Nő, 1970 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1970-03-23 / 12. szám

FENYVES GY. \&7г77ш\ A FORGATÁSOK FORGATAGÁBAN A mexikói Ciudad Juarezben, 1957 szeptemberében Carlo Ponti hivatalosan is feleségül veszi Sophia Lorent, s ezzel az olasz törvények szerint blgamista lesz... A színésznő élete és pályafutása leg­nagyobb erőpróbájához érkezik. A film­művészet öt világhírű reprezentánsa várja, Delbert Mann, Martin Ritt, Sir Carlo'Reed, Melville Shaveslon és Cukor György. Az első feladata a legnehezebb. Róma szülöttének és Pozzuoli neveltjé­nek Anthony Perkins és Burl Yves olda­lán O'Neill világhírű drámája, a .Vágy a szilfák alatt" főszerepét kell eljátsza­nia. Delbert Mann a felvételek végén felsőfokban dicséri Sophiát, a film pe­dig osztatlan világsikert arat. A követ­kező filmben Anthony Quinn a partner (Fekete orchidea), majd a „Kulcs"-ban William Holden és Trevor Howard. Nemsokára hozzákezdenek Cukor György későbbi világsikere, a .Heller with a Gun" forgatásához, amelyhez éppen egy esztendővel később, ugyan­csak Cukor irányításával elkészül a foly­tatása Is, a „Heller In Pink Tights”. Sophia Loren (a Daily Mirrorban) így vall Amerikáról: „Hatalmas ország, im­ponál nekem és gyűlölöm. Szinte már már brutális vitalitása magával ragad — a lendületet és a szenvedélyt mindig tudtam tisztelni — de másokról alkotott véleményeit nem szerettem. Ёрреп ezért — bár egyébként sem vagyok a maga­mutogató nyilvánosság híve — Ameri­kában még a szokásosnál Is jobban visszahúzódom. Esténként otthon olvasok, vagy a tele­víziót nézem. Pihenek, mert nap, mint nap szinte már embertelen munka vár. Reggel fél hatkor kelek, fél hétre me­gyek a stúdióba, maszk-készítés, vagy make-up, azután felvételek este hétig Kép я „Tegnap, ma, holnap“ forgatásáról Sofiát a streap-teese divatja nem ke* rttlte el. (Jelenet a „Boccaccio 70“ egyik epizódjából.) (a szó legszorosabb értelmében 20 perc ebédszünettel), utána vetítés és meg­beszélés a másnapi anyagból. Mire hazaérek, este kilenc, tíz óra. Ameriká­ban megtanultam az Idő maximálisan gazdaságos kihasználását és azt a ke­serű Igazságot, hogy az Idő rohamosan múlik, sietni kell, minden jó percünket alaposan ki kell használnunk. Amikor 1904-ben, Cukor György a „My Fair Lady" párizsi bemutatójára a francia fővárosba érkezik, hosszabb In­terjút ad a .Jours de Francé" című heti­lapnak. .Rendezői pályám egyik legnagyobb csillaga. Nem félek kimondani: az új Garbo. Olyan nagy színésznő, hogy ha már csúnya lenne is, akkor is világsztár maradhatna. Munkabírása még a leg­edzettebb, legigényesebb amerikaiakat Is meglepte. A munka huszonharmadlk órájában Is tud mosolyogni, és meg­mosolyogtatni, ezért mindenki szívesen túlórázik vele. Sőt, a technikusok gyil­kos versenyben vannak, hogy melyikük­nek sikerül bekerülniük egy-egy Loren­­fllm felvételeihez. A műszakiak túl­nyomó többsége és partnerei is nagyon szeretik." A karrier rabszolgája 1959—60: film-filmet követ Sophia életében. íme a címek, az elkészülés Időpontjában: That Kind of Woman, Anatomy of Love, Breoth of Scandal, Heller In Pink Tlqths. Ez történt Nápoly­ban. Mllllomosnő, Olympia. Néhány érdekesség a partnerek front­iéról: az ..Ez történt Nápolyban" című filmben Clark Gable-lel, a „Milliomos­­nődben a nagyszerű angol komikussal, Peter Sellers-szel játszik. Amikor nem messze Pozzuolltól az „Ez történt Nápolyban”-t forgatják, Sophia minden délben és este hazalátogat a régi házba. Fehér Rolls Royce-a végig­gördül a mindig koszos Via Solfatarán, azután az Ismerősöknek köszöngetve, felsiet az emeletre. Amikor Amerikából visszatér, Romllda Vlllanl nem Ismer a lányára. Sophia jó­formán teljesen megváltozott. Egy nap Ponti Is elkíséri a Via Solfa­­tará-ra. A producer életében először lépi át a Vlllanl-ház küszöbét. Antonio bácsi épp a motorbiciklijét lavítja. Me­­nlchello nagyapa a konyhában borot­válkozik, az arca csupa hab, Romllda nincs otthon. Sophlával végiqiárja, megnézi a lakást, azután kéz a kézben véalgjárják Pozzuoli utcáit. Este együtt olvassák az újságokat. A lapok egy része — elsősorban a kato­likus sajtó — nem túlzottan szimpatizál Sophlával. Pontit pedig bigámistának nevezik, és gyorsított bírósági eljárást követelnek. A légkör egyre mérgeződlk. Glulla Flastri, Ponti felesége, be Is adja a válókeresetet „blgamista* férje ellen. Sofie Loren Amerikában, az elvonulás éveiben. Egy ki* publicity. Egy sajtókonferen­cián. A háttérben - Carlo Fonti. I Ponti és Loren, az Itáliában érvényte­lennek mondott mexikói válás után kö­tött esküvő miatt, a börtön árnyékába kerül. A producer mindent megpróbál, hogy elfogadtassa házasságukat. De csak még erősebben harson fel az el­lenzék sajtójának kórusa. Ekkor Sophia kirobban és az „Oggl" munkatársának azt mondja: „Elég voltl Feleség vagyok, vagy nem vagyok fele­ség — nem érdekel többé. Sokkal In­kább feleségnek érzem magamat és sokkal Inkább az Is vagyok, mint sokan, akik „háborítatlan" házasságban élnek. A formaságok csak ebben a három­millió széttört, de válás nélkül végződő házasságban rothadó Itáliában fonto­saki Ha az egyháznak nem kell a kül­földi törvényes esküvő, el Is válhatunk, de el nem hagyjuk egymást. Ez keresz­tényi szempontból úgy látszik, tisztessé­gesebb.” Es 1959 nyarán, Mexikóban, kimond­ják Carlo Ponti és Sophia Loren válá­sát. A keményhangú Loren-nyllatkoza­­ton felbőszült olasz sajtó egy része vi­szont minden eddiginél hevesebb táma­dásba kezd, ezért a producer és a színésznő újra külföldre megy. Angliá­ban forgatják a Shaw-darab nyomán készülő „M!lliomosnő“-t, Angliában és Bécsben a Molnár Ferenc nyomán meg­filmesített „Olymplát". E filmekkel a „Lollobrigida, vagy Lo­ren?" kérdés eldől, véget ér. De Sophia ezt sohasem tartotta „élet­halál harcnak". Sőt, az Amszterdamban megjelenő „De Spiegel" című lap ripor­terének azt mondja: „Meggyőződésem, hogy a mi kollégiális rivalizálásunk Gl­­nával mindkettőnk számára hasznos. Mindketten kifuthatjuk azt a maximu­mot, ami bennünk van. Sem ő, sem én nem járhatunk rosszul." Carlo Ponti a svájci Bürgenstockban megveszi a Villa Dánielt. A színésznő és a producer Itt rendezik be otthonu­kat, itt töltik egyre kevesebb szabad­napjukat. Itt zajlik a Sophia-Marla há­­háború Is. A mindig csendes, de sokat beteges­kedő, nővérét Imádó Maria, akit Sophie is áldozatkészen szeret, egy nap be­jelenti édesanyjának, hogy eljegyezte magát Romano Mussolinlvel, az olasz fascio hajdani vezérének, a Dúcénak, ma jazz-zenészként dolgozó fiával. Sophia azonnal kijelenti, „A házas­ságból nem lesz semmi I" A házasság ugyanis, a prominens fasiszta fiával, sokat árthat Sophia Loren világra szóló karrierjének, és minek most, amikoi végre rendben mennek a dolgok, meg­nyitni egy esetleges újabb frontot? Ro­mllda Vlllanl Sophia pártjára áll, a csa­lád többi tagjának véleménye meg­oszlik, de Menichello nagyapa Sophiát támogatja. Maria vad indulattal támad nővérére, kegyetlen érvek hangzanak el, és a két testvér eddig példamutató viszonya megromlik. Romano Mussolini pedig ultimátumot kap: vagy elszerző­dik másfél évre Dél-Amerikába, vagy Itáliában nem kap többé munkát. Ro­mano utazik, Maria sír és hűséget fo­gad. Bánatát látva, Sophia azt mondja: — Ha másfél év után, amikor vissza­jön, még szereted, hozzámehetszI Később a „Stern" riporterének bevall­ja: „Még voltam győződve, hogy ezzel ezt az ügyet elintéztük." De nem így történik. Romano vissza­tér, Maria szerelme pedig még erőseb­ben lángol fel, és Sophlónak többé nincs szíve nemet mondani. Folytatluk,

Next

/
Oldalképek
Tartalom