Nő, 1971 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1971-03-22 / 12. szám
"НШАНТ^Г A LIPÚTVARI FOGOLY SÓVÁRGÁS •mm is Bántotta, hogy őt, aki kezdettől fogva a baloldal politikája mellett állt ki, ilyen ocsmány vádakkal akarták eltávolítani. Az 6 személyében szerették volna a CSKP-t és politikáját az egész közvélemény ítélőszéke elé állítani. Amikor 1920 május elsején Verebélyen a vörös zászlók előtt ő, a tanító, kezet fogott a munkások vezetőjével, egyúttal fogadalmat tett, hogy ezt a zászlót nem hagyja el! Nem csupán szimbolikus kézfogás volt ez, hogy az értelmiség is együtt fog menetelni a proletárokkal. Bátran és megalkuvás nélkül kelt síkra Szlovákia dolgozói érdekében. A párt megalapítása óta harcolt a CSKP soraiban... A hazulról és a Vörös Segély titkárságától kapott levelek kissé felzaklatták. Jelezték, hogy Mária, a felesége engedélyt kapott az első látogatásra. Vajon milyen újdonságokat fog mesélni? Ha ugyan sikerül valahogy kijátszani az őrök éberségét. LÁTOGATÁS Az udvaron sétáltak, ö engedélyt kapott, hogy egészségi állapota miatt, — amely még a börtönben rosszabbodott — a belső körben járhasson. A fagy alaposan belécsípett, feltűrte darócszövetből készült fegyenckabátját. A ködben nehezen vette ki fogolytársai arcvonásait. Időnként a menet az őr „állj“ parancsszavára megtorpant. Ilyenkor cigarettára gyújthattak. Menet közben egy érces hang zavarta fel merengéséből. Öt szólították — nem a nevén — csupán a. 2895-ös fogoly számát kiáltották. A kijáratnál egy őr várta, Major István arcképével ellátott levelezőlap, amelyet a Vörös Segély adott ki és 1.4 koronáért árusított. A befolyt pénzt Major képviselő óvadékára fordították. aki az irodába, majd egy várószobába vezette. „Látogatója van, majd hívjuk!“ Nem tartott sokáig, máris beengedték a helyiségbe, amelyet a mennyezetig érő drótháló választott ketté. A rács másik oldalán megpillantotta feleségét. Mária, a rendkívül szép asszony, mint mindig, elegánsan volt öltözve. Alig tudott szóhoz jutni. Ilyen rövid beszélgetésnél nagyon gazdaságosan kell beosztani az időt, hogy mindenre jusson. Mária gyorsan közölte, hogy az ügyvédek, a Vörös Segély, az Emberi Jogok Ligája mind azon dolgoznak, hogy korábban helyezzék szabadlábra. Az óvadék nagy része már összegyűlt. A gyerekek: Albina és Ernő jól vannak, elfoglaltságuk miatt nem jöhettek, de külön kérvényt nyújtanak be látogatásra. Nemsokára az őr figyelmeztető szavára be kellett fejezni a beszélgetést, letelt a 10 perc. Csak a rács két oldalán intettek csókot egymásnak. Máriának kicsordult a könnye, ö mehetett vissza a cellájába. A hónapok folyamán összesen 11 látogatót fogadhatott. Politikai elvtársai közül Viliam Siroky párttitkár, Steiner Gábor parlamenti képviselő többször, Docár István a Vörös Segély ^titkára, családtagjai: felesége, lánya és fia látogatták. Huszonhárom levelet kapott és húszat küldhetett ki. Minden levél vagy látogatás örömöt, de bizonyos izgalmat is okozott neki, még órákig érezte hatását. Esténként, amikor kialudt a villany, még sokáig gyötrődött gondolataival. Olykor ismételgette néhány versét, hogy gyorsabban teljék az idő és hamarább tudjon elaludni. Láttalak egyszer. Vérszín lobogó Üszott az esti szélben Láttam a lángot, a fellobogót, És én is, én is égtem Hej csuda szép dalt húzott a vonód, Tüzes dalt nagymerészen — És most csak egyre ingatom fejem Hol késel annyit én szerelmesem. Jer vörös izzón új forradalom a lelkem tárva nyitva Jer, hisz a földön nincs hatalom Ki tőled elszakítna! Nem, tényleg nem akadt oly hatalom, amely őt elszakíthatta volna a forradalom szent ügyétől, sem a munkások, a zsellérek tömegétől. A NÉP ÉS A KÖZVÉLEMÉNY SEM FELEJTETTE EL Amíg 6 a börtönben ült, 1932-ben a haladó ifjúság, a Sarlósok sem feledkeztek meg róla. Kiadták a „Sarló jegyében“ c. kongresszusi vitaanyagukat, amelyet „Major Istvánnak, az elbocsátott magyar néptanítónak, a földmunkásság bebörtönözött szervezőjének“ ajánlottak. Major István azonban a börtönben sem hallgatott. Erről tanúskodik egyik kicsempészett írásának töredéke: „Mert a rab a börtönben is beszél. Hangosabban, messzebbre hallhatóan, érthetőbben, mint ahogy odakint beszélt. A rab lelket akar verni a csüggedókbe és ingadozókba, hogy ne váljanak kishitűkké, amikor erőre, bátorságra, áldozatkészségre van szükség. Az élcsapatnak tudnia kell a következőket: a győzelembe vetett hit és igazságtudata olyan erőt kölcsönöznek No V flÄHИ»>'Г iolj , ól kl« tüzefia AluUret aunfcUal Ualp*.-tiltakozunk a 3-Aov*n«'x0i л J"ín*!c üajor : »trónnak a további fojrs tartó»» «Uas íívirn A.':’.’.H.i..2 -ÄH*?*.”«йш*’юмив| >anzüs J 2 A VSLSCJK Aib.WAU TX>XXXl iJOMiJtí.'U? j АХДшАв-ТГ Egy a sok ezer tiltakozás közül. Bodrogköz, ill. Királyhelmec népe követeli szabadon bocsátását. neki, amely minden hetvenkedéssel és brutalitással szemben felvértezi.“ Odakint az igazságtalan ítélet felrázta közönyéből az embereket. A haladó csehszlovák értelmiség 33 tagja kiáltványt adott ki érdekében. A külföldi élő írók közül Scotus Viatort, Maxim Gorkijt, Romain Rollandot informálták, és sok idegen országban tiltakoztak bebörtönzése ellen. MIKOR SZABADUL? A védőügyvédek, a Vörös Segély, mindent megtettek érte, hogy könynyítsenek helyzetén, hogy kieszközöljék előbbi ún. „feltételes“ elbocsátását. Az osztálybíróság azonban ezt következetesen elutasította. Egyedül az Igázságügyminisztérium 1932. március 24-i 12865/32 sz. átiratában értesíti az államügyészséget, hogy a család kérvényének, amelyet a rendszeres látogatás ügyében nyújtott be, a fogházak részére érvényben levő házirend 14. sz. paragr. értelmében eleget tesz. A leiraton kézírással a „négy hét“ megjegyzés látható, azaz hogy felesége és gyermekei négyhetenként látogathatják. Viszont 1932. szeptember 14-én a nyitrai kerületi bíróság Pp. 82/32/19 sz. átiratával értesíti, hogy elutasította kérvényét, amelyben korábbi szabadulását DIVATBEMUTATÓ Feldobogott a szive a szebbik nem képviselőinek, amikor tudomást szereztek arról, hogy a gömörhorkai (Gém. Hörka) Üzemi Klubban divatbemutatót rendeznek. A divatbemutatón a legújabb kötött divatárut szemlélhették meg a jelenlevők. Pulóverekben, szvetterekben, kötött ruhákban és kisestélyi ruhákban gyönyörködhettek a vendégek. Nagy sikerük volt a népies és clgányos motívumokkal díszített ruháknak. A legtöbb tapsot a Melánia elnevezésű modell kapta, amelyet a rimaszombati üzem manökenje, Marta Mistrlková mutatott be. De nagy sikert arattak a többiek is: Lenkei Pálné, Makkal Erzsébet és Farkas Ajnácska. Nem feledkeztek meg a férfiakról sem. A Podhradská textilka losonci nemzeti vállalat rimaszombati fióküzemének dolgozói róluk is gondoskodtak. A bemutató után az érdeklődők a helyszínen megvásárolhatták, vagy megrendelhették a textilüzem termékeit. Duna István Gömőrhorka (Gsm. Hirka) SZÁZESZTENDŐS Nagykapos (Vei. KapuSany) vezetői számos olyan esemény résztvevői voltak, amelyeket aranybetűkkel Jegyeztek be a város emlékkönyvébe. A polgári ügyek bizottsága rendezésében több ezüst-, arany- és gyémántlakodalomra, számos névadó ünnepélyre és házasságkötésre került sor, de olyan esemény, mint február 6-án volt, még nem szerepelt az emlékkönyvben. A járás és a város képviselői, valamint az iskolák úttörőcsapatainak küldöttei ezen a napon köszöntötték a város legidősebb polgárát, a 100 esztendős Cap Jánosnét. A ritka évfordulóra egybegyűltek a jubiláns gyermekei, unokái, dédunokái, a rokonság és az ismerősök. Eljött Anna néni Szovjetunióban élő fia és Csehországban élő unokája is. Sokan voltak, akik a hosszú élet titkát szerették volna megtudni, feltételezve, hogy Cap néninek biztosan rendkívül nyugodt, izgalommentes élete lehetett. Pedig a százéves út ugyancsak göröngyös volt, melyet szakadatlan munka és a családért való aggódás kísért. Anna néni maga mondta el, hogy huszonkét éves korában Amerikába ment, hogy pénzt keressen. Szolgált, majd három gyerek nevelését vállalta, heti kilenc dollárért. öt év múlva tért haza Amerikából, huszonhét éves volt, amikor a három gyerekkel özvegyen maradt és a nagykapos i Cap Jánoshoz feleségül ment. Az évek folyamán még további nyolc gyermekkel ajándékozta meg férjét. Hősiesen vállalta az élet terheit, zúgolódás, nélkül nevelte gyermekeit, leste férje gondolatát és dolgozott éjt nappallá téve. Cap Jánosné 100 éves jubileumán a trebiíovi JNB képviseletében Ladislav Koréinsky, a szociális ügyosztály vezetője nyújtotta át a járási szervek ajándékát, míg a városi nemzeti bizottság részéről Kenyherc Gyula VNB elnök ajándékozta meg az ünnepeltet. Anna néni megilletődve, elérzékenyülve csak annyit tudott mondani: „Köszönöm, mindenkinek nagyon köszönöm a megemlékezést.“ — asz — TISZTELIK, SZERETIK Párkányban született, de évtizedek óta
