Nő, 1969 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1969-12-14 / 50-51. szám
ilyenfajta szükséglete fedve van, mivel ott működik a kapzsi nagybácsi, aki iparengedélyét különböző csalásokkal éppen a Stanislavtól elorzott iratok alapján szerezte meg. Am Stanislav, de főleg felesége, nem engedett a negyvennyolcból, ráolvasták nagybácsijuk hivatalos famulusaira a csalást, és negyvenöt őszén Stanislav megkapta az iparlevelet. Végre hozzáfoghatott, ha azonnal nem is, az új hárfák építésé-A mester ügyes keze a jávorfalevelekkel cseh nemzeti köntösbe öltözteti az egyiptomi fáraók egykori udvari hangszerét Ez a kezdet hez, de legalább az elromlott hangszerkirálynők javításához! Aztán elérkezett a nagy nap! Ezerkilencszázötven őszén felépítette első hárfáját, amely az 1951-es (lényegében az utolsó) prágai mintavásáron nagy sikert aratott. Sikerét csak tetézte, hogy hárfájának korpuszát hársfalevelekkel díszítette s ily módon lényegében az első cseh hárfát alkotta meg. Ez a hárfa Oiomoucba került, és jöttek a külföldi megrendelések. Am ugyanakkor már gyülekeztek Cervenka mester feje felett a gondfelhők. Nem volt elegendő alkatrészanyaga, és egyes jóakarói a lubyi Cremona nemzeti vállalathoz szerették volna elszegődtetni. Közben az 1953-as pénzreform következtében ismét nincstelenné vált, és nagy bújában, elkeseredésében beállt munkásnak a vysocanyi repülőmotorgyárba. Ezerkilencszázötvennégyben végérvényesen visszatérhet imádott hárfáihoz. Műhelye nincsen, otthon dolgozik lakásában, majd Alsó-Krcben egy üres asztalosműhelyt fedez fel, ahol nyolc éven át, nagy nehézségek közepette alkotja a további új hárfákat. Hatvankettőben felépíti jelenlegi műtermét s itt tovább dédelgeti a hangszerek királynőjét. Eddig kilenc hárfát épített fel, amelyek közül egy a prágai, egy a pozsonyi Nemzeti Színház birtokában van. ■ Egy hárfa felépítésének ideje mai primitív körülményeink között egy teljes esztendőt vesz igénybe. Franciaországban, ahová erősen invitálnak, egy év alatt 3—4 hárfát készítenek el, mondja Cervenka mester. Majd „meggyónja", hogy a hárfát hét pedáljával a diatonikus hangsor minden hangját kétszer lehet fél hanglépéssel emelni. S a fülbegyónás végén azt is megtudom, hogy a hárfa forrázott tölgyből, bükkből, — amelyet legalább húsz évig szárítanak —, valamint jávorfából, harmincéves fenyőből, furnérlemezekből és kemény sárgarézből készül, és hogy negyvenhét húrja, meg hét pedálja van .. . Cervenka mester azt is elárulja, hogy nem mindig a legszebb nők játszanak ezen a nemes hangszeren, amely a szimfonikus költemények és az operaáriák előadásánál a legfinomabb érzéseket, a legmeghatóbb, leglírikusab részleteket fejezi ki, s amelynek ára 100 ezer korona vagy pedig 4 ezer dollár... . Késő este van, amikor szívélyesen búcsúzom Cervenka mestertől — hazánk egyetlen és utolsó hárfaépítőjétől. Künn az utcákon a köd szertefoszlott és hideg halszemként bámul rám a telihold. Fázósan hajtom fel felöltőm gallérját, és akaratlanul is egy Heine vers parafrázisát idézem: . . . fölöttünk mint bítófán leng a hold. És minden fát csontváz fehérre fest, baljós mocsár ez, redves és setét öreg kocsis, nógasd a vén gebét, s gyerünk tovább, fejünkre száll az est. .. Majd az apostolok lován szaporán nekivágok a meredek útnak. A kerti fák ágai közt egy láthatatlan aeol-hárfa húrjain játssza ősrégi melódiáit a hideg téli szél, s én akaratlanul is Cervenka mester meleggel bélelt műtermére gondolok, ahol a hárfák már rég elpihentek. BARSI IMRE gyón hideg, nagyon tiszta távoli csillagot, a későn jött Bettina Brentanóról, a csodálatos Amalie Sebaldról és Ráhel Varnhagenről... vajon ki volt a „halhatatlan kedves“, vajon volt-e asszony aki valaha tökéletesen boldoggá tette a vergődő Beethovent? A fiatal években nem jött el az igazi és a kilencvenes évek végén már elkezdődött a nagy tragédia, és nem egészen egy évtized múlva már csak a „társalgási füzetek“ segítségével tudott érintkezni embertársaival és körülvette az örök, nehéz csend. A hangok fejedelme elvesztette hallását. De ebben az áthatolhatatlan csendben születtek a Diabelli variációk, a két Bagatell-sorozat és zendültek fel szívében, agyában a Szentpétervárott 1824. április 6-án bemutatott Missa Solemnis halhatatlan hangjai. De már vigasztal, oldoz, kárpótol a negyedik tétel. A csalódott, megalázott, bilincsbe vert ember felemelkedik és megbocsát. Mert nem a gyűlölet, hanem a szeretet építi a világot. A magunk életében csalódhattunk, saját vágyaink megcsalhattak bennünket, de hinnünk kell az egész emberiségben, az örök humánumban, a szabadságban, a zsarnokok bukásában, a szegények igazában. Igen, ebben kell hinnünk. Lágy melódiák szállnak csak ez lehet a karácsony, minden karácsony eszmei tartalma: a hit az emberben, az emberiség jövőjében. Ezt hirdeti a kórus és a Öröm-óda erősen, bizakodón ... minden ember testvérré lesz! Amikor 1824 május 7-én a bécsi Kartnertortheaterben először csendül fel az Öröm-óda, egy darab jubiláló emberiség éltette a mestert, aki csodálkozva nézte az ünneplő, könnyes szemű tömeget, hiszen nem hallhatta saját művét, nem érezhette a hangokból kisugárzó biztató, optimista erőt. Akkor még nem tudta, hogy ez volt a testamentuma és három év múlva, 1827. március 26-án, Grillparzer áll majd zokogva a koporsója előtt. Karácsony, de ma is vérzik, vonaglik a világ, távoli földrészeken a gyűlölet ágyúi dörögnek és én tudom, hogy nem ködös isten-mítoszok mentik meg embertársaimat, hanem Beethoven vox humánája: minden ember testvérré lesz! A karmester pálcája megpihen, az ünnepi hangverseny befejeződött. Nézem a távoli fényes ablakokat és halkan zümmögöm: minden ember testvérré lesz... és nagyon, nagyon forró a szívem.
