Nő, 1971 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1971-03-29 / 13. szám
BESZÉLGETÉS SZLOVÁKIA OKTATÁSÜGYI miniszterhelyettesével Pártunk és kormányunk célkitűzése és törekvése, hogy a nők nagyobb részt vállaljanak társadalmunk politikai és gazdasági életének irányításában, újabb konkrét példával igazolódott, amikor a Szlovák Szocialista Köztársaság oktatásügyi miniszterhelyettesévé Marta Vlaéihová elvtársnőt nevezték ki. Vlaőihová elvtársnő tizennyolc éves kora óta tagja a kommunista pártnak. Feleség és édesanya. Biológia, földrajz és kémia szakos tanárnő volt, majd a bratislavai Nedbal-utcai kilencéves alapiskola igazgatója. Az iskolában nehéz szívvel búcsúztak el a kiváló pedagógustól, aki biztos kézzel, hozzáértéssel, és emberséggel irányította az iskola életét. Ez a szeretet, ragaszkodás és megbecsülés kölcsönös volt? — Igen, nagyon szerettem és most is szeretem az iskolámat. Sokszor nem tudtam megmondani, hol érzem magam jobban, otthonosabban — az iskolában vagy odahaza. Aki hivatásának választja a nevelést, az minden erejét, értelmi képességét és minden gondolatát azoknak az embereknek a javára fordítja, akikkel együtt dolgozik. Én is erre törekedtem. Igaz, a közös munkának sok szép eredménye született, de azt nem szívesen veszem, ha ezért dicsérnek, mert olyankor mindig arra gondolok, mi mindent kellett volna még elvégeznem. Annyi sok év után nem volt könnyű elválni a gyerekektől. Mennyi szép és felemelő pillanata van a tanítói hivatásnak. Meggyőződésem szerint örökérvényű igazság, hogy aki az ifjúság között él, maga is örökké fiatal marad. A gyermeklélek ezernyi rejtelmének feltárása és csiszolása a megszámlálhatatlan órák, napok, hónapok során, a pedagógus számára állandó megújhodást jelent. Lehet-e nagyobb élménye a tanítónak, mint ha húsz esztendő után találkozik a hajdani kis elsőssel, aki társadalmunk értékes tagjává fejlődött. Ezek azok a pillanatok, amelyek elfeledtetik hivatásuk sokszor nehézségekkel teli napjait. Évről évre 500—600 tanítvánnyal foglalkozni, megismerni őket, kellemes környezetet, megfelelő egészségügyi és életfeltételeket teremteni számukra, biztosítani nevelésük és művelődésük jelentős és apró tényezőit — ezek azok a feladatok, amelyek megelégedéssel, boldogsággal töltenek el, mert az ember úgy érzi: önmagából adhatott. Sokat hangoztatott igazság, hogy napjainkban a pedagógus pólya elnőiesedett. Éppen ezért örömmel tölt el bennünket, hogy oktatásügyünk miniszterhelyettesi székét nő foglalta el, aki a tanítónők problémáit, gondjait ismeri... A tanítónők alapvető problémái, gondjai ugyanolyanok, mint a többi dolgozó nőé, feleségé, édesanyáé, de ezeket különféle, hivatásukból eredő körülmény tetézi. Számos olyan gyermek jár iskolába, aki a családi környezetben nem kapja meg mindazt, amire szüksége lenne. A szülők egy része teljes anyagi ellátást biztosít gyermeke számára, de gyakran nincs ideje, türelme, vagy egyszerűen megértés hiányában nem képes a család érzelmi légkörének megteremtésére. Pedig mi felnőttek nagyon jól tudjuk, milyen pótolhatatlan hatást gyakorol az otthon varázsa, melege a gyermek fejlődésére, egész későbbi életére, jellemének kibontakozására. Ebben rejlik az a többletmunka, amit a tanítónőnek a tanítás mellett vállalnia kell, hogy szép szóval, szeretettel közelférkőzzön tanítványaihoz, elnyerje bizalmukat, segítségükre legyen problémáik megoldásában, a helyes útkeresésben. A szülők és a pedagógusok szoros együttműködése lényeges kérdés. Sok problémát megoldhatnának, de a tapasztalat azt bizonyítja, hogy egyes iskolák vezetőségének nézete a tanítónők problémáinak megoldását illetően még sok kívánnivalót hagy maga után ... — Sajnos így van. Az iskola politikai és szakmai irányítása mellett nem lehet mellékes körülmény az olyan légkör megteremtése sem, amely előfeltétele annak, hogy az iskola minden dolgozója a maximális teljesítményt nyújthassa. Az idegesség, az ingerültség, és a negatív emberi tulajdonságok — rossz tanácsadók. A legtöbb iskolában férfi az igazgató, s nekik gondolniuk kellene arra, hogy a pedagógusnő minden reggel más tevékenység után érkezik a tanítási órára, mint a férfi pedagógus és más követelményeknek kell eleget tennie, amikor hazaérkezik az iskolából. Azt akarjuk, hogy a dolgozó nő jó feleség és édesanya is legyen. A tanítónő sem lehet kivétel. Mégiscsak furcsa dolog lenne, ha a tanítónőnek nem jutna ideje saját gyermekével foglalkozni. El tudom képzelni, milyen örömteli a munka és fokozott az alkotókedv azokban az iskolákban, ahol az igazgató kedves, határozott, kiegyensúlyozott, igényes, de megértő ember. Az ilyen igazgató egyéniségéből sugárzó erő olyan légkört teremt, hogy beosztottjai nap-nap után szívesen térnek vissza. Nagy segítséget jelent majd tanítónőinknek, ha az óvodákban és bölcsődékben mielőbb betegszobát létesítenek, ahol könnyebb lefolyású, meghűléses betegségben szenvedő vagy lábadozó gyermekeiket elhelyezhetik, és így nem kell kimaradniuk a munkából. Ez természetesen valamennyi dolgozó nő régi vágya és jogos igénye. Tudjuk, hogy a magyar tanítási nyelvű kilencéves alapiskolák személyi és anyagi ellátottsága megfelel a követelményeknek. Ezekből az iskolákból a tanulók zöme jelenleg és a jövőben is, ipari tanulónak készül és szaktanonciskolában kívánja folytatni tanulmányait. Ezeknek az iskoláknak a magyar tanítási nyelvű hálózata még nincs kellőképpen kiépítve, nem felel meg a szükségletnek. Milyen intézkedés foganatosítását tervezi az Oktatásügyi Minisztérium ezen a téren? — Oktatásügyünk nemzetiségi politikájának alapelve a hazánkban élő ifjúságnak, nemzetiségre való tekintet nélkül, egyforma lehetőséget biztosítani arra, hogy anyanyelvén képezhesse magát. Már eddig is figyelemre méltó eredményt értünk el. A tanulók tudásszintje — amint azt a didaktikai tesztek, a tanfelügyelők ellenőrző iskolalátogatásai bizonyítják — elérik az országos színvonalat. Az utóbbi években jelentősen javult a szlovák nyelv tanításának színvonala is. Nehézségekbe ütközik azonban a magyar tanítási nyelvű tanonciskolák, és szakmai továbbképző központok kiépítésének megvalósítása. Azt hiszem érthető dolog, hogy 254 különböző szakágazat mellett körülményes 4—5 létszámú tanulócsoportok számára egész Dél-Szlovákia területén teljesen magyar tanítási nyelvű oktatást biztosítani. Ennek ellenére az Oktatásügyi Minisztérium további intézkedéseket tesz az anyanyelvi oktatás optimális tanulmányi feltételeinek biztosítására. A tanfelügyelők minden jelentkező igény esetében felmérik a helyzetet, és a sajátos problémákat egyéni módon oldják meg úgy, hogy az nemzetgazdaságunk szükségletének és magyar nemzetiségű polgárainak érdekét szolgálja. A Tanítók Napja alkalmával szívesen tolmácsolnánk üzenetét a hazánkban élő pedagógusnőknek — lapunk olvasóinak — Szívélyes és legőszintébb üzdvőzletemet küldöm minden nőnek, elsősorban a magyar tanítási nyelvű iskoláinkban működő tanító elvtársnőknek, akik egészséges optimizmussal, a jövőbe vetett erős hittel nevelik gyermekeinket, és féltő gondoskodással őrzik a családi fészek melegét, boldogságát. Kívánom, hogy odaadó munkájuk és igyekezetük, melynek nyomán hazánkban annyi sok szép és nemes érték sarjad, megértésre és méltó elismerésre találjon pártunk és kormányunk vezetői, férjük és nem utolsósorban férfi munkatársaik, közvetlen feljebbvalóik körében. Feljegyezte: JANDÁNÉ H. MAGDA
