Nő, 1970 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1970-04-06 / 14. szám
2 3 amit a néző sohasem láthat, mert az író meg sem írta és csak képzeletben játszódhat le a színfalak mögött. Ha a szerep így is teljes, kiegészíthető, megvalósítható. Hiszek a szerep egységében tehát, és csak azt tudom eljátszani, amiben hiszek. Amikor Dálnoki Miklós Béla tábornokot játszottam a „Honfoglalás“ című tvfilmben, hittem vívódásaiban és gyötrelmeiben. Amikor a „Felmegyek a miniszterhez“ komédia csavaros eszű parasztjával állottam felvevőgép előtt, átalakultam azzá a paraszttá, akivel a műteremben azonosultam. A „Katonazene“ К. u. K. ezredesének, a „Hattyúdal“ mai csavargójának, vagy a „Húsz óra“ szövetkezeti parasztjának, a „Pacsirta“ Vajkay Ákosának forgatása közben hittem a szerep igazságában, különben nem tudtam volna eljátszani. A „Pacsirta“ főhősének eljátszásáért Cannes-ban nagydíjat kapott. — Éppen ötven esztendeje vagyok színész és ebből majd negyven esztendeje játszom tii,.. i, — folytatja. — Életemet tehát, bátran állíthatom, szerepekben éltem. Mert amikor emigrációban, Dél-Amerikában festőművészként kerestem kenyerem, gyakran állt meg a kezemben az ecset: vajon ezt, avagy amazt a mozdulatot hogyan oldanám meg a színpadon. Akkor is játszottam, amikor ecset volt a kezemben. De csak magamnak. Mert ki volt kíváncsi a messzi Argentínában magyar szóra? — Mi hozott haza, tizenkét esztendei emigráció után? Nyugati tapasztalataim, politikai tisztánlátásom és honvágyam. Tizenkét esztendő nagy idő az ember életében, de különösen színésznek az. Két világ között választhattam, és én azt választottam, amelyben most élek. Van türelmem, hogy kivárjam a szocializmus győzelmét, bár lehet, hogy magam már nem élvezhetem az eredményeit. Az azonban bizonyos, hogy fáradhatatlan munkása vagyok ... Jelenet a „Szeressétek Odor Emíliát" című filmből (Jelinek György felvételei) Szűts István 1. A „Honfoglalásában Szemere Verával, és Várkonyi Zoltánnal 2. Emlékezetes alakítás a „Húsz órá"-ból 3. A „Hattyúdal1' 4. A „Pacsirtáival Cannesban a legjobb férfialakítás díját Páger Antal nyerte el... gondolná az ember. „Civilben" — nadrágosan olyan, mint egy kamaszfiú. Furcsán mély hangján különösen ejti ki a szavakat... — Igazán disznóság, hogy mindenki csúfol! Mór te is utánozol? — húzta fel durcásan a vállát. — Tudom, tudom, rossz az artikulációm! Na, bumm ... — Te szereted Odor Emíliát? — kérdeztem tőle. Csodálkozva pillantott rám: — Hogyne szeretném, hiszen én vagyok Odor Emília! Ez nem vicc,.. Sándor Pál és Tóth Zsuzsa, akik már a „Bohóc a falon" óta ismernek, rólam mintázták ezt a filmbeli figurát. Az én bezártság elleni lázadásaimról, hangulataimról, „hecceimről“, s arról, hogy mindig fejjel megyek a falnak... Tóth Zsuzsa, a film egyik forgatókönyvírója, egyébként is jól ismeri Ildit. — Szüleim meghaltak, egyedül vagyok, mint a kisujjam. Már egy éve Zsuzsánál lakom, amíg le nem teszem az érettségit... Az Odorforgatókönyvet, miközben készült, én olvastam először, laponként. Sándor Pál rendező elmondta, hogy hosszú ideig kereste a film főszereplőjét. Budapest csaknem minden lánygimnáziumában kutatott, s végül mégiscsak Ildivel, a „modellel" játszatta el saját történetét. A filmet Budapesttől 250 kilométerre, Szabadkígyóson forgatták, Wenckheim báró befejezetlen kastélyában, amelyet Ybl Miklós tervezett. A kastélyt körülölelő, csodálatos őspark kitűnő háttérül szolgált Zsombolyai János kamerájának. Eleinte imádtuk, élveztük ezt a környezetet, később egyre nyomasztóbb volt, ... — mesélte Ildi. — Hasonló zártságok és kötöttségek között, hasonló „rezervátumban" éltünk ott hat hétig, mint amilyenek a filmben is szerepelnek. Szabadon járhattunk, mégsem mehettünk el. Szabad Időnkben azt csinálhattunk, amit akartunk, mégis gúzsba kötött a filmezés fegyelme. Rám is folyton vigyáztak: „Ne mássz a fára, mert felhorzsolod a karodat! Ne focizz, mert kitörheted a lábadat! Csak napernyővel menj a napra, mert előjönnek a szépiáid!" A forgatás végére kezdtünk valamennyien úgy érezni és gondolkozni, mint a filmbeli, kosztümös lányok. A környezet, a szituáció váltotta ki belőlünk ezt, s teljesen igazolta Sándor Pál és Tóth Zsuzsa, vagyis a film igazát! — És az érettségi után, hogyan tovább? Színésznő akarsz lenni? — kérdeztem Ildit. Indulatosan megrázta a fejét. — Soha nem akartam színésznő lenni I Most sem akarok . .. Érettségi után varrni tanulok, s később divattervező szeretnék lenni. Nekem nincsenek szüleim, nincsen biztos támasz mögöttem. Olyan foglalkozást kell találnom, amellyel azonnal tudok pénzt keresni, hogy fenn tarthassam magamat, hiszen nem akarok visszaélni Zsuzsa vendégszeretetével... A varráshoz is van hajlamom, édesanyámtól örököltem. Tudod, hogy ritkaság vagy, hiszen a tizennyolc éves lányok legtöbbje dédelget magában színésznői ábrándokat. Neked pedig már reális alapod is van erre a vágyálomra. — Nem való nekem a hivatásos színészpálya, nincs hozzá elég kitartásom, fegyelmem. Hangulatember vagyok, s csak azt tudom jól csinálni, ami érdekel. A filmesek is rájöttek, hogy velem nem szabad többször elpróbáltatni egy jelenetet, mert akkor elszáll a játék illúziója, s megette a fene az egész jelenetet! Én nem tudok háromszor egymás után ugyanazon a hangon elmondani valamit, parancsszóra sírni, vagy nevetni... Szeretnék mindig önmagam maradni! „Szeressétek Odor Emíliát!"... Én megszerettem a filmvásznon is, s a magánéletben isi SOMOS AGNES
