Nő, 1970 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1970-05-25 / 21. szám

Kr I Ш \ 0 üíci<* a műteremben másutt. Műveim saját énemnek, emberi beállítottsá­gomnak a kifejezői. Hogy komorak? Engem a máso­dik világháború, a mély megismerések alakítottak ki. A mai ember életében is annyi az erőszak, szen­vedés és kínlódás, hogy nem lehettem és soha nem is lehetek eziránt közömbös. Az élet buktatói, az ember nyomorúsága, a félelem és mind az ami nem szép, mélyen érint engem, és igyekszem ezeket alko­tásaimban mintegy tükörben megmutatni. Mint a modern grafikai alkotások erőteljes kifeje­zőjének, mi a véleménye a mai festészet és grafika közérthetőségéről? A művész kifejezője korának és bár elsősorban belső kényszerből, saját örömére alkot, alkotásának mégis úgy van értelme, ha művei révén kapcsolatot talál az emberekkel. Mi erről a véleménye? Soha nem volt könnyű megérteni a jó műalkotást. Műveltség kell hozzá és mindenekelőtt a művészet szeretete. Csak aki igényli, az tudja élvezni. A mű­vek megértéséhez kulturáltságra van szükség és fel­­készültségre, amellett bizonyos alázatra az alkotás iránt, amely kizárja az eleve elutasítást. A hozzá­értőnek a művészet mindennél többet ad. A főiskolákon sok tanítványa volt, sok fiatalt indított el művészi pályáján. A tudást átadni szép feladat. A technikai Ismereteken kívül mi az a mű­vészi hitvallás, amelyet átad nekik? Már ötven végzett növendékem van. Nagyszerű érzés. Van egy erőteljes fiatal szlovák grafikus­nemzedék, amelyről a világ is tudomást vesz. Több tehetséges magyar tanítványom is volt. Magánéletéről, családjáról is szívesen hallanánk valamit. Művészcsalád vagyunk. A feleségem, a gyerekeim és az unokáim is művészek. A fiaim szobrászok, a lányaim grafikusok. Büszke vagyok rájuk, becsü­letet hoztak a nevemre. Ml az, amit még meg szeretne valósítani az életé­ben, alkotásaiban? Sokat dolgozom. Néha nem is győzöm. De van olyan időszak is, amikor belsőleg ürességet érzek. Válságok adódnak az életben és művészi válságok is. A saját és embertársaim nehézségei mélyen érinte­nek. Életemben és munkámban nem térek el attól, amire már évek óta törekszem: becsületesen, jelle­­mesen, emberien és szabadon élni. Beszélgetett: Bertháné S. Ilona VINCENT HL02NIK, festő, grafikus és il­lusztrátor markáns mű­vészegyénisége a szlo­vák képzőművészeti életnek. Több évtizedes munkássága, amelyet a bratislavai Képzőművé­szeti Főiskola tanára­ként, és rektoraként ki­fejtett és ma is folytat, egész sor fiatal grafi­kus művészi kibontako­zásának volt előkészítő­je, segítője. V. Hloznik alkotásai erőteljes kifejezői a modern képzőművészeti formáknak. Világos kompoziciójú grafikái­nak témájául többnyire az emberi szenvedést választja. Mélységes együttérzéssel fordul a gyötrődő ember felé és érzelmi valóján átszűrt művészi tolmácsolásban közli mondanivalóját. Ereje teljében dolgo­zik ma is, művészete mind jobban kiteljese­dik, és tudása átadá­sával fáradhatatlanul tanítja a fiatalokat. Felkerestük a művészt, hogy beszéljen életéről és művészi pályafutásáról. Hajlama, rajzkészsége mikor jelentkezett? Körülményei, környezete elősegítették tehetsége ki­bontakozását, vagy nehézségekkel kellett megküzde­nie? Már kiskoromban nagyon szerettem rajzolni. A képeskönyv volt a mindenem. Szavakkal ki sem tu­dom fejezni, milyen csodálatos világba vezettek Aleá, Benka, Vondrááka vagy Fulla illusztrációi. Pályakezdésem nem volt könnyű, sok fájó mozza­nat is volt benne, de sok szép is. Már a Prágában folytatott tanulmányaim idején is. Nagyon intenzív életet éltem ebben a mélységesen kulturált környe­zetben; új világot fedeztem fel, új megismeréseket tettem és nagy élményeim voltak. Azután jött a második világháború,' ez a leírhatatlanul borzalmas valóság mély nyomot hagyott bennem. Az emberi szenvedés mérhetetlenül megrendített. A szenvedő embernek — és nemcsak a szörnyű háborúban szenvedőnek — szentelem egész életművemet. Igyekszem a szenvedő emberen segíteni, meg vagyok győződve róla, hogy a művészetnek van ehhez ereje. Fénylő példaképem Goyái KI volt a legfőbb tanítómestere, akinek a művé­szete legjobban hatott önre? A prágai iparművészeti iskolában tanultam, F. Ky­­sela tanárnál. Nagyszerű ember volt. Elsősorban emberi magatartásra, jellemességre tanított bennün­ket. És természetesen a modern képzőművészeti ki­fejezési formákra. Már fiatal koromban hatottak rám a spanyol mes­terek: Greco és Goya. A mi művészeink közül Cyp­­rián Majerník, ez a nagy művész és látnok. Saját alkotásaival milyen külföldi kiállításokon szerepelt a belföldieken kívül? Témaválasztása több­nyire komor. Mi készteti erre? Sok külföldi kiállításon vettem részt. Mexikóban, Bogotában, Kelet- és Nyugat-Berlinben, Budapesten, Varsóban, Londonban, Leningrádban, Kijevben és iJIH m 2 is > 13 «w fl О Ф 0 «и о и

Next

/
Oldalképek
Tartalom