Nő, 1971 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1971-03-08 / 10. szám

Látom, megáll a vasalóval Törékeny termetét a töke megtörte, mindig keskenyebb lett gondoljátok meg, proletárok —­­Ezért is vállalja a munkát a nőszövetség falusi szervezetében, a nemzeti bizottságban, s ezért jelentkezett a pártba is. Sokáig gondolkodott, hogy belépjen-e. Tudta, a kommunistáknak töb­bet kell vállalniuk a közös gondokból, mint más­nak. S vajon bírja-e. Mert ha elvállalja, becsüle­tesen akarja teljesíteni. Tudja, hogy eddig még nem sokat tehetett, legalábbis nem annyit, amennyit szeretne. De pontosan megjelenik min­den gyűlésen, ott van, figyel az iskolázáson. És meggyőződéssé állnak össze benne a tapasztala­tok, hogy nem elég csak önmagára gondolnia a dolgozóknak. Az 6 részlegükön két váltásban harminc asszony dolgozik. Megbeszélték, s fel­ajánlották, hogy a CSKP 50. évfordulója tiszte­letére két szombatot ingyen dolgoznak le. Min­denki tudja, mennyi a felajánlásuk pénzértéke, s ha nem beszélnek is róla, értik, érzik, mit tett mai életfeltételeinkért a kommunista párt. A mosástól kicsit meggörnyedt, én nem tudtam, hogy ifjú asszony, álmában tiszta kötényt hordott, a postás olyankor köszönt néki — Csendben, hogy a verset tanuló gyereket ne zavarja, a szekrényhez lép, s kinyitja. Eltöpreng, mit is vegyen fel, ha március 8-án a pozsonyi (bratislavai) Várba megy, ahová minden évben a legjobban dolgozó nők képviselőit hívják meg ünnepi fogadásra. Hajában az ősz szálak biztosan alig látszanak majd, s a törékeny termetű, kedves mosolyú asszonyról, aki Szlovákia többi munkás és föld­művesasszonya között ünnepel, mindenki azt fog­ja hinni, hogy még egészen fiatal asszony, még akkor is, ha már — nagymama. H. MÉSZÁROS ERZSÉBET NEM TITOK Kísérőm érti a dolgát. Tudja jól, hogy mit szabad, és mit nem. Ha egyszer valami gyártási titok, akkor ő még véletlenül sem szólja el magát. Én pedig nem tudom meghazudtolni a természetemet, kíváncsisko­dók, szüntelenül kérdezgetek. A harmadik, vagy ne­gyedik kérdésnél kísérőm megunja, hogy figyelmez­tessen: „Ez kérem gyártási titok!" hanem inkább megkínál egy-egy bonbonnal, egy-egy szelet csoki­val. Jelképesen szólva: ha fölöslegesen kérdezőskö­­dök, befogja a számat. Nem rossz megoldás. Itt, a csomagológépnél azonban már csokizás nélkül beszélgethetek. Bodnár Teréz pedig már úgyis ötödik esztendeje dolgozik itt, már nem kíváncsi a csokoládé ízére, tehát szívesen válaszolgat. — Bejáró? — Ahogy vesszük... Csicseri (Clcer) vagyok, he­tente csak egyszer utazom haza. — Nehéz ez a hiunka? — Nem. Inkább csak figyelni kell... Ezeket a megrongálódott darabokat kell kiválogatni. — Keresete? — Jó. Havonta ezerháromszáz, néha ezernégyszáz korona. És kísérőm szeme is felcsillan. Eszébe jutott, hogy itt magyarázhat, mutathat valami érdekeset. Már mondja is: — Nemsokára átrendezzük ezt a részleget. Üj cso­magológépet kapunk: Arról van szó, hogy ahol csak lehetséges, automatizálni fogjuk a termelést. Ez nem titok: így lesz olcsóbb a csoki I MA MÉG KÉZZEL Mindjárt fel is keresünk egy olyan munkahelyet, ahol szükség van az automatizálásra. Forgács Ilona régi dolgozója az üzemnek. A gyár fennállása óta itt dolgozik, a „nugatalé" részlegen. Díszít. Nem nehéz munka ez, hisz csak egy tortacifrázóhoz hasonló készülékkel rakosgat a tepsire rakott bonbonok tete­jére rovátkákat. Csokoládékrémből persze. Ma még kézzel. Az automatizálás azonban „ki­veszi" ma# kezéből ezt az elavult, régi cukrász „szerszámot". És a tepsiket sem kell majd kézzel emelgetni, hordozgatni egyik asztalról a másikra. Nem bánja majd Forgács Ilona, ha ügyes gépsorok végzik el helyette a díszítést. És nem bánják meg a többiek sem, — Tóbiás Ilona a mártógépnél, Juhász Istvánné, aki mintákat nyom a csokoládéval bevont zselészeletekbe, Muszka Éva, a húsvéti tojások csomagolója, Rabcsák Ilona, aki a mérleget kezeli, — hogy második otthonuknak választották a gyárat. Mert nem a hangzatos jel­szavak, hanem a nők munkájának igazi megbecsü­lése biztosítja számukra a társadalmi egyenjogúsá­got. Benyák Mária Virág és zöldség A nemzetközi nő­nap megünneplésé­nek szépségéhez sok­ban hozzájárultak a bojnicei Május 9 ter­melőszövetkezet kerté­szeti dolgozói. Üveg­­házaikban mintegy 20 000 cserepes virá­got neveltek erre az alkalomra. Vágott vi­rágból pedig 2000 csokrot készítettek. De nemcsak virággal gondolnak asszo­nyainkra, hanem friss korai zöldséggel is. Év elejétől eddig 15 ezer fej salátát adtak már piacra. CSTK - felv. Nőka társadalomnak A senicai Slovensky hodváb üzem termé­kei ismeretesek szerte az országban. Ha­gyományos kötelezett­ségvállalásaikkal fi­gyelemre méltó ered­ményeket értek el. Tavaly, hazánk felsza­badulásának 25. va­lamint a CSXP meg­alakulásának 50. év­fordulója alkalmából tett felajánlásaikat nemcsak teljesítették, hanem 3 037 000 Kcs­­val túlszárnyalták. E jelentős jubileum tisz­teletére az üzem dol­gozói további jelen­tős felajánlásokat tet­tek. A 11 százalékos munkaerő emelkedé­sével a jövő évi nyers­termelés értékét 420 millió koronára ter­vezték. A múlt évi ter­meléshez viszonyitva ez 92 százalékos nö­vekedést jelent. A terv teljesítéséhez az üzemnek megvannak a reális feltételei.

Next

/
Oldalképek
Tartalom