Nő, 1970 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1970-03-16 / 11. szám
A cári titkosrendőrség jelentése szerint 166 centiméter magas volt; zömök, erőteljes testalkatú. A haja vöröses, ifjúkorában bajuszt és szakállt viselt Korán kopaszodott, ami csak kiemelte hatalmas, szákratészi homlokát Erős álla, kiugrú arccsontja, eleven, barna, mongolos szeme volt Szívesen tréfált és nevetett; ilyenkor összehúzta ferde vágású szemét s hamisan pislogott Különösen a gúnyt kedvelte, de tudott felszabadultan is nevetni, mint a gyerekek. Enyhén raccsott s kissé hadart Folyékonyan beszélt németül, angolul, franciául, s értett lengyelül, csehül, svédül, olaszul, görög és latin nyelven. Pihenésnek nyelvkönyveket és szótárokat böngészett. Egyszerűen öltözködött, ruháit nagyon soká hordta, de mindig ügyelt hogy az öltözéke rendes legyen. A rendhez, a rendszerességhez nagyon ragaszkodott; gyűlölte a pontatlanságot a megbízhatatlanságot Minden percére szüksége volt minden percét beosztotta, de az apró részfeladatokra ugyanolyan figyelmet fordított, mint a nagy célokra. Nem volt hangulatember, annak ellenére, hogy a szenvedélyesség legalább annyira jellemezte, mint a józanság, a logika. Érzékenynek és ingerlékenynek ismerték; ha felizgatták, minden vér kifutott az arcából. Nagy viták után rendszerint hallgatag és rosszkedvű volt Könnyen dühbe jött, de haragja éppolyan gyorsan lecsillapodott Nem ivott és nem dohányzóit Hihetetlenül gyorsan dolgozott és olvasott Naponta húszharminc oldalt is megírt, a könyveket habzsolta, fálpercenként lapozott; mégis minden lényegesre emlékezett. A gimnáziumot kitüntetéssel végezte el, az egyetemet fele annyi idő alatt, mint társai. Szerette a gyerekeket a száguldást a. kutyákat X« eoeeee»mlvJulvauÜ au A^Miimeemiaé ■ tX. •» niat»*OKUt) a ifi mvszvivi t izfnviraeiiyosfni, «wr nem sok sikerrel vadászott, szívesen kerékpározott, úszott kirándult Nyolcéves kora óta sakké-Mlf MJLm IH/ilnrAhnn------------- msilsnllsl __X-LK-ttss zoa, mar írjuKoraDOn пин пммкшв1 пмпохосц LXajrUL ,.1,1» fl» re »ul re useaé » jw fi — * — r -i - f Г Д of «теооо aixKirKigyra, пиит вптошо az iQijfi 02 tgytHiw céH6l« mdyrt tjén életét ttuponto* 1870-ben tsüliMt; о Volga menti Szimbirsxkben. Apja matematika-fizika tanár volt Mind a négy testvére forradalmár lett; bátyja, Alekszandr Uljanovot a cár elleni összeesküvésért kivégezték, jogot vvgzfUf ae ugyvoai дуаколшот alig roiyxatett; minden idejét lefoglalta a forradalmi munka. Huszonötéves korában letartóztatták, s Szibériába száműzték. 1900-ban, miután kiszabadult Svájcba emigrált Ez'szkite minden, amit tudunk tála. Nem vezetett naplót nem volt Eckermannja, aki följegyezte volna elejtett szavait nem irta meg emlékezéseit mint annyi kortársa; ifjúkori levelei kivételével ötvenkötetes életművében legfeljebb nagyítóval találni egy-egy mondatot mely a saját személyére vonatkozik. S a történelem ezúttal nem őriz titkokat Az ismeretlenség oka nem a szemérmes magarejtegetés, nem politikai megfontolás vagy az államérdek lakatja. Egész életében alig történt vele valami. Legalábbis amit átlagos mércével eseménynek neveznek. Élete eseményei a történelmi események; örömei a mozgalom sikerei, fájdalmai a mozgalom kudarcai. Ami életét kitölti: az elolvasott könyvtomyok és újságkötegek, a művei, a nevét viselő rendeletek, a szervezés aprómunkája, a népgyűlések, a tanácskozások és viták, az államvezetés. A lipcsei vagy zürichi hónaposszoba, a British Museum könyvtára, a kremibeli dolgozó között semmi különbség: mindenütt egy boltozatos homlokú férfi görnyed az akta fölé, és dolgozik. Naponta tizenkét, tizennégy, tizenhat órát dolgozott. JGúta város régi GÚTA Eltűnt az ország legnagyobb faluja. Ellopták, felgyújtották, lerombolták s bevetették sóval, mint Carthágót a rómaiak? Nem érdemes tovább találgatni, nálunk ilyesmik úgysem történnek. Ott van a helyén, ahol volt, csak nem falusi, hanem városi minősítésben. Gutát 1967. november 1-én újra várossá nyilvánították. S ezzel el is vesztette minden érdekességét. Az ország legnagyobb falujából az ország egy kis városa lett. Hogyha egy kis városról érdeklődünk, akkor biztos, hogy leghamarább a múltjával hozakodnak elő. Mivel azonban Gúta városi múltjáról csupán a régi, hétszáz éves címer beszél, no meg az 1967-ből származó „Kolárovo (Gúta) ismét város“ feliratú emlékérem, nem marad más hátra, mint a jelenről, de főleg a jövőről beszélgetni. Ján Jány elvtárssal, a VNB elnökével Gúta várossá építésének tervéről beszélgettünk. Az építkezésekről, de főleg iparosításról, mert Gúta iparban talán legszegényebb városa Szlovákiának. Kívánságomra azért mégiscsak előkerül a múlt, Gúta 25 éves múltja. Felszabadulásának pillanatától, 1945. április 2-től Gúta krónikájába az elmúlt 25 év alatt három felejthetetlen dátumot írtak be, nem sokkal egymás utón. 1945. április 2, a felszabadulás napja, 1965. június 21, hajnali 1 óra, a Duna betörése a faluba, s 1967. november 1., Gúta várossá nyilvánítása. De menjünk sorjában. A felszabadulás nagy változást hoz a a jövő városa Még le sem vetkőzte falusi jellegét, s már bontakozik a város A gutái nőszövetség városi szervezetének elnöke
