Nő, 1971 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1971-03-22 / 12. szám
kéri. Indoklás: A bizottság arra a meggyőződésre jutott, hogy Major István fegyenc már hatszor volt büntetve, és hogy a körülmények, amelyek Őt szabadlábra helyezése esetén várják, nem olyanok, hogy megjavuíását elősegíthetnék. Ugyanezt hangsúlyozza az 1932. október 13-i irat is. Közben értesítés érkezett, hogy a 2000.— korona bírságot a család már lefizette. Meg nem fizetés esetén ez további 20 napi elzárást jelentett volna. Az iratok között érdekes, géppel írott levéltöredékre bukkantunk, amelyet szlovák nyelven írt ügyvédjének (valószínűleg dr. Vlado Clementisnek, 1932. június 20-án). Ezt a részt a cenzúra a fegyházban visszatartotta, ill. az aláhúzott mondatokat törölte. így szól: „Mellékelve küldöm Neked az új levoéai vádiratot. Semmi olyat nem tartalmaz, amit ne lehetne bizonyítani, vagy ami eddig legalább 80—90 százalékig nem teljesedett volna be. És ami a legfontosabb, semmi olyan nincs benne, ami miatt normális körülmények között el lehetne valakit ítélni. Hangsúlyozom, normális körülmények között. Azonban tekintettel az általános keresztes hadjáratra ellenünk, nem hinném, hogy megkímélnének engem. Egyért azonban megérdemelném az 50 évi fegyházbüntetést. Ha én a beszédemet olyan szégyenletesen rossz szlovák nyelven mondtam volna el és olyan naivul goromba, sőt ostoba kifejezéseket Ш. mondatokat használtam volna, mint ahogy azt a vádirat állítja. Így pl. mintha mi az új gépek bevezetése ellen lennénk. Ezt biztosan abban az értelemben használtam, hogy a racionalizáció, az új, korszerű gépek bevezetése a munkásságot fokozott munkateljesítményekre (nagyobb kizsákmányolásra — a szerző megj.) kényszeríti.“ (Az erősebben nyomtatott sorokat a cenzúra — a hivatal rágalmazása miatt — törölte!) Ezek után Major István elvtársat csak 1932. december 12-én bocsátották szabadon. Pobiecky Béla elvtárs Pieáfanyból a Vörös Segély megbízásából hozta el őt autóval Leopoldovról. A keresztúton már felesége és Steiner Gábor, valamint az elvtársak várták nagy csokor virággal. Bratislavában Viliam Sirok£ párttitkár és nagy tömeg, funkcionáriusok, az ifjúság küldöttei üdvözölték és éltették óriási lelkesedéssel. A hosszú börtönbüntetés sem törte meg Major Istvánt, csak megerősítette meggyőződésében, hogy 6 az osztályharc katonája, és hogy feladatait továbbra is becsületesen fogja teljesíteni. Ezt élete további folyamán bebizonyította. Grek Imre Leléden (Lela) él. Többgyermekes proletárcsaládból származik. Bátyjával és özvegy édesanyjával igen fiatalon megismerte a kapitalizmus keserű kenyerét. Életüket még keserűbbé tette az, hogy bátyja ugyan nem volt kommunista, de szimpatizált a kommunistákkal. Koller Margitnak férjhez menetele után sem alakult jobban a sorsa, mert férje is szabadelvű volt. A Tanácsköztársaság bukása után, mivel férje vöröskatona volt, menekülniük kellett. Férjét hamarosan elfogták és internálták. Az internáltakat szállító vonatból szökött meg. Nehéz volt az életük, éltek ahogy tudtak. 1948 után férjével együtt bekapcsolódtak az újjáépítő munkába. Manci néni még ma is aktivan dolgozik a lelédi Béna Gyermekek Otthonában. A kis község lakossága szereti és tiszteli „Manci nénit“ Majtrszkу Márton Szalka (Salka) LATHATATLAN Kötetnyit írtam már a filmről, erről a legfiatalabb és legnépszerűbb művészetről, rendezőiről, színészeiről, forgatókönyvíróiról, trükkjeiről, munkafolyamatáról stb. E napokban nagyon elszégyelltem magam, mert... A dolog úgy kezdődött, hogy kint jártam a bratislaval kollbai filmstúdióban. Az egyik nem éppen csalogató külsejű faház ajtajára ki volt írva: Stukatúr-műhely. Idegeneknek tilos a belépés! Hát nem léptem be, csak kinyitottam az ajtót és benéztem. Aztán megláttam egy ismerőst, aki kedvesen beinvitált, és így már nem voltam idegen, bementem. És nagyon jól tettem, mert a filmgyártásnak egy olyan részlegét találtam ott, amelyről nem lett volna szabad megfeledkezni. Olyan munkásembereket láttam, akiknek neve soha nem szerepel a filmek készítőinek listáján, a művészek felsorolásában, holott műveikkel nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy a néző illúziója teljes legyen, hogy a közönség két és fél órára elfelejtse, hogy átlépett egy álomvilágba, amelyet valóságnak tarthat. A műhely vezetőjét, Chládek mestert és kollégáját, Sajón mestert csak tekintélyük különbözteti meg a fiatalabb munkásoktól, mert ugyanúgy dolgoznak, mint azok, feltűrt ujjú munkaruhában, a sok színű és halmazállapotú ismeretlen masszák, folyadékok, formák boszorkánykonyhájában. Chládek mestert márisv elsért, árt az nekünk is, ezt nem lehet megszokni, csak eltűrni. — Nem Is értem ezt, hiszen a gyárnak gyönyörű stúdiói, műtermei, öltözői stb. vannak. Maguk miért nem kapnak egészségesebb, modernebb helyiséget? — Kapunk majd. A mi részlegünknek jelenleg nincs erre anyagi kerete. Vannak gépeink Is, de ide nem férnek be. Ezért a keverő- és préselőgépeken kívül mindent kézzel végzünk. — Mondja el mester, mit művelnek? Amint látom, emblémákon dolgoznak. — Igen, munkatársamnak Sajón mesternek most Igazán sürgős munkája van. Ezer darab emblémát öntünk ki a Vörös Csillag sportegylet rendelésére, a pártszervezetek számára, a Pórt 50 éves jubileuma alkalmából. Nézze a mintát, amit Goga akadémiai szobrászművész alkotott, ezután készítjük lukopremből — ez műanyag — a formákat. Mikor 1950-ben megalakult a műhely — én rögtön, Sajón, kollégám egy Z. Minácová felv. évvel később került Ide — akkor még mindent gipszbe öntöttünk. Később zselatinmasszát használtunk fel, majd fokozatosan áttértünk a műanyagokra. Ma már a régi korban játszódó filmek reneszánsz, barokk, vagy gótikus díszítéséhez vagy a régi templomok díszleteinek ólomüvegutánzataihoz, és a modern filmekhez is kizárólag műanyagot használunk. Például a termek nagyméretű padlózatát PVC-vel, latex gumival készítjük, amelyeket egyéb anyagokkal keverve, úgynevezett pisztollyal spriccelünk a padlószerkezetre. Biztos emlékszik a Stvorllka című filmre? A nagy táncteremre? — Hogy emlékszem e...? — A kockás márványpadló is így készült, és az összes stukatúrt is itt csináltuk. De ma már a külső, felépített díszletek, várak, házak, tetők famunkál, sőt, a zsindelyek is PVC- ből készülnek. Ezek festőanyagok hozzáadásával tökéletesen a fa benyomását keltik, azonkívül könnyűk, és ami még fontosabb, sokkal olcsóbbak, mint a fa. — A fiatal segédmunkások keverik a megrendelt ezer embléma anyagát, és Sajón mester önti formákba. Vajon hogyan? — Hát kérem, katalizátorral, gyorsított eljárással készítjük. A formák alján celofánt simítunk, erre jön a gyantával kevert üvegfonál és a kívánt szín, erre újra ceiofánlapot teszünk és megkezdődik a hengerelés. Majd a még forró formákat szárító deszkákon szárítjuk, és ha kihűltek, megadjuk a színt. így a nézőnek nagyon érdekes, vonzó teljesítmény, de aki ezt állandóan csinálja, annak bizony nagyon megerőltető munka. Kívánjuk az egész kollektívának, hogy minél előbb szép, egészséges, modern műhelyük legyen. Ezek a láthatatlan művészek megérdemlik. Simko Margit árasztom kérdésekkel és 6 szinte tanáros jóakarattal magyaráz: — Bizony már húsz éve dolgozom ebben a műhelyben. Fiatal kőművesként kerültem a szakmához, de nekem más ambícióim voltak. Már akkor magánszorgalomból sok ház- és szobormodellt készítettem. Tanulni kezdtem szakkönyvekből és lapokból és nem nyugodtam addig, míg el nem jutottam Európa egyik legmodernebb filmgyárába, a prágai Barrandov filmvárosba, gyakorlatra. Ezt bizonyos időközökben megismételtem. De később sem hagytam abba a tanulást, és annak köszönhetem, hogy itt vezető lettem. Könnyes lett a szemem — ó, nem a meghatottságtól — hanem a számomra szokatlan csípős páráktól, amelyek belepik a kis műhelyt. A mester mosolyog. — Sose restelkedjen о könnyező-
