Nő, 1969 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1969-11-16 / 46. szám
kör alakú. A tűzhely felett szintén kör alakú nyílás van a tetőn. Ezeket a kunyhókat többnyire gallyakkal, fűvel, illetve szénával fedték be. A kunyhóban talált tárgyak főleg edények, edénytöredékek, szerszámok és csontok a tűzhely hamujában. E házak lakói eleinte csak vadászattal és gyűjtögetéssel foglalkoztak, a későbbiek folyamán alakul ki náluk a földművelés kezdetleges formája. AZ AVAROK ÉS KOZÉP-EURÓPA Nemrégen az Egyetemi Könyvtárban érdekes könyv került a kezembe: Csótány Dezső műve: Archeologische Denkmäler der Avarenzeit und Mittel-Europa" (Akadémiai kiadó Budapest 1956). A könyv mellékleteként egy térkép szerepel, amelyen feltüntették Közép-Európa feltárt avar településeit. Kenyhec is beleillik ebbe a térképbe, hiszen a kelet-szlovákiai régészek összesen 164 sírt tártak itt fel. A sírok közt vannak egyszerű sírok és lovas temetkezési helyek. Ezekben a lovas sírokban minden bizonnyal a harcosokat temették el. Érdekes leletek kerültek napvilágra. Találtak a sírokban lovas övét díszítő csatokat, és agyagedényeket. Az agyagedények érdekessége, hogy hasonlóan pl. az egyiptomi fáraó sírokban talált leletekhez, ezekben is élelmet helyeztek el a halott mellé a túlvilág! útra. Az időszámítás utáni 3—5. századból való települést tártak fel Bologd Dorina dűlőjében. A feltárt maradványok intenzíven működő ipartelepről árulkodnak. Az ásatások a napvilágra hoztak kéttagú agyagégető kemencéket, egytagú kör, négyzet és elliptikus formájú kenyérsütő kemencéket, valamint három vasolvasztó kohót. Az imént emlegetett térképpel kapcsolatban érdemes még megjegyezni azt, hogy a magyar nyelvterület határai megegyeznek az avar eredetű telepek (feltárt telepek) földrajzi határával a germán és a szláv nyelvek tengerében. Sok történész ezek alapján vallja azt, hogy a magyar nép tulajdonképpen az avarok utóda. Hiszen a Nagy Károly által elpusztított Avar Birodalom csak formailag hullott szét, a nép, az avar nép megmaradt, és a magyar törzsek bejövetelekor azokkal egyesült, felvéve a „magyar" nevet. A feltételezés eléggé logikus, hiszen a modern korok háborúi sem tudtak megsemmisíteni egy-egy népet, nem pedig az akkori viszonyok közt dúló csaták, melyekben még nem használtak tömegpusztító fegyvereket. GAGYOR PÉTER 1. Kenyhecen feltárt agyagedény, melyben élelmet helyeztek el a halott síron túli útjára. 2. Feltárt avar sir. 3. Lovas övgarnitúra díszei (Kenyhec) ÜGYESSÉGI VERSENY МШ| pfTiTTTiTíTíi Miről van szó? Törjék a fejüket! Hatvanhárom megfejtőnek tízezer korona. Első pillantásra nehéz lenne kitalálni, milyen meglepetést tartogat rejtvényversenyünk, amelyet szerkesztőségünk kínál cserébe ötletességükért, ügyességükért hatvanhárom díj 10.000 korona (Melyet kiadónk, a Zivena ajánlott fel a nyerteseknek) 1 első díj 2 második díj 10 harmadik díj 10 negyedik díj 20 ötödik dij 20 hatodik díj 1000 Kcs 500 Kcs 300 Kcs 200 Kcs 100 Kcs 50 Kcs Ha figyelemmel kísérte lapunkat, a 37-ig számtól a 45-ig a következő két-két betűt közöltük: b b, I n, ő a, А I, b a, e g, r á, j o, Nő, A lapból kivágott betűket úgy ragassza egy levelezőlapra, hogy az a lapunkra vonatkozó mondatot, megállapítást tartalmazza. A helyes megfejtést november 30-ig küldje a szerkesztőségbe, hogy a sorsoláson részt vehessen. A helyes szöveget lapunk 49. számában közöljük. A LEGASSZONYIBB foglalkozás Az útszéli fák sárga, ritkuló lombjaikkal belevesznek az alkonyatba. Gyönyörű őszi este ígérkezik. A hazafelé tartó kocsik fényszórói egymás után gyulladnak ki, mint nagy, lapuló tigrisszemek, úsznak az út felett. Még messze van a végcél, az otthon (már akinek van). Igaz, hogy a kerekek nem fáradtak el, egykedvűen éneklik szürke, gumi-dalukat, de a sofőr és utasa szívesen nyújtóztatnák ki elgémberedett tagjaikat. S elég csak lekanyarodni az útról, jobbra vagy balra az útszéli csárdák egész sora fogadja az utazót a Duna-parton. A sofőr kifogja a lóerőket, maga pedig betér egy pohár szódára és egy jó vacsorára. Útszéli csárdák — betyárok tanyája. Nyugodtan beléphetünk az ajtón, nem repül fokos a fejünk felé. Meghaltak a betyárok s a csárdák azóta csak a tisztes örömök, élvezetek (evés, ivás) fészkei. A Dunaparti csárdák közül a legszebb, legtetszetősebb az őrsújfalui autó-csárdo. A falu előtt áll, a Pozsonyba vezető út mellett, kis faházacskák csoportjában. Ugyancsak meglepődtem, mikor beléptem. Kívülről is tetszetős a csárda (már csak így nevezem), de belülről aztán egyenesen szép. ízléses, kellemes otthont árasztó. Fából épült s a berendezése is fából van. Hosszúkás asztalok, magas, faragott támlájú székek, körben a falakon szarvaskoponyák, agancsok állatbundára szögezve. Elég kevés a vendég, alig van zaj, mindenki Igyekszik visszafojtani a hangját. Valahogy zavarólag hatna a tompa fényű hangulatvilágítás mellett a hangos szó. Aki itt ebédel vagy vacsorázik, elmondhatja, hogy jól ettem s olcsón. Arról nem is beszélve, hogy szép környezetben. Jó lehet Itt dolgozni, gondolom magamban s mindjárt meg Is kérdezem Nagyváthy Magdát, hogy mi erről neki, mint legilletékesebbnek, a véleménye. — Igen, jó itt dolgozni —, mondja — általában nincs túlhajszolva az ember. A másik pedig, hogy elég rendes vendégeink vannak. Aki autóval van, nem issza le magát s amíg a vendég Józan, addig többnyire emberi módon viselkedik. — Sürgölődik a fehér bóbitás lány, fehér kötényben. Sok-sok színben pattannak szét a szódabuborékok (sofőrök itala), ahogy elmegy a lámpák alatt. A legasszonyibb foglalkozások egyike, ételt, italt rakni az éhesek, a szomjasok elé. — Hogyan lett pincérnő, Magda? — Nem épp jószántamból. Elárusítónő lettem vol-Nagyváthy Magda, az őrsújfalui autó-csárda pincérnője na a legszívesebben annak Idején, de mivel oda nem jutottam be helyszűke miatt s mindenáron meg akartam valamiből élni, beiratkoztam a pincérnői szakra. Ezek szerint pályát tévesztett? — Szó sincs róla! Nem azért mondom, mert tudom, hogy az újságban megjelenik, de megszerettem a mesterségemet. Nem olyan unalmas, mintha varrónő vagy mit tudom én, mi lenne az ember. Egész nap emberek között vagyok, felszolgálom őket, mindegyikkel váltok egy-két szót. Én jóformán ki sem mozdulok a szülőfalumból, Ekeiről, s mégis úgy érzem, mintha gyakran utaznék, — a vendégeim révén. Itt útközben állnak meg az emberek, Már voltak valahol vagy tartanak valahová. S egy kicsit mindig itthagynak belőle valamit nekem is. Vannak érdekes vendégek, akik úgy csukják be maguk után az ajtót, mintha még visszajönnének s ott maradnának kicsit. Nincsenek nagy lehetőségeim a szórakozásra, egyedül a tv vagy egy-két szerelmes regény olvasása. Ezért kétszeresen szeretem a vendégeimet, akikkel nemcsak munkám van, de akiktől kapok is valamit. — Hogyan került Ekeiről Örsújfalura? Ott talán nem tudott volna a szakmájában dolgozni? — Dehogy nem, sőt sokáig otthon dolgoztam, De júniusban inkább idejöttem. Hogy miért, azt nem mondom meg. Tudja, senki sem próféta a saját hazájában, de a falujában sem. — Igen, ezt ismerem. Sok tanítónővel s óvónővel beszéltem már, akik szívesebben mennek idegen faluba tanítani, mint haza. — S hogy áll a szerelemmel? — kérdeztem, mint az már lányok között szokás. — Abban csalódtam — int szomorúan. — Ne is beszéljünk róla. Sokkal vidámabb a távlati tervem. Még legalább 20—25 évet szeretnék dolgozni ebben a szakmában. Ez szép, gondolom, s olyan fáradtnak érzem egyszerre magamat, hogy azt se bánnám, ha másnap nyugdíjaznának. Magda pedig, mint aki komolyan veszi az elhatározását, hogy még 25 évet végig strapái, fürgén továbbmegy elmaradhatatlan tálcájával. Kovács Magda
