMÉT LEVELET OLVAS — Nemrégiben Madridban jártam, s unalmamban betértem egy moziba. A film címét, amit ott játszottak, már rég elfelejtettem, de arra azonban nagyon is jól emlékszem, hogy előtte az önök egyik propagandafilmjét vetítették. A rövid film a jabloneci új bizsu szépségeit hirdette. Meglepődtem. Nagyon tetszik nekem, hogy a vesztett csaták után nem vesztették el a fejüket. így aztán háborút nyertek. Tetszik nekem, hogy nem szeretnek és nem akarnak veszíteni . . . Ügy látszik, hogy rövidesen ismét ellátogatok Jablonecbe és szerencsét próbálok az önök bizsujával, ötletesek, szépek és olcsók az önök készítményei. Csak az a szerencsétlen leszállítási idő lenne legalább egy nyúlfarokkal rövidebb Az esetleges viszontlátásnak szívből örül az ön Michael Steernwoodja EGY RÉGI EMLÉK IS VACLAV ÚR IGAZAT BIZONYÍTJA Hát igen, Jablonec ismét a gyöngyhalászok szigetének számít. Jönnek a különböző árukkal megrakott konvojok Amerikából, Ausztráliából, Kanadából és Ceylonból és mi, mint valaha rég, most is jabloneci bizsuval fizetünk. És ha a jabloneci gyöngyhalászok szigetének szárazföldi kikötőjéből 1960-ban több mint 125 millió nyakék, további tízmillió fülbevaló, melldísz és más bizsuékszer indult el a világ négy tájára, akkor 1970-ben ezek a számok megkétszereződtek, esetleg megháromszorozódtak. Mert Václav úrnak igaza vanl Jablonec, a gyöngyhalászok szigete, a bizsu birodalmában újból elfoglalta az első helyet. A jabloneci bizsu ugyanis nemcsak hogy olcsó és szépl A legszebb a világon. Pontosan úgy, ahogy ezt egyik levelében Ariadne, bájos párizsi ismerősöm írta: Szébb, ízlésesebb, mint bármely más országban készített divatékszer...! S úgy vélem, hogy Ariadne és Mister Steernwood egyöntetű megállapítása után minden további elmefuttatás felesleges! Barsi Imre
