Nő, 1971 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1971-03-01 / 9. szám
itt. Ismeri jól a gyártási folyamatot. Egy éve ő kezeli a keményítőt szárító hengerművet. — Nézze! Itt már szép tiszta a keményítőpor. Nem tréfálok: púdert is készítenek belőle. Mreli Károlyné a muzslai (Muzla) szövetkezetből került ide nyolc hónappal ezelőtt. Megigazítja kendőjét, igyekszik túlkiabálni a gépek zúgását. — Ez a tésztagép! Látja, itt géppel sütjük a tésztát. Ahogy megsült, mindjárt meg is darálja. Stefanek Józsefné egyike azoknak, akik az eltávozottak helyébe lépett. Június 28 óta dolgozik itt. Tésztát mos. Természetesen géppel. — Elégedett vagyok a keresettel. 2100 koronát kapok havonta. Igaz, hogy dolgozni is kell érte, de hisz azért jöttem ide. Rackó Andrásáé az exportárut készíti elő. Keze alól útrakészen kerülnek ki a zsákokba helyezett csomagocskák. Három hónappal ezelőtt még az egyik csemegeüzletben dolgozott. Itt jobb a keresete. Legszívesebben azonban a kislányáról beszél. — Tízéves, jól tanul. Nem tudom mi lesz belőle. Egyszer azt mondja, hogy fodrásznő lesz, máskor pedig, hogy tanító. Tudja milyenek ebben a korban a gyerekek. Bitter Flóriánná a csomagolóban dolgozik. Naponta átlag 10 csomagot készít el azokból a Tricena csomagocskákból, amelyeket ő maga mér. Déli tizenkettőkor már nyolc csomag áll készen mellette. — özvegyasszony vagyok már régóta. Itt mindenki csak Vilmának ismer, úgy is szólít. Megszoktam, akárcsak ezt a mérést. Compál Sóndorné Kövesdről (Kamenica nad Hronom) jár be a gyárba. A szita mellett dolgozik, ahol fő tennivalója, hogy időnként lemossa a szitáról a korpát. Közben a vákuumra is ügyei. — Nem nehéz munka ez. A kereset is jó, hisz legutóbb 1300 korona fizetést kaptam. Csak figyelni kell a gépek működésére. Reichel Miklósné a laboratóriumban dolgozik. 1959-ben fejezte be tanulmányait a Selmecbányái (Banská Stiavnica) vegyészeti iskolában. Azóta az üzemben dolgozik. — A gyártmányok egyes csomagjaiból analíziseket készítek. Megállapítom, hogy milyen a gyártmány szárazsága, hamutartalma, nedvessége, savanyúsága. Mi csak jó minőségű árut küldünk a megrendelőknek. Újhelyi Ferencné a gyár kapusa. Figyelmét nem kerüli el semmi. Az egyik percben sorompót nyit az induló teherautó előtt, a másikban már telefonál. — Minden látogatót be kell jegyezni. Pontosan az érkezést, a távozást. Bizony igaz a közmondás: rend a lelke mindennek. xxx Tulajdonképpen nagyon érdekes a gyár. Különösen, ha nemcsak a csöveket, a tartályokat, a traverzeket, a kapcsolószekrényeket nézi meg az ember, hanem azokat is, akik köztük dolgoznak. A zúgást és zakatolást, a laboratórium füstiét, az irodagépek kattogását is meg lehet szokni. Akik itt dolgoznak, már megszokták. Bár ők sem haragudnának érte, ha egy-egy kutatómérnök azon is elgondolkozna, hogyan kellene valahogy halkabbá, finomabbá tenni ezt a gyári dübörgést. Ma már olcsó közhely a gyárak zaját a szív dobogásához hasonlítani. Meg különben is az a fontos, hogy ma már a gyárak szolgálják az embert és nem fordítva. De ha valaki azt gondolná, hogy akkor felesleges a munkaerkölcs megszilárdítása, ide kell küldeni őt, ebbe a gyárba. Majd az asszonyok, a dolgozók meggyőzik arról, milyen nélkülözhetetlen a jó eredményekhez a pontos munka. De erről már az eredmények önmagukban is meggyőzően beszélnek. Benyák Márie Othello mint musical! Shakespeare világhírű drámáját az Othellot modern feldolgozásban musicalként vitték Londonban szinte. Képünkön: Rodrigo és Jágo. A bratislavai Üdülés és Kultúra Parkjában a társastáncok Duna-Kupáért indított nemzetközi versenyén a csehszlovák versenyzők a kötelező táncokban a második, a latin-amerikai táncokban a harmadik helyre kerültek. Felvételünkön a Dvoíák házaspár, akik hazánkat képviselték a versenyen. Kinek van ,gaza Kedves vitatkozó lányok! Mint férfi szólok hozzá problémátokhoz. A nyáron nősültem, s úgy érzem, megtaláltam a magamhoz való, ideális élettársat. Egyszerűen: boldog vagyok. Emlékszem, jegyben jártunk, amikor a menyasszonyom nagy meglepetést tárt elém: felvették esti hallgatónak a főiskolára. Csak annyi megjegyzést fűzött a felvételről értesítő levélhez: Nagyon komoly az elhatározásom, hogy tovább tanulok 1 Először meglepődtem, de hamarosan beláttam: helyesen cselekedett. Azért, mert férjhez ment, nyugodtan készülhetett a vizsgáira. Megígértem neki, hogy mindenben segítségére leszek, s igyekszem is ezt betartani. Azon igyekszem, hogy minél több időt biztosítsak neki a tanuláshoz. A házi munkák nagy részét én végzem el. S meg kell mondanom, hogy örömmel teszek helyette mindent, mert látom, hogy boldog, és szorgalmasan készül minden vizsgájára. Szerintem tiszteletre méltó dolog, ha valaki tanul, és igyekeznünk kell az ilyen embereket segíteni, megbecsülni. H. László Ráska (Raékovce) Kedves Székely Anna! Hasonló gondolatok foglalkoztatnak engem is, ezért szeretnék leveledre válaszolni. Huszonegy éves vagyok. Négy éve dolgozom, három éve vagyok férjnél. Modernül berendezett, háromszobás szövetkezeti lakásunk van, aminek nagyon örülünk, mert a munkánk anyagi terméke. Ёп egyszerű munkásnő vagyok. Munkámat szeretem és becsülettel el is végzem, habár nem ez volt valamikor az elképzelésem. Jó érzés az is, hogy tudom, mások számára hasznos amit teszek, de ez a tudat nem pótolja a hivatásszeretetet. Mindig kísért a gondolat: nem értem el a célomat. Ezért értem meg a Te gondolataidat. Jól teszed, ha hivatásodnak élsz, és az anuagi dolgok.csak másodlagosak előtted. Ezt a nézetedet csak tisztelni és követni lehet. S. Edit Komárno Nézetem szerint az ifjúságnak mindig voltak problémái, és lesznek is. Különbség azonban, hogy ezeket a problémákat hogyan oldjuk meg: Tapasztalatom szerint az előttünk járó generáció, az idősebbek, csupa jószándékból igyekeznek nekünk segíteni. Sajnos a fiatalok hajlamosak arra, hogy mindent a saját kárukon tapasztaljanak, így aztán sokszor előfordul, hogy már késő bizonyos dolgokat helyrehozni. Így van ez a tanulással is. Minden fiatal vágyik a szórakozásra, a szép ruhára, berendezett otthonra. Könnyen lemondanak a továbbtanulásról, pedig lenne rá alkalmuk. Ez nem helyes. Ilyeneknek segíteni kell tanácsainkkal, mert később nagyon megbánnák a tanulás lehetőségének elmulasztását. Ebben ezért szerintem Székely Anna helyesen gondolkodik — és nagyon követésre méltó a munkája iránt érzett hivatásszeretete, önzetlensége, okossága. M. Katalinnak viszont segítenünk kell, hogy jobb belátásra bírjuk, néhány év múlva saját maga is rájön, hogy a tanulással, tudással az ember elsősorban önmaga értékét növeli. Természetesen a szórakozásra is szükség van, sőt, kell, hogy a fiatalok magukhoz illő módon szórakozzanak, színesebbé, emlékezetesebbé tegyék fiatal éveiket. Ez nagyon szép dolog. Nagy Irén munkáslánynak és ismerőseinek is így kellene tenniök, a hiba csak az, hogy nem elég kezdeményezők. Túl kényelmesek. De talán ennyi jó tanács után, amit ismeretlen fiatal levelezőink nyújtanak, megoldódik majd az 6 problémájuk is. Horváth Irén, óvónő A levelekben felvetett probléma nem új. és nem is lehet rá egyértelmű választ adni. A kérdés általános, de egyénenként különböző. A megoldás sok mindentől függ. Hogy valaki tovább tanul-e. vagy munkába áll, az nagymértékben a szülők akaratától, az egyéni adottságoktól és más körülményektől függ. Igaz, hogy a tanulás évei alatt elmulasztott anyagi jövedelem nem térül meg közvetlenül, de ezt pótolja az a többlet, amelyet pénzben nem is lehet kifejezni. Előfordul, hogy ezt az igazságot még nem értik meg a fiatalok, de annak örülhetünk, hogy egyre kevesebben vannak az ilyenek. Sokkal több már azoknak a száma, akiket nem kell külön meggyőzni a tanulás fontosságáról, mert maguk is belátják azt. Deák Teréz, Ipolyság (Sahy) Tizenkilenc éves szakközépiskolás tanuló vagyok. Szeretnék én is tovább tanulni. Éppen ezért foglalkoztatnak engem is az ankétindító levelekben felvetett problémák. Természetesen Székely Annának adok igazat. Mert valóban az a fontosabb, hogy az ember a munkáját rr/í 1Ш szépnek lássa, örömet, kielégülést találjon benne, kivívja kollégái megbecsülését és elismerését. Az anyagi honorárium csak másodlagos kérdés lehet, mert a pénz ahogy jön, úgy el is megy, a munka viszont megmarad, és cs_ak tőlünk függ, hogy mindig új, változatos és szép legyen. Ki mennyi ötletet visz a munkájába, annyit kap vissza környezetétől, a társadalomtól. S a pénz, lakás... Sajnos ehhez nem tudok hozzászólni, mert egyikkel sem rendelkezem, erre még van időm. Azt hiszem nem én vagyok az egyetlen. S talán csak annak örülnék legjobban, ha minél többen lennének azok, akik nem ezt tűzik ki életük elsődleges céljául. M. Katalinnal nem érthetek egyet. Szerintem nem lehet egy U éves lány ennyire szűk látókörű. Milyen gondolkodás az, hogy a tanulással elvesztegetem fiatal éveimet! A fiatal éveid éppen arra valók, hogy tanulj! Ne csak Te, de minden fiatal. Nem mondom, hogy legyen mindenki orvos, mérnök, és sorolhatnám a divatos foglalkozásokat, de nagy szükségünk van jó szakemberekre, technikusokra, építőmunkásokra. És jó munkás, jó szakember csak úgy lehet valaki, ha igyekszik állandóan bővíteni a tudását. Baráth Éva, Nővé Zámky M. Katalin leveléhez annyit szeretnék hozzászólni, hogy iratkozzon be a mezőgazdasági szakiskolába. Talán most még nem tudja mitévő legyen, de később megbánná, ha most elmulasztaná az alkalmat. A tanulással nem vesztegeti el fiatalkori éveit, hanem éppen így használja ki, mert ahogy írja, nem szeret klubba, szórakozóhelyekre járni. Ez pedig minden fiatal életéhez egy kicsit hozzátartozik. Ha szereti a munkahelyét, semmi akadálya annak, hogy oda visszakerüljön. De akkor már másképp néznek rá majd, úgy, mint egy szakképzett munkaerőre. Nagy Irén munkáslánynak sok mindenben nincs igaza. О most elégedett azzal, hogy megvan mindene. De észreveszi azt is, hogy napjaik csak munkával telnek el, nincm> semmi szórakozási lehetőségük. Ha az üzem nem törődik különösképpen a szórakozásukkal, azt nem is lehet nekik felróni. Egy üzemnek a terv teljesítése az elsődleges feladata. De ha már így van, sokan vannak lányok, hát fogjanak össze, menjenek moziba, szórakozni, rendezzenek teadélutánokat. Ha ők lesznek a kezdeményezők, az üzem vezetőségétől minden bizonynyal megkapják majd a megfelelő támogatást Csak el kell kezdeni. Nagy Katalin, Veliká n i.
