Nő, 1969 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1969-12-14 / 50-51. szám
Ne rám nézzetek... és lám mégis , legfiatalabb üzem A kis alkatrészek elnézésé leköti a figyelmet A üzem címét hiába keressük a telefonkönyvben, sokan azt se tudják, hogy létezik. Joggal nevezhetjük a dunaszerdahelyi járás legfiatalabb üzemének, nemcsak azért, mert a legújabb, hanem mert az itt dolgozó nők átlagos életkora 20 év. Az üzemrészleg, Nyugat-Szlovákia iparosítási tervének keretében született. A járás illetékes funkcionáriusai mindent elkövettek, hogy munkaalkalmat teremtsenek a nők számára. A Járási Építkezési Vállalat felajánlotta új raktárépületét a Tesla gyár igazgatóságának, így aztán 1969 februárjában megindult a pozsonyi Tesla üzem és Ounaszerdahely között az üzemi autóbuszjárat, amely naponta 90 munkásnöt szállított a gyárba. Itt tanították meg őket a tranzisztoros rádiók apró alkatrészeinek gyártására. Nyolc hónapig vitte, hozta az autóbusz azokat az alkalmazottakat, akik az egyhónapos próbaidő után a munkafeltételeknek megfeleltek. A tranzisztoros készülékek minialkatrészeinek készítéséhez kitűnő szemre, kifinomult kézügyességre és jó idegrendszerre van szükség. A szerencsésekkel, akik ezeknek a feltételeknek megfeleltek, most itt találkozunk az új üzemben, ahol már ügyesen tekercselik a hajszáldrótokat, és biztosan áll kezükben a villanyhegesztő. Rublik Mátyás, az üzemrészleg vezetője, szívesen elbeszélget az üzem problémáiról, terveiről és az eddig elért eredményekről. — A Járási Építkezési Vállalat három hónappal a tervezett határidő előtt adta át rendeltetésének az épületet, és nekik köszönhetjük, hogy október 13-án megindulhatott a próbagyártás. A hivatalos átadást december közepére tervezzük. Jelenleg 120 női, és 6 férfialkalmazottunk van, de év végéig 210-re emeljük a létszámot. A fővárosban betanított nők gondja lesz az új alkalmazottak betanítása. Jövőre 240—250 alkalmazottal dolgozik majd üzemünk. A munkásnők legtöbbje fiatal lány, akik a kilencéves alapiskola befejezése után nem jutottak felsőbb iskolába, és eddig munka sem akadt számukra. Sok köztük a bejáró munkás. Pódatejröl, Kutníkibál, Udvarnokrói, Hódosról, Bősről, Nagyabonyból, a Karcsúkról valók. Jelenleg két műszakban dolgoznak, de azoknak, akiknek a második műszak után nincs jó vonatvagy autóbuszösszeköttetésük, az év végéig engedélyeztük, hogy a reggeli műszakban dolgozzanak. Reméljük sikerül megegyezniük a dunaszerdahelyi közlekedési vállalattal, hogy januártól kezdve a második műszak után olyan járatot állítsanak be, amely minden falut és községet érint, ahonnan több alkalmazottunk jár munkába. A heti munkásjegyek árát az üzem fedezi. Üzemünk munkalehetőséget nyújt a járás asszonyainak, lányainak, mi viszont pontos, jó munkát várunk tőlük. Amint látják, az épület új, amennyire tudtuk, ez alatt a rövid idő alatt üzemképessé tettük a dolgozók számára, nemcsak a munkatermet, hanem a szociális berendezéseket is. Hideg—meleg víz, zuhanyozó, mosdók, öltöző, minden munkás számára külön szekrénnyel, betegszoba áll a rendelkezésükre. Az üzemi étkezés bevezetése vár még megoldásra. A közeljövőben a folyosón büfét akarunk felállítani, ahol a hideg ételeken kívül teát és kávét is készítenének. Később, valamelyik dunaszerdahelyi üzemmel, vagy Jednotával szeretnénk megegyezni az üzemi konyhára vonatkozólag. Főzési lehetőség nincs, de kész ebédeket lehetne szállítani. Egy 250 literes jégszekrényt veszünk, hogy az útközben megvásárolt tejet, húst stb. a dolgozók ide betehessék addig, amíq a munkából haza nem mennek. Nagy szükségünk lenne eqy autóra, mert méq telefonunk sincs, igy a járkálás nagyon sok időt elvesz. Hetente egyszer hozzuk a nyers árut és visszük a kész termékeket a pozsonyi üzemünkbe. Habár méq csak néhány hete működünk, méqis úgy gondoljuk, hogy az év vénéig előirt tervünket, a 16 000 munkaórát túlteljesítjük. Az SZNF 25 éves évfordulójának tiszteletére a tervet 22 000 munkaórára szeretnénk emelni. Reméljük, hogy tervünket sikerül majd valóra váltani. Már a napokban megalakítjuk az üzemi szakszervezeti bizottságot. Később, mivel az üzemben 97 százalékban nők dolgoznak, szeretnénk, ha megalakulna a nőszövetség üzemi szervezete. Jó lesz, ha a fiatal lányok a tapasztaltabb nők védnöksége alatt nőnek fel. A lányok, asszonyok egytől-egyig örülnek az új munkahelynek, a munkának. Néha méq örömükbe üröm vegyül, mert például Biró Jusztina 16 évig dolgozott a pozsonyi Teslában és most a közelebbi munkahely kedvéért áthelyeztette magát az új üzemrészleqbe, gondolván, hogy közelebb lesz dióspatonyi otthonához. De sajnos a körülményes közlekedés miatt most negyedórával később ér haza, mint régen ... Kívánjuk, hogy ezek a kezdeti nehézségek minél előbb megoldódjanak, az Itt dolgozó asszonyok és lányok tudásuk legjavát adják munkájukhoz, és a Tesla n. v. se bánja meg, hogy új üzemrészlegét Dunaszerdahelyen nyitotta meg. Irta és fényképezte: VARGA MAGDA Ю QQ Q£ ui О ui a a Ul со % и л Csillagszemü hópelyhek kocogtattak a nádfedeles kunyhó ablakán. A kuckóban már régen kialudt a tűz. A mécses is alig-alig pislogott. Az apa mélabúsan meredt a literes üveg jócskán megfogyott tartalmára. Arcizmai mindannyiszor fájdalmasan megrándultak a szobából kihallatszó, szűnni nem akaró jajgatás hallatára. Órák teltek el ebben a várakozó feszültségben. A szegényes karácsonyfán, amit csupán a kislány kedvéért állítottak fel, már csonkig égett az egyetlen gyertya. A nagy fali óra, a lakás egyedüli dísze, elütötte az éjfélt. S ekkor... a tompa jajgatást éles gyermeksirás szakította félbe. Megszületett ... Néhány másodperc múlva az apa kétségbeesett szemei felragyogtak. Fiú.., Igy jöttem a világra hatvanöt évvel ezelőtt, karácsony estéjén. Azt mondták, a Jézuska hozott ajándékba, s aki a béke és szeretet ünnepén születik, annak könnyű élete lesz, és soksok szeretetben lesz része. Jaj, de nagyon tévedett, aki ezt így gondoltai... meséli elgondolkozva Tóth Lajos bácsi. Percekig bámul mozdulatlanul a semmibe. Erősen kutat az emlékezetében. Majd lassan, a mélyből felbuggyanó emlékekkel folytatja: — Az anyámra nem emlékszem, ötéves sem voltam még, amikor a negyedik szülésbe belehalt. Még egy fénykép sem maradt utána ... Apám egyedül maradt hármunkkal. Nem volt aki segítsen. Három gyermekhez asszonyt, feleséget nemigen könnyű találni. A gondok, a bajok naponta szaporodtak. Aftám a pohárban keresett vigasztalást, ami egyre közelebb vitte családunkat a nyomorhoz. Egyszer ... aratás előtti forró nyári nap volt, mind a hárman kint játszottunk az udvaron. Valaki kiszólt értünk: gyertek, nézzétek meg apátokat. A szobában holtan terült el, mellette vörös vértócsa volt. Ez az egyetlen ‘élő kép apámról, melyet még most is tisztán látok magam előtt. Saját kezével vetett véget életének. Tóth bácsi szemei elhomályosulnak. Még hatvan év után is túl fájó az emlék. Jó néhány percre van szüksége, míg folytathatja. — Az apám birtoka az árvaszékhez került, minket pedig széjjelvittek a rokonok. Én az apám testvéréhez kerültem, akinek nem lehetett gyermeke. Ügy látszik azonban, hogy számomra az árvaságot szánta a sors, mert egy éven belül a nevelőanyám is meghalt. A nagybácsi rövidesen újból megnősült, gyerekük Is született, s én már csak szolgának kellettem. 0 П UIП £ M A 7 IPflIV^ 0r и V IU l IM WL IrULTunul
