Nő, 1970 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1970-02-08 / 6. szám
MUDr. Vojta Rathová a mikroszkópnál Egészen parányi szörnyetegekre vadászik nap mint nap. Ezek a szemmel egyáltalában nem látható és a legkorszerűbb mikroszkóppal is éppen csak hogy felfedezhető „állatkák“ Időről Időre vlssza-visszatérnek és rettegésben tartják az emberiséget. A szörnyetegek elleni fegyver egy csöppnyit se hasonlít a vadászat mitológiai istennőjének íjához, nyilaihoz, tegezéhez. A fegyver: a mikroszkóp. A vadászterület pedig: a Szlovák Tudományos Akadémia Virológiái Kutatóintézete. — Vajon hányán végeznek ilyen munkát szerte a világon? MUDr. Vojta Rathová, a vírusvadász gyanútlanul válaszolt: — Úgyszólván valamennyi országban foglalkoznak víruskutatással. Ha másért nem, azért, mert mindenütt védekezni kell a náthaláz károkozója ellen. Pedig az csak egy a sokféle vírus közül... — És ... hogy is mondjam ... nem tart ön attól, hogy egy szép napon, ha kiderült, hogy itt, az Intézetben felfedeznek valamit, egyúttal az is kiderül, hogy ugyanezt esetleg, ugyanakkor már más kutató, vagy kutatócsoport is felfedezte? Dr. Rathová most már érti, hogy mire céloztam az imént. Kissé rosszallóan csóválja fejét. — önző ember ne végezzen tudományos kutatómunkát. Az válasszon magának más szakmát, ahol egyik napról a másikra gyors és látványos sikert ér el. Aztán magyarázni kezdi, mi is az a vírus. Hogy a századforduló táján' még Készül a vírustenyészet A szerző felvételei senki sem tudta, hogy létezik, 1919-ben, a több mint 20 milliónyi áldozatot követelő spanyolnótha-járvány idején se tudták, hogy ml okozza a náthalázat. Bacilusokra gyanakodtak, amelyekről azt írták az orvosi szakkönyvek: a legkisebb élőlények. Ma már a középiskolások is tudják, hogy a vírusokhoz képest a bacilus - óriás. Ha akárhol kiejtik ezt a szót, hogy: vírus, mindenki a náthaláz kórokozójára gondol, amely — hogy népiesen fejezzük ki magunkat — rendkívül titokzatos jószág. Elsősorban mert sokféle van belőlük. A három főcsoportnak, az „A“nak, a „B"-nek és a „C-nek sok alcsoportja van. Ez a körülmény rendkívül megnehezíti egy univerzális, minden náthaláztípus elleni gyógyszer előállítását. És akkor még mindig csak a náthaláz vírusainál vagyunk. Ezek mellett az Intézet kollektívájának még sokféle más vírusfajtát is vizsgálnia, tanulmányoznia kell. A tennivaló tehát oly sokrétű, hogy a „konkurenciától" nem kell félni... — Ez így igaz, de nemcsak erről van szó — mondja dr. Rathová. Tegyük fel, hogy Londonban 1970. január 1-én felfedezték egy bizonyos vírustörzs ellenszerét. Nem biztos, hogy amikorra az a vírustörzs ide is eljut, az orvosság még mindig hatásos lesz. Az a helyzet, hogy a náthaláz vírusa „menet közben" is változik. Változik a tulajdonsága, az ellenállóképessége stb. A laikusnak úgy tűnik, hogy éppen a változékonyság miatt úgyszólván kilátástalan a náthaláz vírusa elleni küzdelem, hogy tudományos kutatók százai és százai végül is majd a küzdelem feladására kényszerülnek. Távolról sincs ez így. A vírusok elleni küzdelemnek — éppen a dr. Rathovához hasonló hangyaszorgalmú kutatóknak köszönhető — már vannak kézzelfogható eredményei. Már sokmindent tudunk a náthaláz kórokozójáról. Az egyes tudományos kutatóintézetekből egy központba — az Egészségügyi Világszervezethez — futnak be a kísérletek eredményeiről szóló hírek. Ezekből az adatokból már sokmindenre lehet következtetni. Például arra, hogy a náthaláz vírusai milyen módon változnak, a járványok milyen törvényszerűségek szerint Ismétlődnek. Azt is tudják már, hogy ha különböznek is egymástól a vírusok, azért az А, В és C törzsek altörzseinek a száma nem végtelen. Mint egy nagy épülethez a téglát, úgy hordják össze a biológusok a tudomány palotájához az építőanyagot. így tesznek dr. Rathová munkahelyén is. Szerénységben és kitartásban úgy látszik, hogy Newtonról, a nagy fizikusról vesznek példát, aki — miután megfogalmazta egyik törvényét, így szólt: „Ügy éi-zem magam, mint a kisgyermek, aki a tengerparton a kavicsok között játszik és örül, ha néha-néha egy-egy formás, színes kőre lel...“ Newton óta megváltozott a világ. Ma már máshogy — egyének helyett kollektívákban — kutatnak a laboratóriumokban. Az Igazi, nagy tudósokra jellemző szerénység azonban változatlan. Keszi T. Mihály OSZTRÁK PARASZTOK között Berner Max ezt a kis üvegházat csak azért létesítette, hogy a családnak már kora tavasszal legyen friss zöldsége д utazás önmagába véve is külön élmény, r\7, az ember mégis türelmetlenül várja azt a pillanatot, amikor a nap legnagyobb eseményére kerül majd sor. Számunkra ez a délutáni egy órát jelentette, amikor az osztrák földműveskamara helyi szakembere megismertetett Linz környékének mezőgazdaságával. Ám hiába indultunk el idejében — a balszerencse mellénk szegődött, s mindenáron arra törekedett, hogy akadályt gördítsen utunkba. A Bécs és Linz közötti autósztrádát baleset miatt lezárták. A nyílegyenes országút helyett kénytelenek voltunk kanyargós, szerpentines utakon haladni. Még szerencse, hogy minden rossznak megvan a jó oldala is. Mi is így voltunk ezzel. A sugárúton ugyan gyorsabb és kényelmesebb lett volna az utazás, de ezeken a kanyargós, falvakon keresztül vezető utakon jobban szemügyre vehettük az osztrák vidéket. Feltűnt, hogy az egész útvonalon, a falvak sokaságában alig lehetett egy új házat látni. Lehet, ez azért volt anynyira szembetűnő, mert a mi községeinkben ma már alig találni régi típusú, elöregedett épületet. Az osztrák falvakban még majdnem minden ház magán viseli a háború előtti évek ízlését. Miért nem épülnek itt is olyan korszerű családi házak mint nálunk? Köztudomású, hogy a mezőgazdasági dolgozók száma Ausztriában is állandóan csökken. Viszont ez még nem indokolja azt, hogy aki a faluban marad, ne éljen szépen, új családi házban. Feltehetően persze, ha van miből ezt megépíteni. S éppen itt van a „kutya eláeva“. Nem minden egyes osztrák parasztnak megy olyan jól a sora, hogy „palotákat“ építsen magának, mint ahogyan az nálunk szinte már természetessé vált. Josef Rabida családi háza minden kényelmet megadva várja a turistákat