Nő, 1971 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1971-04-12 / 15. szám

A HARCBAN NEM SZABAD жщаООоог A munkásmozgalom történetébál Érsekújvárott és környékén már a múlt század végén ki­alakult a munkásmozgalom. Abban az időben főleg az épí­tőmunkások jártak dolgozni Budapestre, ahol tagjai lettek az Általános Munkásegyletnek, majd az 1890-es években a Szociáldemokrata Pártnak és az Építőmunkások Szakszerve­zetének. 1898-ban megalakították a Szociáldemokrata Párt újvári szervezetét, 1904-ben az Építő­munkások, a Földmunkások és később a Bőrmunkások Szakszervezetét. A NOSZF ha­tására az érsekújvári munkás­ság soraiban is létrejött a ra­­dikalizálódás, a balratolódás. A Magyar Tanácsköztársaság Prohószka Józsefné, született Ma­rák Vilma. A hajdani munkásotthon — sok történelmi gyűlés, összejövetel színhelye. vöröskatonái 1919 pünkösdjén vonultak be a városba. A „lé­gionárok“ ellentámadására visszavonultak Muzsla, Kürt, Kisújfalu térségéig. Esztergo­mon át új egységek érkeztek könnyűtüzérséggel és páncél­vonattal megerősítve és nehéz harcok árán június 7-én elfog­lalták Érsekújvárt. Előőrseik Meder, Tardoskedd, Surányig vonultak. Üjvárott a Vörös hadsereg önkénteseket tobor­zott. Egy vegyes gyalogos­műszaki század alakult, pa­rancsnokuk Lovászi hadnagy lett. Ifjúmunkások, parasztfia­talok léptek be a Vörös hadse­regbe. A járásban még ma is több mint százhúszan élnek a volt vöröskatonák közül, akik már hetven, vagy több évesek. Az elmúlt évben 31-en kaptak „Az 1919-es Tanácsköztársa­ság“ emlékérmet. A Tanácsköztársaság leveré­se után a Szociáldemokrata Párt fiatal, radikális tagjai elé­gedetlenek voltak a megalku­vó, a burzsoáziával együttmű­ködő vezetőkkel. Otthagyták a „szocdem“ párthelyiséget és leköltöztek a Komárom utca 54-es számú, három helyiség­ből álló földszintes épületbe, ahol akkor már az Építőmun­kások, Földmunkások és Bőr­munkások Szakszervezete szé­kelt. Ez az épület 18 éven át sok dicsőséges, forradalmi harc előkészítésének a színhelye volt. Itt üléseztek a vörös szakszer­vezetek tagjai, az üzemek dol­gozói. Ez volt a „prolik“ mun­kásotthona. Itt tartotta a CSKP a taggyűléseket, a járási és a területi vezetőségi üléseket, s gyakran itt voltak a konfe­renciák is. Helyet talált itt a Komszomol, a Proletár Test­edző Egyesület. Nyáridőben az udvar a tornászok rendelkezé­sére állt. A Munkásotthonba költözött baloldali szociálde­mokrata ifjúság 1921-ben meg­alakította a lenini Kommunis­ta Ifjúmunkás Szövetség helyi szervezetét, pár hét múlva a iárási vezetőséget. Elnöknek Marák Vilma elvtársnőt vá­lasztották. ö tanította forra­dalmi dalokra az ifjúságot. 1921 januárjában, februárjá­ban illegális pártiskolázáson volt Bécsben, ahol a Tanács­­köztársaság bukása után a Kommunisták Magyarországi Pártjának több vezetője élt emigrációban. Rudas László. Szántó György. Illés Béla tar­totta az előadásokat. Marák elvtársnő azután részt vett az Üivár-környéki ifjúmunkás- és nártszervezetek .alakításában és irányításában. Mellette Vígh Anna. Váradi Anna és Takács Erzsébet végzett tevékeny munkát a baloldali ifjúsági mozgalomban. 1921. május 25-én alakult meg Érsekújvárott (Nővé Zám­­kvl a Csehszlovák Kommunis­ta Párt helyi szervezete. Első elnöke — és egyben a luboch­­öai kongresszus küldötte — Szuchy Gusztáv elvtárs volt. SzeDtemberben már megtart­hatták az első járási konferen­ciát. miután a környező fal­vakban is megalakították a pártszervezeteket. 17 tagú ve­zetőséget választottak, amely 1927-ig vezette, irányította a forradalmi munkásmozgalmat, a járás pártmunkáját. Pálenyik Ferenc, Érsekújvár (Nővé Zámky) Születésnapi köszöntő-BarátságoS, kedves, mosolygós asszony Varga Mariska néni. Fehér, tiszta köpenyében már húsz esztendeje áll a vásárlók szolgálatában. Most, a napokban ünnepli 60. születésnapját, s meg­válik régi munkahelyétől, a Fo­gyasztási Szövetkezettől. Őszülő hajtincsei jelzik a korát, de a társadalom érdekében még foly­tatni kívánja munkáját. Szerinte a legszebb és legértékesebb az volt az életében, hogy kommu­nista lehetett és része volt a fel­­szabadítási mozgalomban. Már az első köztársaságban választási agitációs munkát végzett éjnek idején, plakátokat ragasztott, röpcédulákat terjesztett. Az ellen­zéki pártok plakátjait megsemmi­sítette, s helyükbe a kommunisták agitációs jellegű feliratát helyez­te. A Horthy megszállás alatt a párt tulajdonát képező tárgyakat féltő gonddal helyezte biztonság­ba. Környékbeli orvosi rendelők­ben propagandaanyagot helye­zett el, tudván, hogy a páciensek a várakozási időben elolvassák. A nyilasok elől elbújtatott fiatal­korúakat, haladó gondolkozású egyéneket, katonaszökevényeket. Felszabadulásunk óta több po­litikai tisztség viselője lett. A nő­szövetség vezetőségi tagja. Több kitüntetést kapott, amelyek iga­zolják, hogy eddigi munkáját méltón értékelték Búkor József A CSKP ÖTVEN ÉVE Ma is élő példa 75 évvel ezelőtt, 1896. április 16-án szüle­tett Jozka Jabűrková a vitkovicei szegény­negyedben, egy földszintes barakkban, az Ostrava felé vezető úton. A házukhoz közel volt a város szeméttelepe. Friss levegő és napfény helyett por és korom edzette ellen­állóvá, erőssé. (gy kezdte életét Jozka Jabűrková. Már fiatalon az Egységes Munkástestnevelő Egy­let vezető funkcionáriusa lett, később, 1929 után pedig a CSKP elszánt harcosa, kommu­nista újságíró, aki harcos magatartásával ma is élő példa. Szovjetunióbell útján határozta el, hogy befejezi testnevelési tevékenységét és újság­ró lesz. Rövid idő alatt megszerette ezt a munkát és élete hivatásának választotta. Hamarosan a „Rozsevacka" főszerkesztője lett. A megtéveszthetetlen kommunista újság­író tollával harcolt a jogtalanság, az elnyo­más ellen. Vezetése alatt a „Rozsevacka" a munkásnők harcos lapjává vált. A hivatalos körök nem nézték jó szemmel a tevékenységét. Először 1925-ben került börtönbe, majd 4 évvel később ismét. 1930- ban a Szovjetunióba ment, a Nemzetközi Lenin-iskola hallgatója lett. Itt újabb erőt merített fáradhatatlan harcához. 1939. már­cius 15-én a német fasiszták megszállták Prágát. Három nappal később a Gestapo letartóztatta Jozka Jabűrkovát és a Pankrác börtönbe zárták. A meghátrálást követelő kegyetlen kínzások, vallatások ellenére sem tört meg, emelt fejjel vágta a fasiszta gyil­kosok szemébe: „Soha sem hátrálok megl Minden erőmből harcolni fogok a fasizmus elleni“ Rövidesen átvitték a drezdai börtönbe, pár nap múlva pedig Ravensbrückbe, ahol 2500 fogoly asszonytársa között terjesztette a szabadság eszméit, a felszabadulás biztos reményét. De ő már sohasem térhetett haza. A tábor asszonyai, fogolytársai a drót­kerítés mellett nőtt vörös pipacsokkal borí­tották be megkínzott, kihűlt testét. Jozka Jabűrková eszméinek és hivatásának élt, s ezért kellett meghalnia, mint Július Fucíknak. Elszántságával, hősies magatartá­sával ma is élő példa a kommunista újság írók előtt. M. S

Next

/
Oldalképek
Tartalom