Nő, 1970 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1970-01-25 / 4. szám
■у ^вйЯС N I 1 I N I « S I?л в-в*1«в!£л S св -в Äi Р» L О í!&g'«l“§ í '1 в -S'« i ■* ! .2 а * .я * я а ‘Л -2 Három szülő, akiknek óvodás gyerekeik vannak Nagy, világos termekben folyik a tanítás, sok szép játék áll a gyerekek rendelkezésére, jó volna, ha a mellékhelyiségek is az épületben lennének. Foto: Feró Spáéil Benyitottam az épületbe. A földszinti osztály ajtaján, ahol kopogtatni akartam, egy rajzlapot találtam, amelyre ezt írták: szénszünet miatt zárva. Erre nem számítottam. Az volt a tervem, hogy írok egy hangulatos riportot a várkonyi óvodáról, ahol „ennivaló" apróságok vidám játszadozás közepette töltik a napot, miközben szüleik a „mindennapi" — s amire még ezenkívül szükség van — előteremtésén fáradoznak. Arra, hogy nem találok gyerekeket az óvodában, egy percig sem gondoltam. Vajon mit csináltam volna reggel, ha annak az óvodának az ajtaján is egy ilyen feliratot találok, ahová a lányomat hordom? Talán hoztam volna magammal a szolgálati útra? S ennek kapcsán ez is eszembe jutott, mit csináltak azok a várkonyi szülők, akiknek, — nincs mese —, munkába kellett menniök. Hová tették ők a gyerekeiket? Látván a feliratot, itt nem is kopogtattam, megpróbáltam egy másik ajtón, azon nem lógott semmilyen tábla, lehet, hogy éppen ott lakik az óvónő (hogy ő is az óvoda épületének a lakója ezt egy bácsitól tudtam meg, amíg megtettem a kocsi és az óvoda kczti utat). Kopogtatásomra hosszú pongyolába bugyolálva, csinos kislány, az óvónő nyitott ajtót. Horváth Máriának hívják. S mitután bemutatkozott, elmondta, hogy azért van szénszünet, s ő is azért vacog ennyire, mert az óvodának egy szem szene sincs. Az iskolának ugyan van, de nincs, aki áthozzon onnét egy kocsiravalót. — S mit mondanak erre a szülők? — kérdeztem Horváth Máriát, de meg sem vártam, amíg válaszol, úgy gondoltam, jobb ha megkérdezem egyenesen őket. Most megkértem, kísérjen el néhány tanítványa szüleihez. Nagy Magdolna az óvodával szemben levő aggházban takarítónő, az ő Gyuri fia is óvodás. — ön hová tette a kisfiút, miután az óvodát zárva találta? — Hazavittem. Még két nagyobb gyerekem van otthon, ők azonban délután iskolába mennek. S most éppen azon fő a fejem, hogy délután hova teszem, hiszen felügyelet nélkül nem hagyhatom a lakásban. Csörgő Máriának, a kolléganőjének is van egy óvodás kislányo. Nála szerencsére, kéznél van a nagymcma, őt kérte meg, vigyázzon a kislányára, amíg az óvoda zárva van. De nincs ilyen szerencsés helyzetben mint Csörgőné mind a hatvannégy szülő, akiknek gyerekei óvodába járnak. Igaz, hogy kevés a szén, de annyira nem kevés, hogy emiatt az óvodákat zárva kellene tartani. Hogy levonhassuk a végső következtetést a várkonyi szénszünet ügyében, megkérdeztük még Fekete Ilonát az óvoda igazgatónőjét. — A HNB-re tartozik, hogy tüzelőről gondoskodjék — mondta. December közepén már láttam, hogy fogytán van a szenünk, ezért elmentem a HNB elnökéhez, aki megígérte, hogy intézkedik, hozat át az iskolából. Három nappal az óvoda bezárása előtt, amikor láttam, hogy már csak néhány napra való van, ismét elmentem hozzá, s ekkor azt tanácsolta, menjek Végh József után, ő a helyi gazdálkodási üzemek vezetője, ő majd gondoskodik szénről. Végh József meg is ígérte, hogy elintézi. A szén azonban még máig sem érkezett meg. Ezért kénytelenek voltunk bezárni az óvodát, hideg osztályban nem taníthatunk. Végh Józseffel ugyan nem beszéltünk, de megtudtuk, hogy ő azért nem tudott intézkedni, mert ilyen gyorsan nem tudott fogatot szerezni a szövetkezettől, Am mindez nem mentesít a felelősség alól. Habár „enyhítő körülmény“, hogy első ízben fordult elő hanyagság miatt az ilyesmi. A szülők, akikkel még volt alkalmunk beszélni — hasonló okok miatt nem panaszkodtak. Inkább az óvoda napközivé alakításáról volt szó. örülnének, ha a gyerekeket nem kellene délben hazavinni. — Három gyerekem van, akik közül Bea a legnagyobb — mondja Lakatos Ödönné. A két kicsit addig magukra kell hagynom, amíg reggel Beát elhozom az óvodába. Délben is, amikor érte jövök s délután úgyszintén mind a kétszer. így inkább teher nekem, hogy a lányom óvodás, de ha itt is ebédelhetne, akkor segítség volna. De úgy tudom, hogy még nagyon sok várkonyi asszonynak. — Szívesen megfizetnénk azt a pénzt, amit a napközis ellátásért kell fizetni, csak lenne — szól közbe Csóka Pálné. — Mi áll a napközi útjában, hiszen ebben az épületben van elég helyiség, amiből hálót csinálhatnának, meg konyhát nyithatnának. Legilletékesebb a HNB, hogy erre a kérdésünkre feleletet adjon. Ezért felkerestük Baranyai József HNB-einököt. Mielőtt még bármit is mondott volna, a szekrényben levő sok irattartó közül kihúzta az óvodával kapcsolatos iratokat. Ebben van az óvoda átépítésének tervrajza is, amelyet hatvankilencben tizenhétezer koronáért készítettek. A tervrajz szerint az épületben lenne konyha, bevezetnék a vizet, a központi fűtést. Mindez azonban 536 ezer koronába kerülne. — A HNB évi bevétele hétszázezer korona, amit a szövetkezettől és az állami gazdaságtól forgóadó fejében kap. (A helyi gazdálkodási üzemek bevétele oly kevés, hogy említésre sem érdemes). Ebből a pénzből ugyan futna az átépítéssel járó költségekre is, de másra is kell, például az utak portalanítására. Na, most melyiket előbb, az óvodát, vagy az utakat...? Én vagyok ugyan az elnök, de egyedül nem dönthetek. A tanács pedig úgy határozott, ez idén ebből a pénzből az utakat tesszük rendbe, s ami fennmarad, abból rendbehozzuk az óvoda mellékhelyiségeit. Fél napot töltöttem el a faluban. Ez alatt nem állapíthattam meg, hogy a falufejlesztés szempontjából melyik a fontosabb. Az utak-e vagy az óvodai épület átépítése napközivé. A tanácstagok, akikre ennek megállapítása tartozik, bizonyára tudják s reméljük, hogy tárgyilagosan döntöttek, és nem annak a tanácstagnak a megjegyzése alapján, aki azt mondta, hogy csak a lusta asszonyok akarnak napközit. Kovács Elvira HOL KÖT К (III. folytatás) Indulás előtt a körútra F. Spáéil felvételei KÁLVÁRIA EG' Előrebocsátom, ez az egész „kispárnaügy“ még június elején kezdődött. Mivel már az óévet is elhagytuk, úgy gondolom, ideje, hogy megírjam. Evek óta a pozsonyi Nedbal utcai mosodába hordom az ágyneműt. Az apróbb hibáktól eltekintve, eddig elégedett voltam a tisztítással. Am az utóbbi időben — vagy egy éve — ezek az „apróbb“ hibák egyre gyakrabban okoztak bosszúságot. Az év elején például vagy két héttel az ágynemű hazahozatala után vettem észre, hogy egy monogrammal ellátott hímzett kispárnahuzat helyett egy ócskát tettek a csomagba. Mit csináljak vele? Visszavigyem, reklamáljak? Mivel bizonyítom be igazamat? Túl bonyolultnak találtam az ügyet. Hagytam veszni a hímzett párnahuzatot. Am azóta hazahozatalkor mindjárt ellenőrzőm a huzatokat. Így jöttem rá június elején, hogy az a kispárnahuzat, amit a hímzett helyébe vettem, teljesen össze van tépve. Ezt már nem hagy-
