Nő, 1969 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1969-02-02 / 5. szám
EZ A ÜZLETE! A Palkoviő utcán december 21-től új élelmiszerbolt nyílt. Egyszerű, földszintes, modern épület. Annak ellenére, hogy földszintes ház. mégis a maga kis impozánsságával magára vonja a figyelmet. Bent a pult fölött felirat „Tanoncmunkahely“. Fiatal, tizen... éves fiatalok szolgálják ki a vevőket. Első tanulói szakmájuknak, ebben az évfolyamban sajátítják el az elárusítópult mögötti munka mesterfogásait. Az igyekvő fiatal lányokon és fiúkon még látszik a lámpaláz, főleg olyankor, amikor közönség (vevők) előtt kell bebizonyítani számtantudásukat a számolócédulán. Vezetőjük Vojtyla Ján elégedett velük. — „Remélem — mondja. hogy nemcsak ők, de én is megélem, amikor már igazán üzletek lesznek az üzleteink és az árut nemcsak átadjuk a vevőknek, hanem kiszolgáljuk és áruval kínáljuk a kedves vevőt, mert ezt a megtisztelést a kereskedelem részéről nemcsak a kapitalista üzletekben vásárló közönség érdemli meg.“ A pult másik oldaláról figyelem a vevőket. Nyugodt kellemes a dialógus a vásárlók és az elárusító fiatalok közt. Az egész délután folyamán még hangos szó nem ütötte meg a fülemet. A pult túlsó oldalán nyugodtan válogatnak, és a jövő üzletesei igyekeznek minden kérést, minden igényt kielégíteni. Az árubőség egyenlőre megfelel, a raktár tele van, és az utánpótlás folyamatos. Persze a jó üzletvezető a választékkal sohasem elégedett, minél szélesebb a felkínált áruk szortimentje, annál jobban az üzletbe szoknak a vevők, annál többet lehet eladni. A vásárló közönség általában elégedett, leszámítva az olyan vevőket, akiknek az elégedettség, az elismerés idegen. Egy fiatal asszony vásárol éppen. Egyik kezében táska, másik kezével állandóan szabadulni akaró két év körüli virgonc kislányt igyekszik közelben tartani. Szeretek ebben az üzletben bevásárolni. Eddig még mindent megkaptam, ami kellett. Amíg ez az üzlet nem létezett az önkiszolgálóba jártam. Lányom, ha csak tehette minden alkalommal kiemelt még egy külön csokoládét, vagy összetört valamilyen kompótot. Otthon nincs kire hagynom, de már mióta ide járok, nem is szükséges, a pult sok kellemetlenségtől megkímél, és ami a legfontosabb, olyan gyorsan, mint az önkiszolgálóban, itt is bevásárlók Több embert faggattam ki. Csak jó véleményt hallottam az új üzletről és amint magam is tapasztalhattam ez nem volt véletlen. Sajnálom szinte, hogy nem lakom közel a Palkovics utcai ifjúsági élelmiszer bolthoz, mert állandóan oda járnék bevásárolni. H К GENGSZTER-boiiodo Egy géppuskasorozat, s a fehér fordban ülő szőke szépség holtan hanyatlott az ülésre. A barátját a gépkocsi kerekei mellett érte a halál. így halt meg 1934 május 23-án Bonnie Parker és Clyde Barrow, a hírhedt gengszterpár. És Így végződik a „Bonnié és Clyde" cimű színes film, amely a brit kritikusok szerint a „legizgalmasabb amerikai film" az amerikaiak szerint még több: „az évszázad filmje". A Texasból származó Clyde Barrow autótolvaj volt, Bonnie Parker pedig pincérlány egy szállodában. A harmincas évek elején ez a bűnöző pár az amerikai banktisztviselők réme lett. Ök ketten úgy mint az akkori idők legnagyobb gengsztere, John Diliinger - valamiféle Robin Hoodoknak képzelték magukat, az igazságszolgáltatás „önkénteseinek" tartották magukat. „A bankok megrabolták az embereket. Én kirabolom a bankokat" mondogatta Diliinger. Bonnie és Clyde bűnöző életmódjukat fölöttébb szórakoztatónak találták. Szívesen hagyták, hogy csillogó fegyverrel a kezükben fényképezzék őket az ellopott automobilokkal a háttérben, sőt sokszor küldözgettek az újságoknak saját szerzeményű balladákat „Bonniéról és Clyderöl", a barátaiknak pedig rendszerint igy mutatkoztak be: „Az én nevem Clyde Barrow, ö pedig miss Bonnie Parker. Bankrablók vagyunk." Bankrablásaik nem mindig sikerültek, megtörtént, hogy egyszer egy olyan pénzintézetbe törtek be, amely éppen az előző napon jelentette be csődjét. Ezen a „kiránduláson" csupán a lövöldözés volt eredményes tizennyolc hullát hagytak maguk mögött. Most ismét életre kelnek a filmvásznon. A rendező az ismert Arthur Penn, főszereplők a 26 éves Faye Dunnaway és a 30 éves Warren Beatty. A lenyűgöző gengszterfilm bemutatása mindenütt bombaként hatott. A történet egyszerre komikus és tragikus, az erőszak, de ugyanakkor a lírai érzelmek balladája. Minden van benne: szex, tréfa, durvaság, brutalitás, örült gépkocsi-hajszák, mint a némafilmekben, naturalista gyilkolás, hisztérikus rohamok és borzalmas halálnemek s mindez aláfestve az amerikai vadnyugat folklórjával. A filmen lehet sírni és lehet nevetni. De a nézőben az erős érzelmi hatás ellenére is felkelti a kérdést: Mi ez? A gengsztervilág dicsőítése, vagy könyörtelen ítélkezés fölötte? Az ügyre azonban a koronát a következő tény tette föl: Billie Jean Parker, dallasi lakos, Bonnie nőtestvére Jack Ruby, Jirn Martin és Clayton Fowler ügyvédjének közvetitésével bűnvádi feljelentést tett azon a címen, hogy a film bernocskolja testvérének becsületét, s egymillió dollár kártérítést követel. ■ 0 :o u о N C Ф N V) E •SJJ t ■ ■ ■ ■ M <r
