Nő, 1970 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1970-02-08 / 6. szám
til со-ÜLJ СО с_э EZ е: Ul :СЭ I—J LU Keverem, kavarom A tapasztaltabb tanácsot ad a krumplihámozáshoz A zsűri Minden hónap egyik péntekjén összejönnek klubestre. Ök négyen, főzni szerető férfiak, a feleségükkel. 19 órakor kezdődik az est, egy rövid, közös megbeszéléssel. Azután a férjek foglalatoskodni kezdenek a konyhában, miközben az asszonyok kedélyes egyiittlétben várják, vajon meglepetésként mit tálalnak a férjek ma este. A vendéglátó sorban mindig az egyik klubtag. Ö állítja össze a menüt, ünnepélyesen megtéríti az asztalt, de mindenekelőtt beszerzi a vacsorához valót, és az italokat. A menü rendszerint koktélből, levesből, előételből, főételből, süteményből áll. A vendéglátó a konyhában mindenkinek kiosztja a feladatát, hogy minden simán menjen. Rendszerint 19,45-kor kezdődik a vacsora és 1 V.- óra alatt lezajlik. Miközben a hölgyek az ünnepélyesen megtérített asztalnál étkeznek, a férfiak kedélyesen szórakoznak a konyhában. Végül leszednek mindent, elmosogatnak és helyre raknak. 22 23 óráig egy-két üveg jó bor mellett mindnyájan együtt szórakoznak. Pontosan 23 órakor mind hazamennek. Minden klubestre meghívnak egy nevezetes férfiút. A jól sikerült vacsoráról a véleményüket beírják a klub vendégkönyvébe, és ez a legközelebbi alkalommal megbeszélés tárgyát képezi. A tagok különféle foglalkozású egyének. Az egyik röntgenológus, a másik állatorvos, és kettő vezető állásban levő alkalmazott. Már több mint egy éve működik a klub, és tagjai mindig előre örülnek a következő est meglepetésének, az ételkülönlegességnek, amit persze az utolsó pillanatig titokban tartanak. Először kipróbálják a specialitást de valóban titokban —- hogy ha azután minden négy hónapban rájuk kerül a sor, újra és újra kitegyenek magukért. Kép és szöveg: Hilmer Amíg a véleményt várják Az „Ideális пб — 1970" titulus jelöltjei a szellemi vetélkedő döntőjén — Van egyáltalán Ilyen? — mosolyognak gúnyolódva a férfiak, de bevallani egyikflk sem meri, hogy mindent számbavetve, a saját felesége is eszményi nő, hiszen eleget tesz a családban, háztartásban reá háruló feladatoknak, hivatásának és megállja helyét a társaságban is. A MÖDA szerkesztősége tavaly Júliusban — a világszerte divatos szépségverseny helyett — általános műveltséget és rátermettséget igénylő vetélkedőt hirdetett, hogy bebizonyitsa, a hazánkban élő nők milyen sokoldalú képességekkel rendelkeznek. A felhívásra 163 nő jelentkezett. Első feladatuk az volt, hogy a folyóiratban közölt kérdéscsoportokra, — amelyek elsősorban a házasélet, a gyermeknevelés és a nők foglalkoztatottságának napirenden levő problémáit érintették — választ adjanak. A szerkesztőségbe érkezett feleletek alapján választották ki azt a kilenc legtehetségesebb versenyzőt, akik a pozsonyi Club-hotel társalgójában öt órán keresztül, rendkívül igényes és színvonalas ügyességi-szellemi vetélkedőn mérték össze erejüket a szakemberekből álló bírálóbizottság előtt. A verseny győztese Kvétoslava Hemzalová, olomouci tanítónő háromgyermekes édesanya lett, aki az „Ideális nő - 1970“ megtisztelő cím mellé a DUNAJ-üzletház tízezer koronára szóló utalványát kapta. (J) A vetélkedő győztese, Kvétoslava Hemzalová asszony, köszönetét mond a bírálóbizottságnak CTK felvételek A házak környéke, az utcák azonban feltűnően tiszták. Itt mindenki kellőképpen tudatosítja, hogy Ausztria a turisták birodalma. Naponta száz és száz idegen megy végig a főúton, s nem mindegy, hogy milyen a környezet. Mire Linzbe értünk, „kívülről" már egészen jól ismertük az osztrák falvak helyzetét. Preé mérnök, a földműveskamara szakembere azután közelebbről is megismertetett az itteni földművesek életével. — Az osztrák földművesek, hogy növeljék a mezőgazdaságból származó — néha elég alacsony — bevételüket, a turistaforgalomba is bekapcsolódnak. Felső-Ausztriában 450 olyan földművestelepülés van, ahol több mint háromezer vendégágy várja a turistákat. Nagyon keresett helyek ezek. Mondhatnám úgy is, a turisták jobban szeretnek ebben a csendben, nyugodt környezetben megpihenni, mint a nagyvárosi zajos szállodákban. Nem szólva arról, hogy amíg Linzben egy egy ágyas szoba egy éjszakára 150 schillingbe kerül, itt a vendégek reggelivel együtt csak 25 schillinget fizetnek a szállásért, — magyarázza Preé mérnök. Azután egy könyvet vesz elő, melyben feltűntetik azoknak a családoknak a cimét, akik bekapcsolódnak a turistaforgalomba. Ezt a könyvet a könyvesboltokban, vagy az újságárusoknál is meg lehet vásárolni. Magától értetődő, hogy mielőtt a földművescsalád címe bekerülne ebbe a könyvbe, az utazási iroda dolgozói alaposan meggyőződnek, megfelel-e a környezet a kivánt színvonalnak. Josef Rabida címét is ebben a könyvben találjuk. Felkeressük őket. Űjonnan átalakított, csinos falusi ház előtt állunk meg. Matild asszony az ajtóban fogad. Bevezet a tágas előszobába, majd a korszerűen berendezett konyhát mutatja meg, benyit a fürdőszobába is, s azután az emeleten levő hat szobának az ajtaját tárja ki. Ez mind a vendégek rendelkezésére áll. Mindenütt rend és tisztaság. Matild asszony rögtön eldicsekszik vele, hogy a lakást tavaly rendezték be a turistaforgalom részére. Hatezer schilling kölcsönt is kaptak rá az utazási irodától. Szezon idején egy hónapban tizenkét-tizenöt nap foglaltak a szobák. A két kisgyermek mellett úgysem mehetne állásba, s így jól jön az ebből származó havi 2400—2800 schilling jövedelem. A mezőn nem sokat kell dolgoznia. Tizenkét hektár földjük van, de annyi géppel rendelkeznek, hogy a férje egyedül is győzi a munkát. Az istállót is megmutatja. A tizenkét szarvasmarhával sem sok a gond. A gép helyettesíti a kézi munkát. Ezen a vidéken a földműveseknek több mint ötven százaléka tíz hektárnál kevesebb földön gazdálkodik. Ennek is nagyobb része hegyi rét, legelő. A megélhetéshez szükség van arra, hogy a földművelésen kívül valami mással is foglalkozzanak. Az ipari központok távol esnek tőlük, de ha tehetik, kihasználják a turistaforgalmat, ami az utolsó években ugyancsak megnövekedett. Puppin községben Bemer Maxot látogatjuk meg, aki hat hektáron termel zöldséget. Családi -házát előbb valami nagy irodaépületnek néztük. A kibetonozott udvar tele van mezőgazdasági gépekkel. Az ültetőgéptől a kombájnig mindenféle gépet találni Itt. A zöldségesben alig akad munkafolyamat, amely ne lenne gépesítve. Szlovákiában egy hat hektáros kertészetben legalább 10—15 asszony dolgozik. S itt ugyan hányán végzik ezt a munkát? Meglepően kevesen, mindössze négyen. A házigazda, a felesége, egy főiskolai gyakornok és egy kisegítő falusi asszony. Termelnek salátát, karalábét, zellert, sárgarépát, petrezselymet, de legnagyobb részben káposztát. Bemer úr az udvarban nagy raktárhelyiséget épített, melyben télen át ládákban áll a káposzta. Itt az emberek tudnak számolni. Ha tavasszal adja el a káposztát, száz százalékkal több a nyeresége, mintha mindjárt ősszel értékesítené. A súlyveszteség nem sok, csupán egykét levelet kell róla tavasszal levenni. A káposztatermés felét a konzervgyárnak adja el, a többit piacra viszi. A Bemer család tíz éve foglalkozik zöldségtermesztéssel. Ez alatt az idő alatt családi házat építettek, berendezték a szobákat, gépeket vásároltak. — S ki tartja rendben a lakást, ki gondozza a gyerekeket, ki főzi az ebédet, ha a feleség egész nap dolgozik? — tesszük fel a kérdést a házigazdának. A nagymama. Hát igen! A nagymamáknak talán az egész világon egyforma a sorsuk... Azoknak az osztrák földműveseknek a sorsát, akik az elöregedett épületekben laknak, nem ismertük meg. Van, amit nem szánnak a turisták szemének... írta és fényképezte: H. Zsebik Sarolta c
