Nő, 1970 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1970-03-16 / 11. szám
mindem« gondolhassanak" — írja Ehrenburg. Dejiem^ hiszem, hogy mások boldogabbak valósi tható feladat «Sors, nyiss nekem tóit" > követelte Petőfi, tudván, hogy a tehetség, ax bajra hívja. Minél nagyobb a feladat annál lehetősége, hogy megvalósíthassa céljait vagyis önmagát Emberfeletti tettekre ax Ha a feladat emberfeletti, azt is jelenti, hogy embertelen, az ember nem arra hivatott hogy egyetlen célnak áldozza minden pillanatát De ha a feladat embertelen, a világ is az, mely ilyen feladatot álHt Az emberiség is embertelen még; nem volt módja, hogy igazán £s mégis — vagy épp ezért —s a forradalom az emberiség legnagyobb eksztázisa. A forradalom megsemmisíti az Idát: néhány éra ilyenkor több, mint máskor évtizedek; a jövö jelenné válik, a távol közelivé; évszázados törvények semmisölnek meg, s napok alatt újak születnek. Hihetetlen erőfeszítés kell. hogy mindez létrejöjjön, s a hihetetlen erőfeszítés egész embert követel. Másra nem marad sem idő, sem energia, de ez az egy mindennel főiér, mindent pótol és háttérbe szorít, mert az idő börtönéből kiszabaduló ember a forradalomban évszázadokat él meg. Ha van teljesség, hát ez az: a halál miatt örök időzavarral közdő ember győzelme az időszabta kottátokon. falu életébe. Mezőgazdasági jellegénél fogva főleg a mezőgazdaság terén. Az országban elsők között megalakult az EFSZ. A mából, a mai eredmények elérésétől visszatekintve, a kezdeti időszak elég nehéz volt. Elsősorban egy teljesen új, ismeretlen dolgot kellett az embernek megszokni, a közös munkát. Másodsorban a termelést megnehezítette még a korszerűtlen, hiányos gazdasági felszerelés is. Ma 5000 ha földterületen gazdálkodnak korszerű mezőgazdasági berendezés mellett. S mivel az eredmény beszél, az eredmény bizonyít, a szövetkezetesítés gondolatától már rég nem idegenkednek az emberek. Hisz kereseti lehetőséget, megélhetést biztosit 1020 tagjának. — Amint látja, legnagyobb üzemünk, az EFSZ is mindössze 1020 embernek ad munkaheletőséget, — mondja Jány elvtárs —, hetente 2300 lakos hagyja el a várost. Ennyi ember kénytelen a közeli vagy távolabbi városokba utazni munkáért, mert itthon helyben nincs munkalehetőségük. Az utolsó évek legnagyobb problémája a fiatalok elhelyezése. Arról nem is beszélve, hogy a nőknek csak a legminimálisabb munkalehetősé-Az asszonyok foglalkoztatása nagy gondot okoz a városnak. Egyetlen női jellegű üzeme, a Pletatex, az érsekújvári Pletatex fióküzeme. 37 aszszonyt alkalmaz Az új utcák járművekkel egyelőre még megkőzelíthetetlenek, de gyalogosan is problémát okoz a közlekedés HUSZONÖT ÉV A SZABADSÁG ÚTJÁN get tudjuk biztosítani, egyelőre. Jelen pillanatban 700 kérvény hever az asztalon s hiába, nem tudjuk az igényeket kielégíteni. Már 10 éve szorgalmazzuk az iparosítást, tehát nem bennünk van a hiba. Sokáig hiábavaló volt a fáradozásunk, s végre a múlt év szeptemberében mégis elkezdhettük egy üzem építését, a ZVL Povaáská Bystricá-nak egy fióküzemét, amely motorkerékpár-alkatrészeket fog gyártani. — S mennyiben oldja meg ez a nők alkalmaztatását? — Az üzem 40 százalékban női munkaerőt alkalmaz majd. Ám amilyen ütemben nálunk az építkezések folynak, addig a 700 kérvényt ugyancsak vastagon belepi még a por. Nehéz behozni annyi éves elmaradást. Az iparosítás érdekében még a felszabadulás után sem tettek semmit. Csak a mezőgazdaságot fejlesztették, ami egyrészt érthető is, hisz erre megvoltak a feltételek. S még ma is mindig csak a terveknél vannak. A legnagyobb eredményeket a lakóházak építésében érték el. 1969 végéig 1420 lakást adtak át, ebből 96 négyemeletes állami és szövetkezeti, és 236 egyemeletes magánlakást. Átadtak egy új poliklinlkát, gyógyszertárat s egy 24 osztályos iskolát tornateremmel, s internátussal. Az internátust egy új rendelet szerint 46 olyan tanuló állandó otthonául jelölik ki, akiknek nincsenek szüleik vagy rossz családi környezetben élnek. A város üzleti hálózatát az 1965-ös árvíz teljesen elmosta s azt újjá kellett építeniük. A követelményeknek megfelelően építették újjá, a legmodernebb üzletekkel s nemcsak ezt vették tekintetbe, hanem az elosztást is. Igyekeznek úgy építeni az üzleti hálózatot, hogy a város minden pontjára jusson legalább a legszükségesebbekből. A város nagy kiterjedésű s még nagyon magán hordja falusi jellegét, szinte szemmel láthatóan al- s felvégből áll, hogy megkönnyítsék a bevásárlást, ezekre a pontokra is terveztek egy-egy élelmiszerüzletet —, egyelőre. A város jelenlegi szükségletét tekintve, a meglevő valamint a még tervbe vett üzletekkel, a hálózat kielégítő lesz. Sokkal több gondot jelent az utcák rendezése, az újonnan felépült utcasorok járművel teljesen megközelíthetetlenek, csak a keskeny gyalogjárók használhatók. Nagyon sok utcában még ez is kezdetleges, befejezetlen állapotban van. Az új utcák lakói bőven panaszkodnak is emiatt. Gúta valóban a jövő városa. Hisz egész 20 éves múltját elmosta a víz, mindent újból kellett kezdeniük. Aki nem látta, el sem tudja képzelni, milyen látványt nyújtottak a romba dőlt házak — mondja Jány elvtárs. Gúta 67 utcájából 7 utca maradt mindössze. Amikor visszahúzódott a víz, s hozzá lehetett látni a romok eltakarításához, akkor ötlött fel az a gondolat, hogy Gútát mint várost építjük újjá, s ehhez a gondolathoz igazodva, állítottuk össze a tervet. Nagyon sok segítséget kaptunk az államtól, mind anyagi mind erkölcsi téren. Ma 10 800 lakosa van. A lakosság számának növekedéséhez nagyban hozzájárult, hogy a környező tanyákról rengeteg család beköltözött az árvíz után, s mivel ez egybevágott a városépítés tervével, szívesen fogadták a tanyavilág betelepedését. Hogy miért hagyták ott sokan a tanyát, arra Szabó Bélánétól kaptam választ a nevükben. — Mi Botoklán laktunk a szüleimmel. Sokat szenvedtünk a tanyán. Autóbuszjárat nem volt, gyalog kellett bejönni vagy szekérrel, ha valamire szükségünk volt. Mikor a víz összedöntötte szüléink házát, nagyon el voltunk keseredve. Minden nélkül maradtunk. Akkor határoztuk el, hogy bejövünk a városba. Egy darabig a férjem szüleinél laktunk, amíg egy kicsit rendbehoztuk a házat annyira, hogy legalább be tudtunk költözködni. A kétszobás lakásból a konyha s az egyik szoba van kész. Itt lakik a háromtagú család, Szabóné nem dolgozik, csak a férje. 1700—1800 Kős^t keres, lassan haladnak az építkezéssel, az s új címere 4 államtól 3600 Kés segítséget kaptak, ezzel fogtak hozzá. — S nem bánták meg, hogy otthagyták Botoklát? Nem, dehogy, — tiltakozik a fiatal asszony, — Itt mégis csak a városban vagyunk. De nézze, mutat végig az utcán, nem tudnám megmondani, hányszor panaszkodtunk már emiatt a sártenger miatt. Néha azt hiszem, még mindig a pusztán vagyok. S egyelőre még semmit nem tettek ennek érdekében, de nemcsak itt, a többi utcában sem. Ezek a járhatatlan sáros utcák valóban beárnyékolják a szép eredményeket. A város vezetőségének nagyon sok munkájába fog kerülni, hogy megvalósítsák azokat a terveket, amelyek a város felvirágoztatását szorgalmazzák. A város kulturális életéről Holubek elvtárs, a Népművelési Intézet dolgozója tájékoztat. Ismét a jelen s a jövő kerül szóba. — Egy helyben topogunk, s ennek oka, hogy Gútán még mindig nincs művelődési ház. Ez a hiány szinte kerékkötőjévé vált kulturális életünknek. Van egy jól működő ifjúsági klubunk, a Madách Ifjúsági Klub. A fiatalok egyéni megmozdulásai kitűnőek, s eredményesek is. Járási rendezvényeken nemegyszer bizonyították már be, hogy kulturális téren magas színvonalon állnak. A Gútai Líra például már hagyománnyá vált, minden évben megrendezik. A műkedvelő színjátszó csoportunkról már nem mondhatnám ugyanezt. Inkább döcög, mint működik, s az irodalmi színpad is: Megfelelő teremhiány miatt sajnos kénytelenek vagyunk beérni az esztrádrendezvényekkel. Gyakran hívunk meg magyarországi művészeket. A múlt évben egyszer ellátogatott városunkba a MATESZ is, sajnos kénytelenek voltak szabadtéri előadást tartani, habár a darab nem volt szabadtéri előadásra való. Nagyon, de nagyon hiányzik a művelődési ház s ezt felkiáltó jellel mondom. Megpróbáltam néhány újdonságot beiktatni a tervünkbe. író-olvasó találkozót szeretnénk rendezni, népi akadémiát s tovább fejleszteni a nagy keservesen beindított nyelvtanfolyamot. Egy több mint tízezer lakosú várost nem elégíthetnek ki azok a kulturális lehetőségek, amelyekkel jelenleg Gúta rendelkezik. Ezt tudják a város vezetői, az illetékesek, s a város fejlesztési tervében nagy teret biztosítanak a kultúrának is. Nehéz volna megrajzolni Gúta pillanatnyi arculatát. Még nem vetkőzte le a falusi vonásokat, de már bontakozóban van a város. Elég egy pillantást vetni a Bratislava utca modern, emeletes házaira, az új lakónegyedekre s üzletsoraira ahhoz, hogy meglássuk benne a fejlődés zálogát, Gúta a jövő városa. KOVÁCS MAGDA Пг. SpttU felvételei r-r.
