Nő, 1969 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1969-12-07 / 49. szám
SZABAD LÉTÜNK eilNiiBi Kifli шит Zord tél volt, Moszkvában mínusz negyvenet mutatott a hőmérő higanyoszlopa, ám a fasizmus törhetetlennek látszó jégpáncélja már repedezett, és hazánk tavaszváró népeire rámosolygott a szebb holnap korai hírnökeként egy decemberi téli napsugár, Ezerkilencszáznegyvenhárom december 12-ét írták azon a napon a noptárcsinálók, amikor az ősi Kreml dísztermében aláírták a Szovjetunió és a Csehszlovák Köztársaság közötti szövetségi, baráti és kölcsönös segélynyújtási szerződést, szabad létünk zálogának Magna Chartáját, amely, ha Közép-Európa térképére tekintünk, hazánk függetlenségét biztosította azokkal szemben, akik akkor is, meg ma is, mint a Szentírás szavait Idézték Bismarck híres, és számunkra sok bajt okozó, de mégis Igaz mondását: „Aki a Cseh-erdőt uralja, az egész Közép- Európát birtokoljai Huszonhat év múlt el azóta, új nemzedékek nőttek meg és indultak el a történelem tekervényes útjain, de ez az okmány, melyet Sztálin és dr. BeneS írt alá, akiket a nagy enyészet sárga levelekből szőtt halotti fátyla már rég befedett, ma is új, ma is érvényes, ma is azt jelenti számunkra, mint akkor, 1943 végén: a szabadságot, békés, szocialista építőmunkánk oltalmát és védelmét. Ez a szerződés a szabadság, sőt a létükért küzdő népeknek az emberirtó fasizmus ellen vívott élethalálharc közepette teremtette meg Csehszlovákia eljövendő nemzeti és állami függetlenségének gránitba vésett oszlopzatát. A moszkvai szerződés, melynek huszadik évfordulóját e napokban ünnepeljük, Csehszlovákia Kommunista Pártja irányvonalának, programjának a győzelmét jelentette mindazokkal a múlt tapasztalataiból okulni nem akaró és nem tudó politikusok és tábornokok, Londonban és másutt berzenkedő reakciós csoportjaival szemben, akik sorsunkat ismét az áruló nyugati hatalmak döcögő szekeréhez akarták kötni. Ezek a lélekkufárok c hazai és a nyugati tőkések pénzeszsákjait védő szuronyok árnyékában szerették volna felújítani az új Csehszlovák államot, majd ezt, mint 1919-ben az angolszász imperializmus előretolt szovjetellenes hídfőjeként felhasználni. A történelem szele azonban elsodorta őket, és az igazi csehszlovák hazafiak őszinte örömmel és megelégedéssel fogadták a moszkvai szovjet—csehszlovák szerződés aláírását. Hiszen hazánk dolgozóinak még élénk emlékezetében élt 1938 ősze, Daladier, Chamberlain lepaktálása Hitlerrel meg Mussolinival, s arról sem feledkeztek meg, hogy a széles nagyvilágon csupán a Szovjetunió tartott ki mellettünk, hogy a szovjet nép hajlandó volt minden áldozatra, sőt még fegyvert is fogott volna, hogy népeink szabadságát a hitleri fasizmus barna rákfenéje ellen megvédje. Sajnos, Benes, Beran, Hodza és Syrovy tábornok a felajánlott segítséget nem fogadták el. Hitler és Mussolini kedvesebb volt számukra, mint Sztálini Huszonhat év távlatából visszatekintve, bátran állapíthatjuk meg, hogy a moszkvai szerződés gyakorlati alkalmazása a csehszlovák munkásosztály élcsapatának, a CSKP-nak előrelátását igazolta, mivel partnerünknek, a Szovjetuniónak hűsége már a kezdet kezdetétől lépten-nyomon bebizonyosodott. A londoni emigráns kormány elismerése, dr. Benessel az élén, a csehszlovák katonai egységek kiképzése és felfegyverzése, csakúgy mint a Szlovák Nemzeti Felkelés megsegítése, a szlovákiai partizán háború aktív támogatása igazolták a szerződés nagy jelentőségét, amelynek fényt és csillogást elsősorban a Szovjetunió népeinek és kormányának velünk szemben érzett és tanúsított baráti, sőt úgyis mondhatnák, testvéri viszonya kölcsönzött. Hazánk felszabadítása és Prága megmentése, — ami túllépte a moszkvai szerződés kereteit, — döntő módon járult hozzá az új, a szocializmust építő Csehszlovákia kialakulásához, s ezért minden fenntartás nélkül, csupán a hála legmélyebb érzésével emlékezhetünk meg ezekben a jubileumi napokban a szerződésbeli partnerünkről, a Szovjetunió kormányáról és népeiről. Utódaink és az utánunk jövő nemzedékek sem feledkezhetnek meg a negyvennégyes és a negyvenötös évekről, amikor a Nagy Októberi Szocialista Forradalom szülte szovjet hadsereg szétzúzta a legyőzhetetlennek nyilvánított fasiszta hadakat, és elhozván hazánk népeinek a szabadságot, megteremtette egy jobb, egy szebb társadalom, a kizsákmányolást megszüntető és a kommunizmus felé haladó társadalom létrehozásának lehetőségeit. Am ugyanakkor meg kell emlékeznünk arról az életfontosságú gazdasági segítségről is, amelyet a Szovjetunió a katonai támogatás mellett hazánknak nyújtott. A moszkvai szerződés szellemében szövetségesünk itt sem hagyott cserben bennünket, s jóllehet a háború pusztításait partnerünk még távolról sem heverte ki, sokkal többet adott és gyorsabban, mint amilyenre őt a negyvenhármas moszkvai szerződés kötelezte. Negyvenöt nyarán, amikor a hitleristák által kifosztott országunk koldusszegényen tengődött az éhhalál örvényének szélén, az UNRRA miniatűr küldeményeivel szemben megérkezett a szovjet szállítmányok végtelen sora. Kormányunk még jóformán meg sem kérte a szovjet állam vezetőit, negyvenöt júliusában és augusztusában már özönlött hazánkba a legfontosabb élelmiszer, a legszükségesebb gabona és különféle gyáraink számára nélkülözhetetlen nyersanyag is. És meg kell itt emlékeznünk arról a gyors segítségről is, amellyel a Szovjetunió 1947 őszén elhárította hazánk egéről azokat a feltornyosuló gondfelhőket, melyek az az évi aszály következtében súlyos gazdasági és politikai válsággal fenyegették Csehszlovákiát. A moszkvai szerződés azonban a további években sem sárgult meg, nem vált porlepte papírlappá. Ezerkilencszáznegyvennyolc februárjában ismét nagy szövetségesünk oltalmazó karja védett meg a polgárháború szörnyűségeitől, valamint a nyugati imperialisták fegyveres beavatkozásától. És amíg a Marshall terv, az úgynevezett amerikai segély áldásai nyomán a nyugati országok dolgozói a legnagyobb válságba kerültek, addig a Szovjetunió a proletár internacionalizmus szellemében nemcsak hazánkat, de a szocialista tábor összes államait, sőt mint ezentúl Ázsia és Afrika fejlődő országait Is, a dolgozó tömegek érdekeit szolgáló gazdasági szerződéssel segítette. így a szovjet—csehszlovák gazdasági szerződések, melyek mindenkor, a ma már huszonhat éves moszkvai szovjet—csehszlovák szerződés alapelveiből indultak ki, hazánk iparát nemcsak nyersanyaggal, szénnel, vasérccel és kőolajjal, gyapottal és gyapjúval látták el, hanem új, modern gépekkel gazdagították, és ugyanakkor exportcikkeinknek piacokat is biztosítanak. A szovjet és csehszlovák szakemberek és tudósok pedig önzetlenül adják át egymásnak tapasztalataikat, melyek nemcsak a két ország javát szolgálják, hanem a béke híveinek táborát is szilárdítják, mint például az űrkutatás terén elért eredmények is. A moszkvai, ezerkilencszáznegyvenhármas szovjet—csehszlovák szövetségi, baráti ,ös kölcsönös segélynyújtási szerződés nemcsak szabadságunk zálogának jelképe, de egyben a hűség emlékirata is, a proletár nemzetköziség, a szolidaritás okmánya, amelynek érvényéről az elmúlt huszonhat év minden napján, lépten-nyomon meggyőződhettünk. Éppen ezért nyíltan megmondhatjuk, hogy szocialista házasságunknak szerves része az a proletár nemzetköziség, amely a világ proletárjait a Nagy Október lenini zászlaja alatt egyesíti. És szocialista hazafiságunkon túl józan eszünk is azt diktálja, hogy itt, Európa szívében q bismarcki szállóigét elfeledni nem tudó báránybőrbe bújt farkasokkal szemben függetlenségünket és szabadságunkat csupán szilárd szövetségben a többi szocialista országokkal, de elsősorban a Szovjetunióval karöltve védhetjük meg. Ezen a tényen mit sem változtathatnak a közelmúlt nézeteltérései, melyek a történelem folyamón mindig felmerülhetnek. És nemcsak a szív, de ha a térképre pillantunk, a józan ész is azt mondja, hogy a Szovjetunióhoz való viszonyunk nemcsak a proletár nemzetköziségünknek, hanem államalkotó és államfenntartó bölcsességünknek is nagy próbaköve. — si —
