Nő, 1970 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1970-01-04 / 1. szám
Ш Ж és Ellentmondásnak tűnik, de így van: Egyiptomban a régészek számos értékes leletet a — tolvajoknak köszönhetnek. Hiába gondoskodtak az uralkodák már kora Ifjúságuktól kezdve, hogy egykori sírjuk kifejezze hatalmukat és gazdagságukat, és egyben megvédje őket a betolakodóktól, a sírrablák minden Időben leleményesebbek voltak, mint a királysírok építői. így például egy Ilyen rabló, nevezetesen Abd eí-Rasul, fedezte fel о Királyok völgyében azt, amit a régészeknek nem sikerült: 62 uralkodó sírját. A Királyok völgye, arabul Bibon el Moluk, az egyiptomi újbirodalom korában (I. e. 2. évezred második fele) vált a fáraók temetkezési helyévé. A rablók miatti félelemből a sírokat titokban építették, és bejáratukat elrejtették: gyakran több mint száz méteres sziklákba vágott folyosók előzték meg a sírkamrát, ahol gazdag ajándékokat halmoztak fel és a sírkamrák falát mitológiai szövegekkel és ábrázolásokkal borították. Azt mondják, hogy az El Kurna nevű kis településen még a mai napig Is felfedeznek Időnként felbecsülhetetlen értékű leleteket. A vállalkozó szellemű bennszülöttek ezt kihasználva, nagyszerűen kidolgozott hamisítványokat adnak el dollárért és font sterlingért a turistáknak. Ezért örültünk, amikor Ahmed, akivel megismerkedtünk, meghívott bennünket a településre. Forró novemberi пор alkonyán indultunk El Kurna felé. A hőmérő 42 fokot mutatott. A Nílus keleti partján csónakokat, bárkákat, vitorlásokat és halászhajókat ringatott a víz. A levegő tele volt az érő rizs illatával. Az est sötét palástjába burkolt hegyek egybeolvadtak a sivataggal és a sziklák mögött megkezdődött a sakálok hangversenye. Két borna bőrű bennszülött alacsony bordájú bárkájában szeltük át a folyamot, és a nyugati porton már várt ránk újdonsült barátunk, Ahmed. Előző nap Ismerkedtünk meg vele az egyik sziklatemplomnál, és attól kezdve velünk rótta az utcákat, mutogatott tanácsokat adott és végül — a kiadós baksls ható sóra — meghívott bennünket otthonába. Némileg kételkedtünk abban, hogy betartjo szavát és valóban ott lesz a megbeszélt helyen, de már messziről láttuk mozdulatlannak tűnő alakját: — Szálam alejkum, Já szldl — üzdvözlet nektek uraim — köszöntött bennünket, és elővezette az apró szamarakat. Meglepetésünkkel nem törődve, nyeregbe pattant és előre ügetett. A település sziklabalványok között terül el. Némelyik ház mészkőből, vagy a Nílus sarából készült, napon szárított téglából épült. Ezekben élnek a kézművesek, papok, festők, aranyművesek, kőfaragók és halottbalzsamozók leszórmozottal. őseik már évezredekkel ezelőtt olyat alkottak, ami előtt tisztelettel hajt fejet az egész kulturált világ. Tudósok csodálják, hogy a világnak ezen a kis területén évezredek óta nem változott sem о nyelv, sem az életforma. És emellett e föld lakói megőrizték ügyességüket, amit számtalan „eredeti, egyedülálló lelet" Ts bizonyít, olyan lelet, amit a szakemberek Is eredetinek tartottak, és csak Jóval később, tudományos módszerekkel állapították meg, hogy hihetetlenül ügyes hamisítványok. Alacsony ház előtt szálltunk le a nyeregből és egy kis udvarba léptünk. Ahmed tapsolt, ezzel Jelezve a házban tartózkodó asszonyoknak, hogy fedjék be arcukat, mert Idegenek érkeztek. — Lépjenek be. Jobb lábbal lépjék át házam küszöbét, hogy szerencsét hozannak nekem és elégedettséget önmaguknak — mondta félig komolyan és félig tréfásan. A szobát a nyitott tűzhely lángja világította meg. Körülöttünk talpig beburkolt asszonyok ______ IMS llllllllllll MII Luxorban s Nílus túlsó partján Hatsepsowets királynő temploma kápráztatja el a látogatókat. A királynő volt az első uralkodó az emberiség történelmében, aki békeszerződést írt alá. Л több mint 3500 éves falfestmény, amelyet II. Ramie íz sírjában találtak, szépségével még ma is mcgdübbenti a látoiMtókat. A| eghótborzongotóbb kriminél I is van még hátborzongatóbb: I a közlekedés. Reggelente ШВВЖЗИ gyakran csak azért nem kelek fel, mert eszembe Jut, hogy tegnap elfelejtettem egykoronósokat beszerezni s a sofőr megint kidob a három koronásommal együtt mint múltkor, ezért Inkább elhatározom, hogy életem hátralevő részét ágyban töltöm el, vagy egyszerűen meghalok tizenegyig. De az éíetösztön mindennél erősebb. Fúj a szél, hordja a havat, betemeti a jelzőtáblát, úgy-hogy sikerül a kiálló csücskében megkapaszkodnom, s harmincöt perc múlva már Jön az autóbusz, telezsúfolva. Jön és el Is megy s a további harmincöt perc alatt, hogyha nem fagyok meg, vagy nem falnak fel a farkasok, fel is csimpaszkodhatok a következőre. Léleknemesítő intézeti így nevezném el az autóbusz- és villamosközlekedést, különösen Itt, Pozsonyban. Esetleg kiképzőtábor. Mert a húsz-harminc perces késések esőben, hóban, fagyban, szélben a szabad ég alatt, ugyanazt a célt szolgálják. A „Illetékes Szervek" persze semmiért sem felelősek. Az „Illetékesek" nem tehetnek arról, hogy az Időjárás Ilyen szeszélyes. Decemberben minden további nélkül elkezdődik a tél. Esik a hó, betemeti a Járdákat, befújja az utakat Nem veszi figyelembe, hogy a köztisztasági rendészetnek nincs elég alkalmazottja. Ilyenkor mit teszünk mi polgárokf (Nemi Dehogyl Arra álmunkban sem gondolunk, hogy llletékesék egy villámgyors határozattal megoldják a helyzetet.) Aki teheti, az sokáig ágyban marad. A többi, akik nem tehetik, fölkelnek s elindulnak utat törni. Mivel az autóbuszok és a villamosok nem közlekednek, gyalog harcolják végig az utat a munkahelyükig. Ekkor jövünk ml, hogy féltalpnylval tovább szélesítsük a keskeny csapásokat, keresztül-kasul a városon. Csak ozutón szállingóznak a köztisztasági alkalmazottak. Nem azért, hogy eltakarítsák a havat, hanem, hogy összeírják a fontosabb utcákat, ahová majd kivezényelik a katonaságot, ее* Am nincs olyan felfordulás, amelyben ne akadna egy-két ember, oki meg ne őrizné nyugalmát. Anno Brunovát elég nehéz volt megtalálnom. Nem tudnám megmondani, hányszor hallottam, amíg rá várakoztam a következőket: — Igen. Taxlszolgálat. Nagyon sajnálom, egyetlen szabad kocsink sincs. Hívjon fél óra múlva. De nem ígérhetem. A szolgálatos hölgynek vas idegei vanBEFÚJTA AZ UTAT a hó nak. A megrendelők türelmetlenek. Hiába topognak a kis lucskos teremben, alig van reményük. Nagy késésekkel fordulnak a taxik. Hol itt, hol ott fújja be őket a há. A sofőrök fáradtak, bosszúsak. Hogyha ugyanabban az időben három helyre rohannának, talán ki tudnák elégíteni az Igényeket. Hiába, rossz az időjárás, az utak nem megbízhatók. Még nyáron sem azok, nem télen. Anna Brunovával csak másnap sikerül találkozni néhány percre. Az utak az esőtől azóta még síkosabbak lettek, ha lehet. így teljesíti szolgálatát fent a Szalmakunyhónál esti tízig. Nem lepődök meg a nagy szürke Volgájától. Láttam már néhányszor, Igaz, hogy futólag, a járdáról, de megmaradt bennem az arca. Csinos, kedves nő. Autója rendszámát nem szokták a közlekedési rendőrök fölírni. Egyike a legbiztosabb kezű taxisofőröknek Pozsonyban. — Maga nem panaszkodik a rossz közlekedési viszonyokra? — Attól még nem javulnak meg. Ritka nyugodt természete van. Nem csoda, hogy szeretik a munkahelyén s a megrendelők is. — Hogyan bírja el ezt a nem éppen nőnek való foglalkozást? — Egészen egyszerűen. Tudok bánni az emberekkel. Ebben rejlik minden. Az
