Nő, 1969 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1969-12-14 / 50-51. szám

Szinte észrevétlenül surrantunk be a terembe, ahol már befejeződtek az előkészületek és megkezdődött az operáció. A nyomasztó csendben ólomsúlyú volt a levegő, még a falak is verejtékeztek a feszültségtől. A műtőasztalon vézna gyermektest feküdt, viaszsárga arcocskája olyan volt, mint az alvó játékbabáé. A négyéves kislány beteg szíve mozdulatlanul pihent a sebész kezében, helyette a műszív dobogott, kergette a vért az érrendszerben, és a műtüdő lélegzett. Bednár professzor halk, de határozott utasításokkal irányította munkatársait, a műtőben levő tizenöt tagú kollektívát, akikre egyenként felelősségteljes feladat hárult közvetlen a műtétnél, illetve az órapontosságú, életritmust biztosító műszerek működésének ellenőrzésénél.

Itt, ezen a műtőasztalon feküdt nem is olyan régen a pozsonyi kisfiú. Kint, a folyosón idegtépő türelmetlenséggel várakoztak négy órán keresztül szülei, mikor jelenik meg az ajtóban Bednár professzor alakja, aki a remény utolsó szikráját táplálta bennük. Most is egy törékeny asszony könnyes tekintete tapad órák óta a műtő ajtajára — a kislány édesanyjáé.

Az operáció végéhez ér. A kis szív ismét megdobbant, о tüdő is ellátja feladatát. Már csak a mellkast kell bevarrni. A szívsebész eltávolodik az asztaltól. Megtörli verejtékes homlokát és lassan, szinte magába roskadva hagyja el a műtőt.

Egy negyed óra múlva együtt ülünk dolgozószobájában. Munkatársával, dr. Novákkal, még az előbbi operáció hatása alatt, izgatottan lapozgatnak a szakirodalomban. Keresnek, kutatnak, mint a lelkiismeretes diák felelés utón, aki arról akar bizonyságot szerezni: vajon maradéktalanul megválaszolta-e a feladott kérdést.

— Nem, ilyen esettel még eddig sehol sem találkoztam — mondja mintegy önmagát igazolva. — Tudja, a sebész a legalaposabb ismeretekkel készül fel a műtétre, Hetenként egyszer összeülünk, a klinikánkon működő gyermekorvosok, röntgenológusok, szívsebészek, és aprólékosan megvitatjuk a soron levő műtéteket. Együtt keressük о megoldást, nem titkolom, sokszor összetűzések, órákig tartó vita közben. Mert nem azért operálunk, hogy vagdaljunk, kísérletezzünk . . . életet kell mentenünk. De amikor felnyitjuk a mellkast, érnek bennünket meglepetések, mint most... a kislány esetében. A diagnózisban nem tévedtünk, csak még néhány olyan rendellenességet fedeztünk fel, amilyenre még nem találtunk orvoslást. Kis betegünk életét meghosszabbítjuk, de teljesen meggyógyítani nem tudjuk . . . talán majd egyszer... ha nálunk is meglesznek a szívátültetéshez szükséges feltételek . . .

Klinikájukon foglalkoznak a szívtranszplantáció megvalósításával?

— Igen, behatóan foglalkozunk, de amíg sor kerülhet rá, addig még sok víz lefolyik a Moraván. Orvoskollektívánk felkészülten várja az időt, amikor a technikai és jogi feltételek megengedik az ilyen jellegű beavatkozást. Kísérleteink az egyes szervek átültetésével mind eredményesen végződtek. A közelmúltban meglátogatta klinikánkat a fokvárosi világai

'S

>

a

<*X

H

x

V

£

>N

s

X

6

Vrű szívsebész, dr. Christian Barnard, akivel igen hasznos tapasztalatcserét folytattunk ez irányban. Barnard professzor elismeréssel nyilatkozott kísérleti műtermünk felszereléséről, és az itt elért eredményekről.

Mikor végezték el az első szivoperációt Brünnben?

— A cardiochirurgía megalapítója nálunk Ján Navrátil professzor volt, aki jelenleg a bécsi egyetemen működik. Tizenöt évvel ezelőtt végeztük el az első szívműtétet, és azóta együtt dolgoztunk egészen eltávozásáig. A helyét most én töltöm be, de a kapcsolat nem szakadt meg közöttünk. Újabb ismereteinkről kölcsönösen tájékoztatjuk egymást, hogy minél tökéletesebb munkát végezhessünk. Mert nagyon sok szívbeteg él hazánkban. Ha az édesanyák mától kezdve csupa egészséges szívű csecsemőnek adnának életet, akkor is 10—15 évig lenne mit tennünk, hogy a gyulladásos betegségek, a reumatikus láz és a koszorúér — nálunk szívjnfarktus néven ' közismert — gyakori megbetegedések következtében keletkező szívműködési zavarokat eltávolítsuk.

A felsorolt szívbajok közül melyiket operálja a legszívesebben?

A sebész nem lehet válogatós, ha életmentésről van szó. Mégis — talán furcsán hangzik — az orvosnak a hivatásán belül is van hobbyja. Nekem a született szívbetegségek közé tartozó, úgynevezett Follott-féle tetralógia, amilyen a kis Peti esete volt. Ez az egyik legsúlyosabb szívbajok közé tartozik, ahol egyszerre négy különböző rendellenesség áll fenn a szívben.

A kisfiút felvettük klinikánkra és alaposan kivizs-. gáltuk. Nézetünk megegyezett a pozsonyi és budapesti kollégák nézetével, hogy ilyen kicsi gyereket -huszonhat hónapos és mindössze tízkilós volt — nem lehet ilyen körülményes műtétnek alávetni, mert véredényei olyan hajszálvékonyak, mint a legfinomabb műszer. Ezért úgy döntöttünk, hogy csak egy átmeneti, könnyítő operációt végzünk, ami állapota súlyosságára való tekintettel halaszthatatlan volt, s majd néhány év múlva hajtjuk végre a radikális műtétet. De nem zártam ki annak lehetőségét — és ezt előzőleg az operáción jelenlevő vendégünkkel, egy holland szívsebésszel, Wieberding professzorral Is közöltem — ha lehet, teljes munkát végzünk, hogy a gyermeket megkíméljük a másodszori beavatkozástól.

Boldog vagyok, hogy így határoztam.

A kisfiú egy hónappal a műtét után elhagyta intézetünket. Amikor ellenőrző vizsgálatra hozták, megmondtam neki: ugrálhat, focizhat, fára mászhat, mint a bátyja. Csak annyival marad le mögötte, hogy ha Sorozásra viszik és a mellkasán megpillantják a hoszszú forradást, nem veszik be katonának.

Ennél nagyobb csapás sohase érje Petikénket — mondják a hálás szülők, akik legszívesebben kitörölnék emlékezetükből a gyermekük születése óta a műtétig eltelt időszakot. Azt a sok álmatlan, átvirrasztott éjszakát, bizonytalansággal teli nappalokat, amikor örökös rettegésben éltek, melyik roham oltja ki a meggyötört gyermek életét.

Pétiké jelenleg utókezelésben részesül a sliaci szívszanatóriumban. Megerősödött, megtanult hangosan kacagni, súlya szépen gyarapodik, és korábbi szellemi visszamaradottságának nyoma veszett. Szombatonként az ablaküvegre nyomja pisze orrocskáját és úgy lesi, mikor robog be a szanatórium udvarába szülei autója. Sohasem várt hiába, mindig pontosan érkeztek.

Még néhány nap, és Pétiké elbúcsúzik a gyógyfürdőben levő barátaitól. Az ünnepekre hazamehet végleg és egészségesen. Ez lesz a család legboldogabb karácsonya.

JANDANÉ H. MAGDA