Nő, 1971 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1971-03-22 / 12. szám

"НШАНТ^Г A LIPÚTVARI FOGOLY SÓVÁRGÁS •mm is Bántotta, hogy őt, aki kezdettől fogva a baloldal politikája mellett állt ki, ilyen ocsmány vádakkal akarták eltávolítani. Az 6 személyé­ben szerették volna a CSKP-t és po­litikáját az egész közvélemény ítélő­széke elé állítani. Amikor 1920 május elsején Verebélyen a vörös zászlók előtt ő, a tanító, kezet fogott a mun­kások vezetőjével, egyúttal fogadal­mat tett, hogy ezt a zászlót nem hagyja el! Nem csupán szimbolikus kézfogás volt ez, hogy az értelmiség is együtt fog menetelni a proletárok­kal. Bátran és megalkuvás nélkül kelt síkra Szlovákia dolgozói érdeké­ben. A párt megalapítása óta harcolt a CSKP soraiban... A hazulról és a Vörös Segély tit­kárságától kapott levelek kissé fel­zaklatták. Jelezték, hogy Mária, a fe­lesége engedélyt kapott az első láto­gatásra. Vajon milyen újdonságokat fog mesélni? Ha ugyan sikerül vala­hogy kijátszani az őrök éberségét. LÁTOGATÁS Az udvaron sétáltak, ö engedélyt kapott, hogy egészségi állapota miatt, — amely még a börtönben rosszab­bodott — a belső körben járhasson. A fagy alaposan belécsípett, feltűrte darócszövetből készült fegyenckabát­­ját. A ködben nehezen vette ki fo­golytársai arcvonásait. Időnként a menet az őr „állj“ parancsszavára megtorpant. Ilyenkor cigarettára gyújthattak. Menet közben egy érces hang za­varta fel merengéséből. Öt szólították — nem a nevén — csupán a. 2895-ös fogoly számát ki­áltották. A kijáratnál egy őr várta, Major István arcképével ellátott levelezőlap, amelyet a Vörös Se­gély adott ki és 1.4 koronáért árusított. A befolyt pénzt Major képviselő óvadékára fordították. aki az irodába, majd egy várószobá­ba vezette. „Látogatója van, majd hívjuk!“ Nem tartott sokáig, máris beenged­ték a helyiségbe, amelyet a mennye­zetig érő drótháló választott ketté. A rács másik oldalán megpillantotta feleségét. Mária, a rendkívül szép asszony, mint mindig, elegánsan volt öltözve. Alig tudott szóhoz jutni. Ilyen rövid beszélgetésnél nagyon gazdaságosan kell beosztani az időt, hogy mindenre jusson. Mária gyor­san közölte, hogy az ügyvédek, a Vö­rös Segély, az Emberi Jogok Ligája mind azon dolgoznak, hogy korábban helyezzék szabadlábra. Az óvadék nagy része már összegyűlt. A gyere­kek: Albina és Ernő jól vannak, el­foglaltságuk miatt nem jöhettek, de külön kérvényt nyújtanak be látoga­tásra. Nemsokára az őr figyelmeztető szavára be kellett fejezni a beszél­getést, letelt a 10 perc. Csak a rács két oldalán intettek csókot egymás­nak. Máriának kicsordult a könnye, ö mehetett vissza a cellájába. A hónapok folyamán összesen 11 látogatót fogadhatott. Politikai elv­társai közül Viliam Siroky párttitkár, Steiner Gábor parlamenti képviselő többször, Docár István a Vörös Se­gély ^titkára, családtagjai: felesége, lánya és fia látogatták. Huszonhárom levelet kapott és húszat küldhetett ki. Minden levél vagy látogatás örö­möt, de bizonyos izgalmat is okozott neki, még órákig érezte hatását. Esténként, amikor kialudt a vil­lany, még sokáig gyötrődött gondo­lataival. Olykor ismételgette néhány versét, hogy gyorsabban teljék az idő és hamarább tudjon elaludni. Láttalak egyszer. Vérszín lobogó Üszott az esti szélben Láttam a lángot, a fellobogót, És én is, én is égtem Hej csuda szép dalt húzott a vonód, Tüzes dalt nagymerészen — És most csak egyre ingatom fejem Hol késel annyit én szerelmesem. Jer vörös izzón új forradalom a lelkem tárva nyitva Jer, hisz a földön nincs hatalom Ki tőled elszakítna! Nem, tényleg nem akadt oly hata­lom, amely őt elszakíthatta volna a forradalom szent ügyétől, sem a munkások, a zsellérek tömegétől. A NÉP ÉS A KÖZVÉLEMÉNY SEM FELEJTETTE EL Amíg 6 a börtönben ült, 1932-ben a haladó ifjúság, a Sarlósok sem fe­ledkeztek meg róla. Kiadták a „Sarló jegyében“ c. kongresszusi vitaanya­gukat, amelyet „Major Istvánnak, az elbocsátott magyar néptanítónak, a földmunkásság bebörtönözött szerve­zőjének“ ajánlottak. Major István azonban a börtönben sem hallgatott. Erről tanúskodik egyik kicsempé­szett írásának töredéke: „Mert a rab a börtönben is beszél. Hangosabban, messzebbre hallhatóan, érthetőbben, mint ahogy odakint beszélt. A rab lelket akar verni a csüggedókbe és ingadozókba, hogy ne váljanak kis­­hitűkké, amikor erőre, bátorságra, áldozatkészségre van szükség. Az él­csapatnak tudnia kell a következő­ket: a győzelembe vetett hit és igaz­ságtudata olyan erőt kölcsönöznek No V flÄH­И»>'Г iolj , ól kl« tüzefia AluUret aunfcUal Ualp*.-tiltakozunk a 3-Aov*n«'x0i л J"ín*!c üajor : »trónnak a további fojrs tartó»» «Uas íívirn A.':’.’.H.i..2 -ÄH*?*.”«йш*’юмив| >anzüs J 2 A VSLSCJK Aib.WAU TX>XXXl iJOMiJtí.'U? j АХДшАв-ТГ Egy a sok ezer tiltakozás közül. Bodrogköz, ill. Királyhelmec népe követeli szabadon bocsátását. neki, amely minden hetvenkedéssel és brutalitással szemben felvértezi.“ Odakint az igazságtalan ítélet fel­rázta közönyéből az embereket. A haladó csehszlovák értelmiség 33 tag­ja kiáltványt adott ki érdekében. A külföldi élő írók közül Scotus Via­­tort, Maxim Gorkijt, Romain Rollan­­dot informálták, és sok idegen or­szágban tiltakoztak bebörtönzése ellen. MIKOR SZABADUL? A védőügyvédek, a Vörös Segély, mindent megtettek érte, hogy köny­­nyítsenek helyzetén, hogy kieszkö­zöljék előbbi ún. „feltételes“ elbo­csátását. Az osztálybíróság azonban ezt következetesen elutasította. Egye­dül az Igázságügyminisztérium 1932. március 24-i 12865/32 sz. átiratában értesíti az államügyészséget, hogy a család kérvényének, amelyet a rend­szeres látogatás ügyében nyújtott be, a fogházak részére érvényben levő házirend 14. sz. paragr. értelmében eleget tesz. A leiraton kézírással a „négy hét“ megjegyzés látható, azaz hogy felesége és gyermekei négy­hetenként látogathatják. Viszont 1932. szeptember 14-én a nyitrai ke­rületi bíróság Pp. 82/32/19 sz. átiratá­val értesíti, hogy elutasította kérvé­nyét, amelyben korábbi szabadulását DIVATBEMUTATÓ Feldobogott a szive a szebbik nem kép­viselőinek, amikor tudomást szereztek arról, hogy a gömörhorkai (Gém. Hörka) Üzemi Klubban divatbemutatót rendeznek. A divatbemutatón a legújabb kötött divat­árut szemlélhették meg a jelenlevők. Puló­verekben, szvetterekben, kötött ruhákban és kisestélyi ruhákban gyönyörködhettek a vendégek. Nagy sikerük volt a népies és clgányos motívumokkal díszített ruhák­nak. A legtöbb tapsot a Melánia elneve­zésű modell kapta, amelyet a rimaszom­bati üzem manökenje, Marta Mistrlková mutatott be. De nagy sikert arattak a töb­biek is: Lenkei Pálné, Makkal Erzsébet és Farkas Ajnácska. Nem feledkeztek meg a férfiakról sem. A Podhradská textilka losonci nemzeti vállalat rimaszombati fióküzemének dol­gozói róluk is gondoskodtak. A bemutató után az érdeklődők a hely­színen megvásárolhatták, vagy megrendel­hették a textilüzem termékeit. Duna István Gömőrhorka (Gsm. Hirka) SZÁZESZTENDŐS Nagykapos (Vei. KapuSany) vezetői számos olyan esemény résztvevői voltak, amelyeket aranybetűkkel Jegyeztek be a város emlékkönyvébe. A polgári ügyek bizottsága rendezésében több ezüst-, arany- és gyémántlakodalomra, számos névadó ünnepélyre és házasságkötésre került sor, de olyan esemény, mint február 6-án volt, még nem szerepelt az emlékkönyvben. A járás és a város képviselői, valamint az iskolák úttörőcsapatainak küldöttei ezen a napon köszöntötték a város leg­idősebb polgárát, a 100 esztendős Cap Jánosnét. A ritka évfordulóra egybegyűltek a ju­biláns gyermekei, unokái, dédunokái, a rokonság és az ismerősök. Eljött Anna néni Szovjetunióban élő fia és Csehország­ban élő unokája is. Sokan voltak, akik a hosszú élet titkát szerették volna megtudni, feltételezve, hogy Cap néninek biztosan rendkívül nyugodt, izgalommentes élete lehetett. Pedig a százéves út ugyancsak göröngyös volt, melyet szakadatlan munka és a családért való aggódás kísért. Anna néni maga mondta el, hogy hu­szonkét éves korában Amerikába ment, hogy pénzt keressen. Szolgált, majd három gyerek nevelését vállalta, heti kilenc dol­lárért. öt év múlva tért haza Amerikából, huszonhét éves volt, amikor a három gye­rekkel özvegyen maradt és a nagykapos i Cap Jánoshoz feleségül ment. Az évek fo­lyamán még további nyolc gyermekkel ajándékozta meg férjét. Hősiesen vállalta az élet terheit, zúgolódás, nélkül nevelte gyermekeit, leste férje gondolatát és dol­gozott éjt nappallá téve. Cap Jánosné 100 éves jubileumán a tre­­biíovi JNB képviseletében Ladislav Kor­­éinsky, a szociális ügyosztály vezetője nyújtotta át a járási szervek ajándékát, míg a városi nemzeti bizottság részéről Kenyherc Gyula VNB elnök ajándékozta meg az ünnepeltet. Anna néni megilletődve, elérzékenyülve csak annyit tudott mondani: „Köszönöm, mindenkinek nagyon köszönöm a meg­emlékezést.“ — asz — TISZTELIK, SZERETIK Párkányban született, de évtizedek óta

Next

/
Oldalképek
Tartalom