Nő, 1971 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1971-03-15 / 11. szám

Mi nehezebb feladat: a gyermek­­orvos munkája, vagy az igazgatói teen­dők? Egyik a másikat feltételezi. Az orvos-pszichológus munkája csak úgy vezethet célra, ha kis pácienseit teljes egészében ismeri. Erre pedig az igaz­gató-nevelőnek bőven van alkalma. Mi­vel lakásunk az épületben van, előfor­dul, hogy éjszaka is hallom a hangju­kat. A legjobb orvosság a szeretet. Gabriela Danková főnővér elmondot­ta, hogy a szeretet, a simogotás sem hiányzik. Huszonöt főnővér foglalkozik felváltva a gyerekekkel. Egy nővérre 10 gyermek van bízva. Sajnos ez a szám magas. Nevelésük sem hasonlítható össze az Igdli otthoni környezetben ne­velt gyermekével. — De amit lehet, mindent megte­szünk értük. Egy alkalommal az egyik kislányt eljött meglátogatni az édes­anyja. — Évike, szaladj gyorsan édes­anyádhoz! — mondta neki az ügyeletes nevelőnő. S a kislány gondolkozás nél­kül hozzám szaladt. Mondanom sem kell, mit jelentenek ilyen pillanatok a mi életünkben. Emlékszem olyan jele­netre Is, egy vidámnak ismert kisfiút az édesapja kezébe adtunk, aki „szeretete" jeléül simogatni, csókolgatni kezdte őt, de a gyermek félt, reszketett, szomorú lett és nem akart vele elmenni. Ha egy gyermek az intézetbe kerül, még nem oldódik meg véglegesen a helyzete. A hivatalos intézkedés, a bíró­sági képviselet Melánia Wágnerová feladata. Kényes és nehéz ügyeket kell intéznie a gyerekek érdekében. Keresni, kutatni a szülők után, mert fizetési kö­telezettségüket nem teljesítik. Legtöbb esetben az apa tűnik el nyomtalanul a környékről. Sok baj van azokkal az anyákkal is, akik ösztönükkel ragasz­kodnak ugyan gyermekükhöz, de nem tudják biztosítani számukra a legalap­vetőbb életfeltételeket sem. Ilyenektől a törvény veszi el a gyermeket. Mi a helyzet az örökbefogadással? — Lehetséges, de nagyon ritkán for­dul elő. Alig emlékszünk hasonló ese­tekre. Ez részben érthető is. Mert tudva­levő, hogy gyermekeink szülei többnyire rendezetlen családi életű, bűnöző, alko­holista és egyéb káros szenvedélyű em­berek. A gyermekek egy része szellemi­leg csökkent képességű, vagy testileg fogyatékos. Ehhez nem kell magyarázat. Társadalmunknak oda kellene hatnia, hogy az ilyen szülőket megakadályozzák abban, hogy gyermekeket hozzanak a világra. Mert a szülőt, az otthont nem pótolja teljes egészében a legszebben, iegpazarabbul felszerelt gyermekotthon sem. A született testi, szellemi károso­dást pedig nem hozza teljesen helyre a drága gyógyszerek halmaza sem. A gyermeknek fogamzása pillanatától Az Igazi ajándék: a szeretet. anyóra, apára — otthonra van szük­sége. Az otthon kis lakói ebédhez készülőd­nek, amikor útnak indultunk. Van, aki már egyedül ül a kis asztalnál, van akit még etetni kell. Mikor búcsút intettünk nekik, arra gondoltunk: szép napjuk van ma. A társadalmi összefogás, a szerve­zett gondoskodás mindent megtesz, ami emberileg lehetséges, hogy pótolja a pótolhatatlant. Diósiné M. A. A HARCBANNEM SZABAD A LIPÓTVÁRI FOGOLY A Vág völgyében utazva, Leopoldov (Lipótvár) már a távolból feltűnik ki­ugró bástyáival. Egykor a legerősebb erődítmények közé tartozott. Építését 1669-ben fejezték be. A vár a török időkben, Thököly és Rákóczi korában sokszor ellenállt az ostromnak. Később II. József uralkodása idején már elvesztette stratégiai jelentőségét, és hadirokkantok hajléka lett. Hatal­mas raktáraiban hadianyagot tároltak. 1855-ben a Bach korszak idején — fegyházzá alakították át 1000 fegyenc számára. A lipátvári fegyházba kerültek mind­azok a fegyencek, akik még átnevel­­hetők voltak, és jogerős ítélettel 1 évi börtönbüntetésnél vagy 2 évi fegyház­­nál magasabb büntetést kaptak. A fegyenceket három fegyelmi osz­tályba osztották a letöltendő büntetés és viselkedésük szerint. A fegyelmi osztályozást színes nyakkendővel jelöl­ték, amit később a kabátra (mellre) felvarrt vörös csíkokkal cserélték fel. E megjelölés szerint a fegyencet min­den 6. héten, havonta vagy 2 heten­ként látogathatták, levelet írhatott vagy kaphatott, és azt is meghatároz­ták, hogy milyen pénzösszegben vásá­rolhatott. Major fegyencruhában További előírások a munkaidőt, a kosztot, a felkelés és lefekvés idejét, a sétát, a fegyelmi büntetéseket stb. szabályozták. ÍTÉLETHIRDETÉS UTÁN A burzsoá „igazságszolgáltatás” 1931. július 13-án hozott ítéletével Major István képviselőt 8 hónapi sza­badságvesztésre és 2000 korona pénz­bírságra ítélte. A „hatóság elleni erő­szakot", sem a „lázadásra való izga­tást”, vagyis hogy Kosúton a csend­őrök megtámadására biztatta volna a munkásokat, nem sikerült a törvény­széknek rábizonyítania. Ezt a büntetést aztán az ítélőtábla és a Legfelsőbb Bíróság 1931. decem­ber 17-én kelt határozatával 16 hó­napi szabadságvesztésre változtatta, és egyéb büntetést is kiszabott. Major István képviselőt ugyanis időközben a kosúti események előtt elmondott né­hány beszédéért is elítélték. így sza­badságvesztésének tartama összesen 18 hónapra emelkedett. Mellékbünte­tésként 3 évre felfüggesztették válasz­tójogát, és 5 évi hivatalvesztésre ítél­ték. Itt kezdődött a megaláztatások soro­zata. Többször lefényképezték, elölről, profilból, polgári ruhában, fegyenc­­egyenruhában a bűnözők albuma ré­szére, majd ujjlenyomatokat vettek tőle minden ujjáról. Személyi irataiba bevezették összes adatait, előző bün­tetéseit, vádiratait stb. Ott kapta a fogolyszámot is. Ettől kezdve már ne­vén nem ismerték, csupán a 2895. sz. fegyenc volt. Az orvosi vizsgálat bejegyzései sze­rint több betegségben szenvedett, de azért munkára és magánzárkára alkalmasnak találták. Még a délelőtt folyamán a 36. szá­mú cellába kísérték. Dörrenve bezárult mögötte a vaspántos ajtó, megfordult a zárban a kulcs. Ismerte már a bör­tönök magánzárkáit, a szigorú előírá­sokat, a magány gyötrődéseit. GONDOLATOD A CÉLÚBAN A tárgyalás és ítélethirdetés nap­jain a bratislavai Sedria épülete előtt, a Kecske utcán tüntetett és viharzott a tömeg, hogy engedjék ki a vád­lottat. Lassan teltek az órák, a napok és hetek. Volt ideje gondolkodni. Szeme előtt filmként pergett le életének ren­geteg mozzanata. Csönd uralkodott a börtönben, csupán a folyosón és a felette levő emeleten a reggeli, ebéd és vacsora kiosztásakor csörögtek az edények. A vasrácsos ablak fölött hol elsötétült, hol megvilágosodott kissé, aszerint, ahogy lelki szemei előtt fel­­idéződtek küzdelmekben gazdag éle­tének egymást követő fényes vagy komor képei. A tárgyalás alatt már mindenki lát­ta, hogy őt, a makulátlan embert bűn­bakká avatták, és hogy az igazi bűnös a csendőrszuronyt mozgató tőke-érde­keltség. Ott ült Major képviselő a vád­lottak padján, lesoványodva, de igaza tudatában és mosolygó fölénnyel. Az ítéletet felolvasták, az őrök közrefog­ták és visszavitték a cellájába. Major 1920. május 1-én Vráblen, a menet élén. Kezet fog a mun­kásság vezetőjével AZ IRÁNY LEOPOLDOV Az ítélet jogerőssé vált. Major Ist­vánt 1932. II. 6-án kora hajnalban titokban, erős fegyveres kísérettel Leo­­poldovra vitték. Szüleire gondolt. Nyolcéves volt, amikor apja, a verebélyi szűcs meg­halt, és itt maradt özvegy édesanyja a 3 gyerekkel. Nehezen küszködtek. Fivére, Ernő és leánytestvére Ida, ko­rán kerültek ki a . házból. О iskoláit Érsekújvárott, Nyitrón és a modori tanítóképzőben végezte, közben könyv­­kereskedésben is dolgozott. Mint taní­tó Nagykéren, Nevidzanyban, özdö­­gön és Nagyhinden működött. Szerette nebulóit, de azok is rajongtak érte. Évtizedek után Is szívesen emlékeztek volt tanítványai mesterükre. — Hazul­ról megírták neki, hogy 8 katona — volt nagyhindi tanítványai — beállított feleségéhez, a tanfelügyelővel az élen, hogy ők bizony a legszívesebben a falujukba vinnék volt tanítójukat. Ha eljönnének, hát bíz az egész költséget mi térítenénk meg — mondták. A börtönbe küldött levelek és távira­tok szabadonbocsátását követelték. A szeretet és tisztelet a szabadlábra­­helyezésért letétbe helyezendő óvadék gyűjtésében jutott kifejezésre. Még a legtávolabb eső csehországi helyekről is — ahol nem is ismerték személye­sen, „vezérüknek" ismerték őt el az emberek. A törvényszék, egészségi állapotára való tekintettel, eredetileg 20 ezer ko­rona óvadék letétbe helyezése ellené­ben hajlandó volt szabadlábra helyez­ni. Nagyarányú gyűjtést rendeztek. Amikor összegyűlt az összeg, az óva­dékot 50 ezerre majd később 200 ezerre emelték. Még fülében csengett a nóta, ame­lyet az ifjak rögtönöztek. Szövegét is becsempészték a bratislavai börtönbe: Major István jó tanítónk, haragszik rá a sok bíró. Csendőrökkel elfogatták, tizennyolc hónapra zárták. Refrén: Kezeikről csöpög a vér, mégis ők ítélnek ezér. Véres kezű pilátusok, majd a kocka fordulni fog. (folytatjuk) пмы

Next

/
Oldalképek
Tartalom