Nő, 1971 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1971-03-01 / 9. szám
A HARCBAN NEM SZABAD fm^íTnn z < QŰ О < N О 2 1Л '< z D < Ш ÜLI •Ш > N in <1X1 OL i \ Pártunk megalakításának 50. évfordulója alkalmából a proletariátus sok évtizedes harcából azokat a hősi fejezeteket villantjuk fel, amelyek a nők áldozatkész küzdelmét, részvételét bizonyítják. V. I. Lenin már a küzdelem kezdetén meghatározta a nők helyét a proletariátus harcában. „A dolgozó nők részvétele nélkül szocialista forradalom nem lehetséges A proletárasszonyokat kétszeresen kizsákmányolták, megalázták a kapitalista társadalomban. Minél nagyobb mértékben fejlődött a gépi munka, annál inkább alkalmaztak nőket és gyermekeket a gyárakban. A kapitalisták szívesen foglalkoztatták a nőket, mert fele annyi bért fizettek nekik, mint a férfimunkásoknak. Növekedett a nyereségük, de ugyanakkor a munkanélküliek tartalékserege is. A marxizmus—leninizmus mindig helyesen értékelte a nők részvételét a proletariátus harcában és hirdette, hogy az egyenjogúság kérdésének megoldása éppen abban rejlik, hogy a nőknek aktívan kell bekapcsolódniuk a férfiakkal együtt a kapitalisták elleni egységfrontba. A nők képezik a világ lakosságának felét. A proletariátus harcának győzelme attól is függ, hogy a dolgozó nők segítik-e a munkásosztály harcát. Megnyerni a dolgozó nőket a burzsoázia ellen, ez volt a fő feladatok egyike. A mai Szlovákiában először Bratislavában ünnepelték 1914. március 8-án a nemzetközi nőnapot, amelyen a szervezett munkásnők tüntettek a nők választási jogáért. 1917 májusában, az első világháború idején a pozsonyi dohánygyári munkásnők sztrájkoltak, és Trenöínben, Zilinán, Vrútkyn az asszonyok lázadoztak az éhség miatt. 1919-ben a Szlovák Tanácsköztársaság rövid létezése idején fontos szerephez jutottak a munkásnők is. Mindenütt, ahová a Vörös hadsereg bevonult, a munkásnők segítségére voltak. Rimaszombatban, Tornaiján, Rozsnyón, Kassán és másutt, aktívan dolgoztak a proletariátus győzelméért. Az 1920. évi decemberi sztrájkból is kivették a részüket. Így a bratislavai kefegyárban és a Siemens-Schuckert üzemben a munkásnők bér és politikai követelésekkel álltak elő. 1921 márciusában folytatódtak a sztrájkok. 1921 márciusában a nők Prágában tartották meg országos konferenciájukat, amelyen 182 szervezetből 180 küldött vett részt. A határozatban elítélték a jobboldali szociáldemokrata vezérek árulását, a burzsoázia terrorját. Nagyjelentőségű volt az a konferencia, mert a csehszlovák dolgozó nők ezen fogadták el а III. Internacionále 21. pontját; ez a konferencia egyesítette a csehországi és szlovákiai nőket. Ez volt az első lépés. A kommunista Internacionále III. kongreszszusán, amely 1921. június 22-én kezdődött, — a proletariátus további harcának új alapelveit dolgozták ki. Ezek az irányelvek megmutatták a nőknek is, hogyan kapcsolódjanak be a proletármozgalom egységes harcába. A CSKP megalakulása után azonnal fokozott figyelmet fordított a nők körében végzett munkára, és felhívta a figyelmet a nemzetközi nőnap rendszeres megtartásának propagálására. Ekkoriban sok nő dolgozott az iparban. Az öt nagy dohánygyárban: Bratislavában, Banská Stiavnicán, Spiáská Bélán, Smolníkon, KoSicén több mint 4000 munkásnő dolgozott. A rybárpolei, iilinai, luéeneci, keimaroki, iadcai, prievidzai, trenéíni, Banská Bystrica-i textilgyárak, valamint gyufa, papír, cellulóz, élelmiszeripari, keményítő és üveggyárak, az építkezések is nagyszámú munkásnőt alkalmaztak. Ebben az időben itt kb. 60 ezer nő dolgozott. Csehszlovákia Kommunista Pártja és a Vörös Szakszervezetek a nők körében agitációt fejtettek ki, hogy olvassanak, művelődjenek és érjék utol a fejlett ipari országokban élő nők műveltségi fokát. Az egyenjogúsítás terén „egyenlő munkáért egyenlő munkabért“, magasabb béreket, olcsóbb közszükségleti cikkeket, „munkát a munkanélkülieknek“ jelszavak hirdetésével a kommunisták megnyerték a munkásnők rokonszenvét. 1922. szeptember 24-én tartották meg Vrútkyn a CSKP-ban szervezett nők első szlovákiai konferenciáját. A Banská Bystricáról, Zvolenből, Luéenecről, Handlováról, Ruzomberokból, Trenéínből, Slavoáovcéról, Trnavából, Harmanecból stb. jött küldöttek jelenlétében. Itt született meg az a javaslat, hogy a szlovákiai nőknek szükségük van egy női proletárlapra, amely az ő problémáikról fog írni. Összegyűjtötték a szükséges pénzt és kiadták a „Proletárka“ című lapot. Magyar nyelven 1924. január 13-án jelent meg a dolgozó nők lapja, a Nőmunkás. Indulás című vezércikkében bejelentette, hogy az anyák, asszonyok, proletárnők szenvedéseinek megszüntetése, jólétének megteremtése érdekében indul a lap. Ismertette, hogy az akkori 13,6 milliónyi lakosságból fél millióval több a nők száma, mint a férfiaké, és hogy Csehszlovákiában több mint egymillió bérmunkásnő volt. E lapok hasábjain írtak arról, hogy nem létezik külön nőkérdés és hogy a proletár- és parasztasszonyok együttműködése a burzsoá női feminista mozgalommal a proletariátus gyengítéséhez vezet. Meg kell említeni a cseh elvtársnők nagy segítségét, akik közül többen Szlovákiába jöttek, és részt vettek a nőmozgalom szervezésében, kiépítésében. Így Svarcné, szül. Rexler Borbála Banská Bystricán telepedett le. Faluról falura, városról városra járt fáradhatatlanul és terjesztette a kommunista eszméket, ö volt a nőmozgalom első titkára és a Proletárka első szerkesztőnője, addig, amíg 1925-ben elment a Szovjetunióba, ahol családjával letelepedett. A nőmozgalomban sok érdemet szereztek még Helena Bitnerová, Janka Ertnerová, Mária Gregorová, Poävancz Frantiáka, Krepiák Mária, Zúza Holanová, Szentmihályi Anna, Réthy Erzsébet, Mária Rieczka, Mária Vavatová, Tamás Mária, Kozák-Petrás Margit és mások. A nők gyűléseiken tiltakoztak a perzekúció, az úgynevezett köztársaság védelméről szóló törvény ellen, követelték a Szovjetoroszországgal való diplomáciai szerződés megkötését. A burzsoá hatalom betiltotta gyűléseiket, a nemzetközi nőnap megtartását. Az 1924-től 1929-ig terjedő években nálunk is megmutatkozott a kapitalizmus gazdasági és politikai konszolidációja. A termelés ugyan növekedett, de ugyanakkor nőtt a munkanélküliség és leapadt a forradalmi mozgalom hulláma. Ebben az időben érték a CSKP-t a legnagyobb megrázkódtatások. Utána bekövetkezett a világválság, amely nem kerülte el Csehszlovákiát sem. 1933- ban húsz nagyolvasztóból csupán öt dolgozott, az acéltermelés kétharmadával csökkent, a textilipar 40 százalékát, az üvegipar 51 százalékát foglalkoztatták. 1933-ig 312 textilüzemet szüntettek meg, és a köztársaság kivitele egynegyedére csökkent. Természetesen a dolgozó nők is nagyon szenvedtek a gazdasági válság miatt. Férjükkel együtt hiába kerestek munkát, a racionalizáció egyre nagyobb teljesítményre hajtotta őket. A nőalkalmazottak napról napra tisztábban látták, hogy sorsuk szorosan összefügg a többi proletár sorsával. 1931. május 10-én ült össze Prágában a dolgozó nők kongresszusa, amelyen megtárgyalták a nők követeléseit. Többek között, hogyan akarták kiharcolni az egyenjogúságot, emberi munkafeltételeket, az anyák védelmét, a csecsemők gondozását, a lakáskérdést, rendes orvosi kezelést stb. Nemzetiségre való tekintet nélkül beszéltek a fasizmus elleni, az új imperialista háború elleni harcról. „Az éhség, fasizmus és háború ellen“, „kenyérért, munkáért,“, „földért és szabadságért“, „mindent a Szovjetunió védelmére“ voltak a fő jelszavak a nők tüntetésein. 1932 elején a hivatalos statisztika már egymillió munkanélkülit mutatott ki. A burzsoázia illegalitásba készült kényszeríteni a pártot, amelynek sajtóját már részben betiltotta. Ekkor 1934-ben több helyen illegálisan jelent meg többféle kommunista újság. A nyilvános gyűléseket és tüntetéseket betiltották. A nemzetközi nőnapot csupán néhány városban rendezték meg. Így Bratislavában a „Nők és lányok akadémiáját“ tartották meg „egységes harc a békéért, a nők jogaiért, a munkanélküliség és drágaság ellen“ jelszó alatt. Sikeresen vettek részt a nők az Ernst Thälmann és Georgij Dimitrov kiszabadítására indított tiltakozási akciókban. A „Szolidaritás“ egyesületben, amely a Vörös segély utóda volt, sikerült mozgósítani a pártonkívüliek és a nők tömegeit is. 1934. augusztus 4-én, az első világháború Zuzana Holanová, a szlovákiai nőmozgalom egyik ismert funkcionáriusa A füleki (Filakovo) női csoport (1936-ban) A CKP szervezete Bratislavában (1928) A Szlovákiai Nőszövetség első kongresszusa 1950- ben Sliacon kitörésének 20. évfordulója alkalmából Párizsban ülésezett a nők világkongresszusa, tiltakozásul a fasizmus és háború ellen. Csehszlovákiából 16 küldött vett részt. 1936-ban a nemzetközi nőnapon 107 nagy nyilvános gyűlésen több mint 100 ezer nő vett részt, s a május elsejei felvonuláson külön csoportokban, saját jelszavakkal vonultak fel. A népfront gondolatának terjesztése érdekében és a fasizmus elleni harcban sok érdemet szereztek a nők. A spanyol demokratikus kormány megsegítésére pénzt, ruhaneműt, cigarettát gyűjtöttek. Női segélybizottságok alakultak, amelyek fehérneműt varrtak, kötöttek a nemzetközi önkéntesek számára. Egyre fokozódott a fasizmus veszélye. A CSKP kitűzte a fasizmus elleni harc és a haza védelmének irányvonalát. Amikor bekövetkezett a müncheni árulás és a kommunista párt betiltása, a nőmozgalom is megakadt demokratikus fejlődésében. A fasiszta, úgynevezett szlovák állam ide-
