Nő, 1971 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1971-03-29 / 13. szám
A bőséges amerikai reggeli után Avery Brundage, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnökének a Távol Keleten gyűjtött kincseiből összeállított állandó kiállítást néztük meg, délután pedig a kínai negyedben sétálgattunk baracklekvárral töltött, leveles péksüteményt kóstolgatva. Elmondhatnám, hogy jártam Kínában. A 15 000 lakosú „Chinatown"-ban, eltekintve az itt-ott látott angol feliratoktól, minden, még a hangulat is hamisítatlanul keleti. A sok szép ékszer, porcelán, selyem és egyéb díszáru mellett a finom és pikáns ételek azok, amik idecsalogatják a turistákat. San Franciscóban villamos is van, amely múzeumi darabként döcög végig a modern város egyik részén látványosságként a turistákkal. Ezzel mentünk végig a nyolc mérföld hosszú Market Street-en az öbölhöz, hogy megvacsorázzunk valamelyik halászkocsmában. Remek kilátás nyílt innét a néhai börtönre, Alkatraz szigetére, amelynek komor, félelmetes falai között ma már nem rabok, hanem kíváncsi turisták sétálgatnak. A halpiacon az egymás mellett elhelyezett pultokon a tengeri állatoknak számomra ismeretlen fajtái voltak láthatók és természetesen fogyaszthatók nyersen, vagy elkészítve. A „bennszülöttek“ Itt leginkább franciák és olaszok, ennek tulajdonítható, hogy mindig lehet kapni friss európai kenyeret. Aki hosszabb időt töltött a tengeren túl, az tudja, mit jelent ez. Egy-két hónap után már én is hajlandó lettem volna kicserélni a legfinomabb csokoládét egy szelet komáromi kenyérért. De jólesett a francia kenyér is a kagylóleveshez, és az utána következő ízletes ráksalátához egyenesen kitűnő volt. Vacsora utón még megnéztük a kikötőt, majd az elegáns Fairmont Hotel falán fakúszó lift segítségével felmentünk a bárba, amely egyben kilátóul is szolgál, ott gyönyörködhettünk az alattunk elterülő, esti fényben úszó városban. A SHATHER GATE BELSŐ OLDALÁN Vasárnap délelőtt indultunk az Oakland Bay Bridge felé, hogy azután utunkat Berkeley-be folytassuk. A berkeleyi egyetem nem ismeretlen nálunk. Amerika legnagyobb egyeteme, az országnak kitűnő jogászokat, filozófusokat ad. Hallgatói 106 országból valók, hisz az itt szerzett diploma jó ajánlásként szolgál bármelyik részén a világnak. Az egyetemi város, vagy ahogyan ők nevezik a „campus”, nagy kiterjedésű. A tanuláshoz szükséges nyugodt légkört, szép és gondozott parkjai, modern előadótermei, kollégiumai és kitűnően felszerelt gyakorlótermei, könyvtárai biztosítják. Ezzel ellentétben a bejárati kapu — Shather Gate — melletti főtér, amely hétvégeken hippi-találkozóhely, olyan, mint egy vásár. Az egyik sarokban afrikai diákok csoportja dalol, és a hallgatóság ütemesen mozog dobolásuk szédületes ritmusára. A másik oldalról beat-zene hallatszik. De itt mindenki azt csinálja, amihez éppen kedve van. Lehet énekelni, táncolni, szavalni, szánokolni — közönség mindig akad. De unatkozni is lehet. A kávézók, teraszok tömve vannak diákokkal, hangosan vitatkozó, filozofáló fiúkkal, lányokkal. Persze nincs ez mindig így. A Shather Gate-nél újabban elég gyakran kerül sor tüntetésekre, a rendőrökkel összetűzésekre. A berkeleyi fiatalok ismertek haladó és forradalmi diákszervezetükről. Tiltakoznak az USA vietnami és keletázsiai politikája ellen. Követelik a faji kérdés megoldását és a diákság jogainak elismerését. Nagyon kellemesen éreztük magunkat ebben a környezetben, sok barátot szereztünk, és csak késő este hajtottunk vissza a félszigetre épült város központjába, az emeletes 12 km Oakland Bay Bridge felső szakaszán a sorompónál fejenként 40 centet fizetve, hogy folytassuk ismerkedésünket az esti San Franciscoval. AHONNÉT A BEATLESEK ÉS A HIPPIK INDULTAK Kaliforniában azt mondják, San Francisco belvárosa európai jellegű. Az emberek elegánsabbak mint Los Angelesben vagy bárhol másutt Kaliforniában. Maga a város, amely egy félszigeten fekszik, zsúfolt, mint az európai városok. Épületei a magasba törnek, és ami szintén szembetűnő, meglepően sokan járnak gyalog. Parkjai, kertjei szépek és az utcán lépten-nyomon virágot árulnak. Innen indult az amerikai hippi-mozgalom. San Francisco a nyugati part legfontosabb kereskedelmi kikötővárosa, nagyforgalmú kereskedelmi és ipari központja és komoly üzleti, kulturális gócpontja. Lakosainak száma majd 3 milliá. Az utolsó nap reggelén bevásárolni indultunk a Ghirrardelli új üzletközpontba, utána az emléktárgyakkal, képeslapokkal, könyvekkel megpakolva, még egyszer végigkocsiztunk a főbb útvonalakon és dél felé haladva végképp búcsút mondtunk San Francisconak. Az Óceán partján végigfutó autóúton száguldottunk Los Angeles felé, hogy ha kicsit fáradtan is és az úttól elcsigázva, de egy újabb nagy és szép élménnyel gazdagodva hazatérjünk. Kmosko Ági s szalad az apjához: „Apu, te soha nem vagy féltékeny?“ — Kitűnő rendezőkkel és nagyszerű partnerekkel hozott eddig össze jó sorsom. Egy htján húsz filmben játszottam, például Truffaut „Jules és Jim“ és Jean- Luc Godard „Az asszony az asszony“ című alkotásában, René Clair és Roger Vadim rendezőkkel is együttműködtem. Louis Maile „A tolvaj“ című filmjében Belmondó partnere voltam, s azóta már kétszer forgattunk együtt: Molinaro „Férjvadászat“ és Verneuil „Vikend Zuydcooteban“ című filmjében . . . Voltam már Bourvil, Louis de Funés, Lino Ventura és Jean-Pierre Cassel partnere is. Készül valamilyen új filmszerepre? — Legújabb filmem címe „Bof, avag-' egy hordár anatómiája“. A filmet Claudt Faraldo rendezi, s én egy könnyű vérű nőt alakítok benne, aki, ha nem tud választ adni valamire, csak legyint a kezével, s azt mondja: „Bof . . .“ — Van valami szerepálma? Egy klaszszikus regény hősnője, akinek alakját szívesen megformálná a filmvásznon? — Csak egyetlen szerepvágyam van: Bovaryné . . . Foto: Machóéek Kiegyensúlyozott, mosolygós és elégedett. Nem szolgáltat kétes értékű „csemegéket“ a sajtónak, nincsenek nrgy botrányai és látványos szívügyei. Csak a vásznon filmsztár. Máskülönben asszony, anya, hétköznapi ember.- Sá Már maga a műsorfüzet címlapja felkeltette kíváncsiságomat. Két lefelé fordult, lankadt szív közepén egy kis életvidám lila szivecske... ó, itt a szivek konfliktusáról lesz szó. De miért három szív? Két szívből lehet egy dobbanás, de háromból... abból csak háromszög lehet, és a háromszög az vagy komédia, vagy tragédia. Mindkettő. Hiszen Ivan Bukovöan, a népszerű szlovák színmű- és fllmszövegiró Így is állapítja meg új darabja műfaját: Tragikomédia. Mikor felmegy a függöny, megdöbbentően élethű, régimódi padlás benyomását kelti a színpad, gerendákkal, pókhálókkal, kiteregetett alsó- és felsőruhával, lim-lommal. Itt e kietlen helyen gubbaszt egy kis emberke és társalog a pókokkal. Hosszú, hamleti monológban mondja el nekik élete keserveit, azaz egyedüllétének okát, félelmeit, bizonyítja ártatlanságát. Elmeséli pókjainak, hogy ő itt, ezen a padláson él már öt éve, öt hónapja és hat napja, pontosan jegyzi a falra a múló napokat. A pókok figyelmes, jólelkű hallgatók, nem szakítják meg töprengését, amely már az őrülettel határos. A kis emberke — a nagy színész, Jozef Króner — azelőtt könyvkereskedő volt, új foglalkozása karbantartó. Állítólag az ő hibájából elapadt egy gyógyforrás, és emiatt a börtön elől szökve, házának padlásán bújt el. A pókokkal folyó társalgást egyszerre a padlás ajtajának kinyílása szakítja meg. Nagy kosárral a kezében megjelenik csinos, még mindig kívánatos felesége a száraz ruháért. A fogolyból egy csapásra szerelmes férj lesz, aki egész nap erre a pillanatra vár, főként ma, szombaton, mert ezen a napon, hetenként egyszer, nemcsak az ennivalót hozza fel az asszony. Azonban láthatólag utálja a kis emberkét, bolondnak, senkinek, adósának szidja, és meggondolja magát, újra begombolja a ruháját — ma megvonja tőle kegyeit. A kis emberke egyedül fekszik le a leterített pokrócra és tovább les át az erre a célra kifúrt lyukon — ami egyetlen összekötője a világgal — az alatta levő konyhába. A szünetben nagyon megsajnáltam azt a kis embert... Szegény, így szereti azt az asszonyt, ez a bestia meg hogyan megalázza, a pókók karmaiba hajtja, még a heti adagját is megvonja tőle ... ámbár legyünk tárgyilagosak — öt és fél éve bújtatja, munkába is Jár, mos és főz rá, hát ideges 6 is szegény ... mindig mind a két felet meg kell hallgatni Aztán meg — mondom magamban a férj sem lehet leányálom, ennyi ideje ül itt a padláson, és ezen az égvilágon semmit sem csinál, még csak nem Is passziánszozlk ... pedig tulajdonképpen fényes élete van ahhoz képest, mintha börtönben ülne... Tényleg micsoda ember ez, volt könyvkereskedő, hiszen ennek olvasni kellene... vagy tanulni, hogy NÜI LÁTCSŐVEL a bemutatón HUROK KÉT SZEMÉLYRE AVAGY A HÁZI BITÚFA ... az asszony bolondnak, senkinek szidja — és megvonja tőle kegyelt Elena Zvarlkova-Poppová A férj — Jozef Króner érdemes művész és Dodo — Anton Korenöl gyorsabban múljon az Idő ... ejnye, ejnye Oscar Wilde ott írta meg világhírű balladáját, a readingl fegyházban ... mások nyelveket tanultak, zenét szereztek hangszer nélkül, ki hogy ... ez mégcsak egy ócska krímii sem olvas el... egy könyvkereskedő ... biztos igaza van az asszonynak ... Szétmegy a függöny, és a padlásajtón megint bejön ... nem az aszszony, hanem egy tagbaszakadt szépfiú, a Dodi. Kisül, hogy két év óta, a férj tudta nélkül, albérletben lakik az asszonynál. Felvilágosítja a kis embert, hogy már egy évvel ezelőtt lejöhetett volna a padlásról, mert a szóbanforgó forrás magától újra megindult ... és kedélyesen bevallja, hogy helyettesitette a férjet mindenben, de most búcsúzni jött, mert az asszony nem megy le a nyakáról, el akarja vetetni magát vele ... és neki esze ágában sincs megnősülni, és meg fog szökni... A kis ember meg akarja ölni, de a zajra felrohan a feleség... a háromszög teljes! Es ekkor egy remek jelenetben kiderül, hogy azért a férjnek" is megvan a maga filozófiája ... kommendálja nejének az új férjet, ez a bosszúja. Es 6 maga elcsodálkozva az élet furcsaságain, lefekszik arra a bizonyos pokrócra — egyedül. De nem sokáig marad, mert a szépfiú Is fejlön a padlásra, hogy így mindketten védve legyenek az asszonytól. A ruhatárban várnom kellett, közben megállapítottam, hogy eddig azt hittem, már minden formáját ismerem a házassági háromszög geometriájának. Hát nem, ez valami új, nagyon szellemes meglátás — mondom magamban — Igaz, hogy a nő sem szent... mégis öt év, öt hónap és hat nap ... szeretnék látni egy olyan férfit, aki ennyi idő alatt dolgozna rá, ellátná, mosna, főzne... és egész idő alatt nem keresett volna magának egy albérlőt.. ugyan kérem, nem U egyet... A látcsövemet bedugtam a tokjába, és egy nagyon szellemesen megírt darab előadásáról hazafelé ballagtam. SIMKO MARGIT
