Nő, 1970 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1970-04-06 / 14. szám

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

SZÁZÖTVEN FILMSZEREP

PAGER. ANTAL

Százötven filmszerep még akkor is sok, ha a filmművészet kollektív munka eredménye. Ha kimutatásokat lapozunk, olyan filmgyárakat, sőt országokat is találunk, amelyekben összesen nem gyártottak ennyit. Nos, amikor a kedves Olvasó ezeket a sorokat a kezében tartja, éppen ennyi film főszerepét játszotta el Páger Antal, a világhírű színművész, az arany Kossuth-díj tulajdonosa, a Magyar Népköztársaság kiváló művésze.

Págerről az egyik szellemes kritikus azt mondta, hogy bár neki, magának egy arca van, mégis minden szerepében új arccal jelenik meg a néző előtt. Sok igazság van ebben a meghatározásban: Páger a legtöbb arcú, a legsokoldalúbb színészek egyike. Egy csizmadia negyedik fiaként született Makón, 1899. január 29-én. Jogásznak, festőnek készült, de már egyetemista korában feltűnt emberformáló tehetségével. Székesfehérvárott kezdte, majd Katona József és Kodály szülővárosában, Kecskeméten folytatta. Ezután következtek a nagyváradi évek, majd úgy látszott, hogy gyökeret ver Szegeden: négy évadon keresztül volt a Tiszaparti színház társulatának sokat ígérő művésze. Itt már könnyed operettektől kezdve komédiákon keresztül a klasszikus tragédiákig sok szerepet bíztak rá. Aztán 1929-ben magához szippantotta a főváros, a Vígszínház, amelynek ma leghíresebb művésze. Filmszínészi pályafutása a hangosfilm megjelenésével kezdődik, s mindjárt Fejős Pál, a később Amerikába vándorolt rendező keze alá

került. Az 1932-ben készült „ítél a Balaton“ már három földrész filmszínházait járja be, s ugyanebben az esztendőben Székely István bízza rá a „Búzavirág“ egyik parasztszerepét. Azóta másfélszáz filmfőszerep raktározódott el a nagy művész szellemi archívumában, pedig 1956-ban történt hazatértéig tizenkét esztendőt töltött Argentínában, ahol festőművészként kereste az emigráció keserű kenyerét.

Beszédes szeme, arcának változatossága a legsokoldalúbb emberábrázolók között jelöli ki Páger helyét. Abban a pillanatban, ahogy színpadra lép, vagy megjelenik a vetítővásznon, a legerősebb kapcsolatot teremti meg a közönséggel. Rendkívül egyszerű, szinte már az eszköztelenségig lefokozott mozdulatai, kissé fakó, de roppant kifejező és hajlékony hangja minden érzés kifejezésére páratlanul alkalmas. Nagy, szerepet átélő tehetsége, utánzó készsége Harry Baur, vagy Emil Jannings magasságában jelöli ki helyét a magyar színháztörténetben. Vezérigazgató, vagy egyszerű paraszt, kubikus, vagy építészmérnök, csavargó, vagy tábornok, párttitkár, vagy a K. und

K. ezredes egyaránt megfér művészi palettáján. Akár történelmi alak jellemébe bújik, vagy kortársi figurát alakít, egyformán meghódítja a közönséget.

— Minden figurának megvan a maga konfliktusa és problémája — mondta e sorok írójának budai, Márton hegyi villájának dolgozószobájában. A szerep akkor teljes, ha ki tudom egészíteni azzal a történéssel,

Г

En vagyok Odor 1|jf|f^ Jf

Az év elején mutatták be Sándor Pál fiatal rendező új filmjét, amely már címében is arra hív fel bennünket: „Szeressétek Odor Emíliát!" A film a Millennium idején játszódik, egy előkelő leánynevelő intézetben, amelynek cukorhabos, tüllfodros, kínos etikettbe merevedett világába berobban egy temperamentumos, fékezhetetlen kiscsikó, Odor Emília ... Szeretetre és szabadságra vágyik, s e kettőből van itt a legkevesebb. Odor Emília fellázad, de itt, ebben a szinte légmentes „vitrinben" még lázadni sem lehet igazán. ... Egyetlen kiútja marad: a halál,

A film főszereplője: a 18 éves Szabó Gabriella.

—- Az egész 1967 nyarán kezdődött, a Kisstadion egyik beatkoncertjén. Filmesek jöttek, körülnéztek a nézőtéren, mondták, hogy „fejeket" keresnek, s felírták néhány srác nevét és címét... — kezdte mondani történetét. — Én is odadugtam az orromat, mire azt mondták: „Diktáld be te is az adataidat!" Oké, ezen ne múljon: Szabó Ildikó, Vörösmarty Gimnázium.

Két nap múlva megkapta a filmgyári behívót: próbafelvétel Sándor Pál „Bohóc a falon" című produkciójához.

— Elmentem, de semmit sem vártam a próbafelvételtől. Csak jó „heccnek" tartottam! Rengetegen voltunk, mindenki halálra izgulta magát... Volt ott egy fiú, Ferenczi Gábor,

akivel ketten teljesen „lezseren" vettük az ügyet. Még azt a néhány mondatos „szerepet" sem tanultuk meg, amit egy cetlin a markunkba nyomtak. Amikor kijöttünk a filmgyárból, összenéztünk: „Na, itt is jól leszerepeltünk. Hát, szia ..." Néhány nap múlva jött az újabb értesítés, s a filmgyárban megint találkoztunk. Ferenczi Gábor lett a „Bohóc a falon" egyik főszereplője, s engem is kiválasztottak egy szerepre. Az a kecskeméti forgatás életem legizgalmasabb tíz napja volt!

így került kapcsolatba először a filmmel Szabó Ildikó. A filmesek „keresztelték el" Szabó Gabriellának, hiszen egy Szabó Ildikó színésznő már van . .. Ildi azóta már eljátszotta a „Szeressétek Odor Emíliát!" főszerepét Is, s jelenleg a Vörösmarty Gimnázium érettségiző diákja.

Ildi — avagy: Kuki, avagy: Gabriella, avagy: Odor — hamisítatlan pesti teenager.

— Belvárosi, sápadt, sápkóros, aki gyűlöli a bérházakat, s mindig a szabadba, a napfényre vágyik... — egészített ki. — Van egy „autóstoppos társaságom", együtt csavarogjuk be az országot, о Balaton környékét, de voltunk már Bulgáriában, Csehszlovákiában, Romániában is.

Hosszú, vörös haját befőttes gumival fogja két varkocsba, arcán szemtelen kis szeplők virítanak, s ha nevet, pisze orra krumplivá gömbölyödik össze. A filmből magasabbnak