Nő, 1970 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1970-04-06 / 14. szám
GONDOLATAINAK TÜKRÉBEN: r szocialista társadalomban TT SZEREPÉRŐL, ÉS A NŐKÉRDÉS MEGOLDÁSÁNAK TAPASZTALATAIUL RENDEZETT NEMZETKÖZI SZIMPOZIONRÓL MAR BESZÁMOLTUNK A főbeszámolót A. Saposnyikova tartotta A szimpoziont Moszkvában, a KGST palotájában tartották. Részt vett rajta Bulgária, Csehszlovákia, Jugoszlávia, Kuba, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, Lengyelország, Magyarország, Mongólia, a Német Demokratikus Köztársaság, Románia, a Vietnami Demokratikus Köztársaság nőszervezetének küldöttsége. A találkozón képviseltették magukat az NDN, az Osszafrikai Nőkonferencia, a Szakszervezeti Világszövetségnek a dolgozó nők problémáival foglalkozó nemzetközi konzultációs bizottsága, az Osszarab Nöszövetség az Ázsiai és Afrikai Szolidaritási Szervezetek Titkárságának nőtagozatai. A szimpoziont V. Tyeresková nyitotta meg. szonyokat a következő kérdés foglalkoztatta: „Mi Lenin véleménye arról, hogy milyen szerepet játszanak a nők a forradalmi felszabadító mozgalomban?" Csehszlovák asszonytársaink előadásának témája: „Lenin a nők tényleges egyenjogúsításának módjairól" volt. A szovjet nők a következő tárgykörben tartottak előadást: „Lenin a nő társadalomban betöltött szerepéről, és a nőkérdés megoldásának tapasztalatai a Szovjetunióban." Ala Petrovna Saposnikova, az SZKP moszkvai városi pártbizottsága titkárának főbeszámolójából idézünk: — A nőkérdés a marxizmus—leninizmus értelmezésében szervesen hozzátartozik a társadalmi problematikához, része a proletárforradalom kérdésének, — mondotta bevezetőül. Főbeszámolójának további részében elemezte a szovjet nők munkáját, mellyel hozzájárulnak a Szovjetunió sikereihez. A szovjet nők érvényesítik a munkához való jogukat, s kijelentette, hogy ma már náluk nincs olyan foglalkozási ág, amelyben a . nők ne dolgoznának. Szakképzett káderek részt vesznek a szocialista munkaversenyben. A kitüntetett dolgozók között a nők száma meghaladja az egy milliót. Közismert, hogy nemzetközi viszonylatban sokszor emlegettük a nők kisebbrendűségét — mely burzsoá elmélet —, szögezte le, és hangsúlyozta, hogy a férfiak és a nők egyenjogúsága politikailag fontos, rendkívül időszerű. Saposnikova után az NDK küldöttei fejtették ki nézetüket a szocialista állam, és a nők érdekeinek szoros kapcsolatáról. — Amikor a párt kitűzte a militarizmus likvidálását, a nőkhöz fordult — szólalt fel Ilse Thiel asszony, az NDK nőbizottságának elnöknője. Nálunk a nők között végzett munkát a párt elsőrendű feladatának tartja. — A német elvtársnők rámutattak a falvak fejlődésének sajátosságára. Ugyanis a falu politikai fejlődésében nincs meg a nők és a férfiak egyenjogúságának előfeltétele, az egyenjogúság csakis a szövetkezeti gazdálkodás függvénye lehet. A lengyel elvtársnők vitafelszólalásaikban részletesen taglalták a lengyel nők szerepét hazájuk szocialista fejlődésében. A magyar nők küldöttei hangsúlyozták, hogy minden forradalom sikere attól függ, az adott időben milyen mértékben tudta az eszme számára megnyerni a nőket. Ezzel kapcsolatban ismertették több tudományos kutatás eredményét, amelyek a családi élet bizonyos változásairól számolnak be. A vietnami nőküldöttek felszólalásaikban a mozgalom osztályjellegét emelték ki, és beszéltek honfitársnőik forradalmi szelleméről, amelyet a háború borzalmai közepette született jelszó jellemez: „Kezünkben fegyver, karunkon gyermekünk!" A magas színvonalú tapasztalatcsere megerősítette a részvevőket abban a tudatban, hogy csakis egyesült erővel, közös tudással valósíthatjuk meg Lenin eszméjét, a proletár internacionalizmus alapjain nyugvó békét. 5 c N О £ N LU К OÉ N N :0 K UJ N £ Ш 2
