Nő, 1969 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1969-10-19 / 42. szám
WATERLOO ott balra van. lóháton, kihúzott karddal. Egy megkínzott Napoleonarc, Még egy. Egy harmadik. — A „Waterloo" Napóleon filmje, azaz Rod Steigeré, tekintve, hogy a világhírű, Oscar-díjas amerikai filmszínész kelti életre Napóleon alakját. A film egyik legfontosabb alapgondolatát köszönhetem neki. Az ő elképzelése, és még a rendkívüli képességeit ismerőnek is meglepően kitűnő alakítása teszi lehetővé, hogy egyforma hűséggel mutathassam be Napóleon végleges bukásának külső és belső indítékait. Steiger úgy véli, s arra építi Napóleon-alakját, hogy a császár a Waterlooi csata idején már halálosan beteg. Történelmi tény, hogy az akkor még nem ismert gyomorrák kínozta, s az orvosoktól rettegve, egy letagadott aranyérrel küszködött. Mindehhez állandó lan Ogllvy és Veronica de Laurentils a „Waterloodban Waterloo sokkal közelebb van Borogyinóhoz, mint azt bárki is gondolná. Ez nem valami merész, új történelemszemlélet leírásának kezdete, hanem egyszerű földrajzi tény! Az a Waterloo és az a Borogyino, amelyről mi beszélünk, mindössze tucatnyi kilométerre terül el egymástól, s közelségük nemcsak földi távolságban, de szellemi vonatkozásban is mérhető. Ezt a Waterloot és ezt a Borogyinót egy ember kapcsolja össze: Szergej Bondarcsuk, a neves szovjet színész-rendező, aki előbb Tolsztoj „Háború és béké"jének Oscar-díjjal jutalmazott filmváltozatában egyebek közt Borogyinót is elénk hozta, most pedig Dino de Laurentlis és a Moszfilm-koprodukciójában, Waterloot állítja egy nagyszabású szuperfilm középpontjába. A halálra sebzett vad futása Az összefüggésekről Szergej Bondarcsuk így beszél: — Éppen tíz esztendeje, hogy a „Háború és béke" forgatásáról álmodozva, tanulmányozni kezdtem a napóleoni időket. Mindaz, amit meg kellett tanulnom Borogyino helyes értelmezéséhez, felhívta a figyelmemet arra, amit most a „Waterloo"-val szeretnék elmondani az embereknek, Borogyino és Waterloo összefügg: a halálra sebzett vad, még hosszan, vérezve fut tovább. A „Háború és béké"-ben a dicsősége tetőpontján álló Napóleon csak epizódfigura volt, szimbóluma az erőnek, és egy nimbusznak. A „Waterloodban, most készülő filmemben, főszereplő. Túl azon, hogy valósághűn kívánjuk visszaadni a sorsát megpecsételő csatát, szeretnénk bemutatni legendáktól és mítoszoktól mentes alakját, karakterét. H. A. L. Craig, a forgatókönyvíró, első találkozásaink egyikén azt mondta nekem: „Napóleon a színház- és filmtörténet egyik legtöbbször megjelenített alakja, s én úgy érzem, hogy még egyik sem volt az igazi. Talán most a miénk az lesz.. ." Azt hiszem, ezzel máris eleget árultam el ambíciónkról. Kezeügyében fényképek. Hirtelen mozdulattal maga elé emeli őket. Csatajelenetek. Ulánusok vágtatnak rohamra. Angol, skót, ír csapatok töltik fegyvereiket. Agyúk dörrennek. Napóleon ott áll az egyik domb tetején, és szemléli az eseményeket. Aztán Napóleon, Hogyan ÉNEKLEK NÉPDALT? Az Operaház évadjában a színpadon egyik nap a Szöktetés a szerájból nagyhasú Ozminjának szerepe mögött állt a neve, a másikon a Sevillai borbély Basilio zenetanárát énekelte, és a Négy házsórtos öregedő, komikus régiségkereskedőjét. De volt úgy, hogy egyik este bérgyilkost játszott, a másikon rendőrfőnököt. Vagy öt tucat operaszerepben lépett közönség elé, és nem túlzás, ha ide írom, hogy — Hanoitól Londonig. Legkedvesebb szerepe a Csínom Palkó Tyukody pajtása és a Háry János Marci kocsisa, Ő volt a híres Ránky opera hőse, a Pornódé király, Emlékezete félelmetes: nem kevesebb, mint kétezer népdalt tud, amelyek gyakran hallhatók hol a rádióban, hol a tvben, vagy éppen valamelyik kis vidéki művelődési ház színpadán, ö a népdal magyar apostola. Aki még nem tudná, Domahídy Lászlóról, az Állami Operaház debreceni születésű — és ízes tájszólóssal beszélő — kiváló művészéről van szó. Szép pályát futott be. Beutazta a fél világot: Párizsban és Londonban Liszt—Bartók— Kodály hangversenyt adott, о Szovjetunióba háromszor hívták meg és mintegy hatvanhárom szovjet városban énekelt magyar népdalt. Járt Mongóliában (Cedenbál élművész kitüntetéssel jutalmazta), megfordult Észak-Vietnambon, ahol „Но bácsi" — mert így említi Но Si Minh elnököt — a Szocialista Érdemrend első fokozatát tűzte a mellére. Járt a Dél-Vietnámi Felszabadítás! Front körzetében is, ahol a harcosoknak kijáró kitüntetést kapta. Sokkal többször kértek tőié népdalt, mint operaáriát. — A népdal kifejezi egy nép örömét, bánatát, sajátosságát. Az éneklő ember kedélyét, jókedvét az egyszerű melódia szárnyán átadja a másiknak. Mert a vidámság ragadós, az énekes megosztja örömét másokkal. A magyar nép különösen gazdag népdalokban: a Tu-
