Nő, 1971 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1971-03-15 / 11. szám
Mi nehezebb feladat: a gyermekorvos munkája, vagy az igazgatói teendők? Egyik a másikat feltételezi. Az orvos-pszichológus munkája csak úgy vezethet célra, ha kis pácienseit teljes egészében ismeri. Erre pedig az igazgató-nevelőnek bőven van alkalma. Mivel lakásunk az épületben van, előfordul, hogy éjszaka is hallom a hangjukat. A legjobb orvosság a szeretet. Gabriela Danková főnővér elmondotta, hogy a szeretet, a simogotás sem hiányzik. Huszonöt főnővér foglalkozik felváltva a gyerekekkel. Egy nővérre 10 gyermek van bízva. Sajnos ez a szám magas. Nevelésük sem hasonlítható össze az Igdli otthoni környezetben nevelt gyermekével. — De amit lehet, mindent megteszünk értük. Egy alkalommal az egyik kislányt eljött meglátogatni az édesanyja. — Évike, szaladj gyorsan édesanyádhoz! — mondta neki az ügyeletes nevelőnő. S a kislány gondolkozás nélkül hozzám szaladt. Mondanom sem kell, mit jelentenek ilyen pillanatok a mi életünkben. Emlékszem olyan jelenetre Is, egy vidámnak ismert kisfiút az édesapja kezébe adtunk, aki „szeretete" jeléül simogatni, csókolgatni kezdte őt, de a gyermek félt, reszketett, szomorú lett és nem akart vele elmenni. Ha egy gyermek az intézetbe kerül, még nem oldódik meg véglegesen a helyzete. A hivatalos intézkedés, a bírósági képviselet Melánia Wágnerová feladata. Kényes és nehéz ügyeket kell intéznie a gyerekek érdekében. Keresni, kutatni a szülők után, mert fizetési kötelezettségüket nem teljesítik. Legtöbb esetben az apa tűnik el nyomtalanul a környékről. Sok baj van azokkal az anyákkal is, akik ösztönükkel ragaszkodnak ugyan gyermekükhöz, de nem tudják biztosítani számukra a legalapvetőbb életfeltételeket sem. Ilyenektől a törvény veszi el a gyermeket. Mi a helyzet az örökbefogadással? — Lehetséges, de nagyon ritkán fordul elő. Alig emlékszünk hasonló esetekre. Ez részben érthető is. Mert tudvalevő, hogy gyermekeink szülei többnyire rendezetlen családi életű, bűnöző, alkoholista és egyéb káros szenvedélyű emberek. A gyermekek egy része szellemileg csökkent képességű, vagy testileg fogyatékos. Ehhez nem kell magyarázat. Társadalmunknak oda kellene hatnia, hogy az ilyen szülőket megakadályozzák abban, hogy gyermekeket hozzanak a világra. Mert a szülőt, az otthont nem pótolja teljes egészében a legszebben, iegpazarabbul felszerelt gyermekotthon sem. A született testi, szellemi károsodást pedig nem hozza teljesen helyre a drága gyógyszerek halmaza sem. A gyermeknek fogamzása pillanatától Az Igazi ajándék: a szeretet. anyóra, apára — otthonra van szüksége. Az otthon kis lakói ebédhez készülődnek, amikor útnak indultunk. Van, aki már egyedül ül a kis asztalnál, van akit még etetni kell. Mikor búcsút intettünk nekik, arra gondoltunk: szép napjuk van ma. A társadalmi összefogás, a szervezett gondoskodás mindent megtesz, ami emberileg lehetséges, hogy pótolja a pótolhatatlant. Diósiné M. A. A HARCBANNEM SZABAD A LIPÓTVÁRI FOGOLY A Vág völgyében utazva, Leopoldov (Lipótvár) már a távolból feltűnik kiugró bástyáival. Egykor a legerősebb erődítmények közé tartozott. Építését 1669-ben fejezték be. A vár a török időkben, Thököly és Rákóczi korában sokszor ellenállt az ostromnak. Később II. József uralkodása idején már elvesztette stratégiai jelentőségét, és hadirokkantok hajléka lett. Hatalmas raktáraiban hadianyagot tároltak. 1855-ben a Bach korszak idején — fegyházzá alakították át 1000 fegyenc számára. A lipátvári fegyházba kerültek mindazok a fegyencek, akik még átnevelhetők voltak, és jogerős ítélettel 1 évi börtönbüntetésnél vagy 2 évi fegyháznál magasabb büntetést kaptak. A fegyenceket három fegyelmi osztályba osztották a letöltendő büntetés és viselkedésük szerint. A fegyelmi osztályozást színes nyakkendővel jelölték, amit később a kabátra (mellre) felvarrt vörös csíkokkal cserélték fel. E megjelölés szerint a fegyencet minden 6. héten, havonta vagy 2 hetenként látogathatták, levelet írhatott vagy kaphatott, és azt is meghatározták, hogy milyen pénzösszegben vásárolhatott. Major fegyencruhában További előírások a munkaidőt, a kosztot, a felkelés és lefekvés idejét, a sétát, a fegyelmi büntetéseket stb. szabályozták. ÍTÉLETHIRDETÉS UTÁN A burzsoá „igazságszolgáltatás” 1931. július 13-án hozott ítéletével Major István képviselőt 8 hónapi szabadságvesztésre és 2000 korona pénzbírságra ítélte. A „hatóság elleni erőszakot", sem a „lázadásra való izgatást”, vagyis hogy Kosúton a csendőrök megtámadására biztatta volna a munkásokat, nem sikerült a törvényszéknek rábizonyítania. Ezt a büntetést aztán az ítélőtábla és a Legfelsőbb Bíróság 1931. december 17-én kelt határozatával 16 hónapi szabadságvesztésre változtatta, és egyéb büntetést is kiszabott. Major István képviselőt ugyanis időközben a kosúti események előtt elmondott néhány beszédéért is elítélték. így szabadságvesztésének tartama összesen 18 hónapra emelkedett. Mellékbüntetésként 3 évre felfüggesztették választójogát, és 5 évi hivatalvesztésre ítélték. Itt kezdődött a megaláztatások sorozata. Többször lefényképezték, elölről, profilból, polgári ruhában, fegyencegyenruhában a bűnözők albuma részére, majd ujjlenyomatokat vettek tőle minden ujjáról. Személyi irataiba bevezették összes adatait, előző büntetéseit, vádiratait stb. Ott kapta a fogolyszámot is. Ettől kezdve már nevén nem ismerték, csupán a 2895. sz. fegyenc volt. Az orvosi vizsgálat bejegyzései szerint több betegségben szenvedett, de azért munkára és magánzárkára alkalmasnak találták. Még a délelőtt folyamán a 36. számú cellába kísérték. Dörrenve bezárult mögötte a vaspántos ajtó, megfordult a zárban a kulcs. Ismerte már a börtönök magánzárkáit, a szigorú előírásokat, a magány gyötrődéseit. GONDOLATOD A CÉLÚBAN A tárgyalás és ítélethirdetés napjain a bratislavai Sedria épülete előtt, a Kecske utcán tüntetett és viharzott a tömeg, hogy engedjék ki a vádlottat. Lassan teltek az órák, a napok és hetek. Volt ideje gondolkodni. Szeme előtt filmként pergett le életének rengeteg mozzanata. Csönd uralkodott a börtönben, csupán a folyosón és a felette levő emeleten a reggeli, ebéd és vacsora kiosztásakor csörögtek az edények. A vasrácsos ablak fölött hol elsötétült, hol megvilágosodott kissé, aszerint, ahogy lelki szemei előtt felidéződtek küzdelmekben gazdag életének egymást követő fényes vagy komor képei. A tárgyalás alatt már mindenki látta, hogy őt, a makulátlan embert bűnbakká avatták, és hogy az igazi bűnös a csendőrszuronyt mozgató tőke-érdekeltség. Ott ült Major képviselő a vádlottak padján, lesoványodva, de igaza tudatában és mosolygó fölénnyel. Az ítéletet felolvasták, az őrök közrefogták és visszavitték a cellájába. Major 1920. május 1-én Vráblen, a menet élén. Kezet fog a munkásság vezetőjével AZ IRÁNY LEOPOLDOV Az ítélet jogerőssé vált. Major Istvánt 1932. II. 6-án kora hajnalban titokban, erős fegyveres kísérettel Leopoldovra vitték. Szüleire gondolt. Nyolcéves volt, amikor apja, a verebélyi szűcs meghalt, és itt maradt özvegy édesanyja a 3 gyerekkel. Nehezen küszködtek. Fivére, Ernő és leánytestvére Ida, korán kerültek ki a . házból. О iskoláit Érsekújvárott, Nyitrón és a modori tanítóképzőben végezte, közben könyvkereskedésben is dolgozott. Mint tanító Nagykéren, Nevidzanyban, özdögön és Nagyhinden működött. Szerette nebulóit, de azok is rajongtak érte. Évtizedek után Is szívesen emlékeztek volt tanítványai mesterükre. — Hazulról megírták neki, hogy 8 katona — volt nagyhindi tanítványai — beállított feleségéhez, a tanfelügyelővel az élen, hogy ők bizony a legszívesebben a falujukba vinnék volt tanítójukat. Ha eljönnének, hát bíz az egész költséget mi térítenénk meg — mondták. A börtönbe küldött levelek és táviratok szabadonbocsátását követelték. A szeretet és tisztelet a szabadlábrahelyezésért letétbe helyezendő óvadék gyűjtésében jutott kifejezésre. Még a legtávolabb eső csehországi helyekről is — ahol nem is ismerték személyesen, „vezérüknek" ismerték őt el az emberek. A törvényszék, egészségi állapotára való tekintettel, eredetileg 20 ezer korona óvadék letétbe helyezése ellenében hajlandó volt szabadlábra helyezni. Nagyarányú gyűjtést rendeztek. Amikor összegyűlt az összeg, az óvadékot 50 ezerre majd később 200 ezerre emelték. Még fülében csengett a nóta, amelyet az ifjak rögtönöztek. Szövegét is becsempészték a bratislavai börtönbe: Major István jó tanítónk, haragszik rá a sok bíró. Csendőrökkel elfogatták, tizennyolc hónapra zárták. Refrén: Kezeikről csöpög a vér, mégis ők ítélnek ezér. Véres kezű pilátusok, majd a kocka fordulni fog. (folytatjuk) пмы
