Nő, 1970 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1970-08-24 / 34. szám
о о Q£ О Még csak a galántai és a dunaszerdahelyi járásban ismerik őket. Mindössze hat hónaposak, de már mutogatják oroszlánkörmeiket. Többször végignéztem próbájukat Táncszeretetük a fanatizmussal határos. Hogy mennyi erő van a népi táncban, egy tánclépésben, ha azt lelkiismeretesen és szakértelemmel csinálják — most tudom csak igazán felfogni, amióta a pozsonyi „Szőttes" kamaratánccsoport próbáit látogatom. Szorgalmuk, lelkesedésük nem ismer határt. Vannak közöttük olyanok, akik hetente, ha kell, kétszer is eljönnek Komáromból vagy Dunaszerdahelyről a pozsonyi táncpróbákra. A tánccsoport jelenleg a Csemadok Központi Bizottsága mellett működő Népművészeti Csoport műsorát színesíti. Több mint tíz fellépés van már mögöttük. Ennyi kellett ahhoz, hogy a mindössze 21 tagot számláló gárda, fegyelmezett kollektívát, baráti társaságot alkothasson. Tíz fellépéssel a tarsolyában, indult útnak ez a kis csoport. Az első állomás Gombaszög, majd Bodrogköz volt s újra Gömör fogadta a „Szőttest" a „Tavaszi szél vizet áraszt...“ csehszlovákiai magyar népdalénekesek II. országos versenyének győzteseit, valamint a Vontszemű János vezette népi zenekart. Elsősorban bizonyítani szeretnének, és hitet tenni a folklór tisztasága mellett. Bebizonyítani, hogy munkájuk nem hiábavaló, Az énekeseket már hallásból ismeri a közönség, hisz a népdalverseny kapcsán annyiszor leírtuk és elmondtuk ezeket a neveket: Varga Kati, Skrutek Lászlóné, Míts Klára, Balogh Matild. A népi zenekart szintén nem kell bemutatni, ők kísérték a népdalverseny elődöntőjén és az országos döntőn az énekeseket. A „Szőttes“ műsora meglepetés, alkosson mindenki — minden „beharangozás" nélkül, — saját véleményt. Létezik és dolgozik ez a csoport. Mindnyájunk közös ügye, hogy működési teret biztosítsunk nekik. Fejlődésüket erős munkaerkölcsük, fegyelmezettségük szavatolja. Kell, hogy észrevegyük őket, hogy „fedél alá" kerüljenek. Már most sokan kérdezik, nem működik-e majd a „Szőttes" az Ifjú Szívek rovására. Az a nézetem, a konkurrencia egyik előfeltétele a fejlődésnek, és ez még csehszlovákiai magyar viszonylatban is érvényes. Kívánjunk a CSEMADOK KB Népművészeti csoportjának a továbbiakban sok sikert, telt házat és nem utolsósorban tapsban „bőkezű" közönséget.- szkl -пШяттяШ^е Hazánk gazdag népművészeti hagyományaiban megtaláljuk a népművészet valamennyi ágát, de mégis a cserepes, fazekasművesség az, amely a szlovák művészetet ismértté tette. A majolika- és a kerámiakészítmények mindenütt keresett emléktárgyak. A fazekasművesség hazánkban Nyugat-Szlovákia és Dél-Morvaország határvidékén honosodott meg. Eredete a XVI-ik századba nyúlik vissza, amikor a habán fazekasok hazánknak ezen a vidéken letelepedtek. A habánok kitűnő kézművesek voltak, de a leghíresebbé mint csupor, korsó és fajanszedénykészítők váltak. A Kiskárpátok vidékének jó minőségű agyagos talaja bőséges nyers anyaggal szolgálj. Pozsony, Modor, Nagyszombat vásárai pedig megélhetési lehetőséget biztosítottak számukra. Évek múltán a habánok átvették a szlovák népművészeti motívumokat és így fejlődött ki a hazai majolika és kerámia gazdag művészete. A modori fazekas céh nevével egy 1637-ben írt céh jegyzőkönyvben találkozunk először, amely azt bizonyítja, hogy Modor szabad királyi város már ebben az időben nagy és ismert kézműipari központ volt. A majolika gyártását és a majolikafigurák készítését 1830-ban Jozef Kitta, a habán fazekasmesterek egyik leszármazottja kezdte meg. Később a környék falvaiban élő fazekasmesterek Modorba telepedtek és közösen gyártották agyagformáikat. Egyszerű tárgyakat égettek, a borvidék jellegzetes használati tárgyaj-t^-kancsókat, csuprokat, köcsögöket, poharakat, korsókat, kulacsokat, tányérokat. A kék, sárga, zöld, lila és piros variálásával készült derűs, virágmintás díszítésükkel egyre nagyobb hírnévre tettek szert. A céhek megszűntével 1872-től 1883-ig „A modori fazekasok egyesülete“ néven, majd több cégtábla neve alatt működött az üzem. Mestereinek köszönhető, hogy mély hagyománytiszteletük megőrizte népművészetük eredeti jellegét. Hosszú volt és nem könnyű a modrai fazekasok útja, amíg az oszakai világkiállításon elért sikerhez jutottak. Ma mint önálló népművészeti termelőszövetkezet „Modrai majolika“ név alatt készítik egyre keresettebb termékeiket. Ján Kri§tófik, a szövetkezet elnöke mutatja be a majolikakészítés titkát, a népművészet mai „mestereit“, „mesternőit“, vagy „mesterjelöltjeit“. Azért teszem idézőjelbe e szavakat, mert ahhoz, hogy valaki ebben a szakmában jó munkásnak számítson, legalább 15 év gyakorlatra van szüksége, s ahhoz, hogy mesternek, még sokkal többre. A korongozó műhelyben, ha jól számoltam, vagy 15 korong áll hármas sorokban. Talán hatan dolgoznak a műhelyben. Igaz, a nyári szabadságok ideje van, de ahogy mondják, kevés a fazekasmester, és legjobbjaik nemsokára nyugdíjba vonulnak. Az évtizedekig használt korong egy szép napon megszűnik forogni, mintha gazdájával együtt az is nyugalomba vonulna. Pedig boldogan serénykedne az új fazekasinasok keze alatt, sokszor meg is tréfálná őket, hogy aztán hosszú évtizedekig engedelmeskedjen. Csakhogy a fiatalokat nem vonzza ez a mesterség, itt nem lehet jól keresni. Az elmúlt években vajmi keveset tettek azért, hogy a népművészet ápolását szívű-MEGÁLLT FÖLÖ' AZ IDŐ 1 o ГТЕ öreg akácfák borították árnyékba a hosszú, fehér házat. Rázta, tépázta koronájukat a szél: egy elszabadult ág mintha bebocsátásért könyörgő emberi kéz lett volna, türelmetlenül kopogott az ablakon. Az omladozó kőkerítés tetején fűszálak himbálództak, Mintha a falu, Ladmóc csendjének jelképe lett volna az udvar, a ház. És aki benne lakik, Erzsiké néni. Mindenki így hívja a faluban Kovácsnét, aki évtizedekig „lelke" volt a falunak. Ladmócon született 1900-ban, Hetven éve szemtanúja a falu életének, fejlődésének. Rendkívül fürge, vidám asszony s nyoma sincs rajta a hetven évnek. Kinyújtja a kezét, nem remeg. — Nem is szabad remegnie, hisz nem tudom, mihez kezdene akkor vele. Kiesne belőle az ecset. S elérkeztünk ahhoz a témához, amelynél Erzsiké néni még a szokottnál is élénkebb, beszédesebb. A festés az életeleme. A falakat mindenütt képek díszítik, vászonra vagy más anyagokra festve. Eléggé meghatározhatatlan jellegű festészet Erzsiké nénié. Gyakran alkalmaz népi motívumokat, de tájképeket is fest, leginkább a Bodrog partját, hisz a folyó ott húzódik a falu alatj. Arcképfestéssel is foglalkozik. — Senki nem tanított festeni. Magamtól tanultam a vonalak vezetését, a színek keverését. Valahogy bennem volt születésemtől. Gyerekkoromban már szinte beteges túlzásba vittem a rajzolást, festést. Apám nem volt gazdag ember, de azért szépen eltartotta a hatgyerekes családot. Valamenynyiünket iskoláztatott. Én Sátoraljaúj-
