Nő, 1969 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1969-10-05 / 40. szám
A MÁSIK NÉMET9RSZÁS (2) Életszínvonal Természetesen érdekelt, hogyan élnek az emberek, milyen az életszínvonal, a piaci árukészlet stb. Az emberek jól öltözködtek, az üzletek áruellátása is kifogástalan, a készruhák minősége jó, a cipők ára is elfogadható, és az alapvető élelmiszerek alacsony ára visszatükröződik az éttermi árakban is. JÉ <U CL JÉ 'So N 1Л I C üü y ATEJÜTRÖL A túlságosan higgadt és kényelmes finnek egy kicsit befelé fordulók, nem olyan közlékenyek, mint általában a középeurópai emberek. Nálunk ha ketten összeismerkednek, mondjuk a vonaton, rövidesen kölcsönösen tudnak egymásról mindent. Finnországban nem szoktak kérdéseket feltenni még az újságírók sem. A magánember, közéleti személyiség vagy politikus, ha el akar valamit mondani, biztosan elmondja magától is, ha meg nem, fölösleges minden kérdezősködés. Természetesen vannak dolgok, amikről előszeretettel és sokat beszélnek — különösen a nők. Például a divatról. KÉT KARIKAGYÜRÜS ASSZONYOK A finn nők öltözéke igen választékos és ízléses. A fiatalok kedvelik a miniszoknyát és a divatos nadrágkosztümöt, de a húsz éven felüliek már csínján bánnak a szoknya hosszával. Nadrágkosztümöt azonban még hetvenévesek is viselnek. A ruhák, kosztümök és a kabátok anyaga viselőjük korára való tekintet nélkül majdnem kizárólag pasztellszínű,' és rendkívül kedvelik a fehéret, talán ezzel is ellensúlyozni próbálják azt a sötétséget, ami a hosszú téli napokon rájuk szakad. Kalap és kesztyű nélkül a finn nő nem jelenik meg társaságban még a legnagyobb nyári melegben sem. És ha lehúzza a kesztyűjét, csodálkozva látjuk, hogy kivétel nélkül minden asszony két arany karikagyűrűt visel a balkezén. A finn férfiaknak, mint megtudtam, nem is olcsó mulatság a nősülés, mert két gyűrűvel kell jövendőbelijüket megajándékozniuk: egyik gyűrűt az eljegyzéskor húzza a vőlegény a leány ujjára, másikat a házasságkötéskor. Mivel eljegyzés nélkül nincs házasságkötés, képzeljünk el egy olyan úriembert, aki mondjuk háromszor, négyszer nősül. KÁVÉZÁS A TEMETŐBEN Érdekes szokásnak voltam résztvevője a kouvolai temetőben. Finnországban ugyanis július valamelyik vasárnapján (nincs pontosan meghatározva, hogy melyiken, vidékenként a meteorológiai előrejelzés szerint állapítják meg), van a Halottak Napja. Novemberben, a nagy télben ott már hó borít mindent, ezért tartják az emlékezés napját nyáron, amikor üde zöld az örök pihenés kertje, és pompázik a sok virág. A temető olyan, mint egy hatalmas park, tele padokkal. Itt foglalnak helyet mindazok, akiknek valamelyik hozzátartozójuk ott nyugszik. A két-három óráig tartó szertartás alatt minden elhunyt nevét felemlíti a lelkész s időközönként énekkarok és a hívők gyászdalokat énekelnek. Szép és megható volt ez az ünnepélyes aktus, egyet azonban egy kicsit különösnek találtam. A gyászszertartás közben, úgy félidőben, a temető bejárati részében hosszú, fehér abrosszal megterített asztaloknál kávét és foszlós kalácsot szolgáltak fel a helyi nőegylet tagjai. A résztvevők egytől-egyig meguzsonnáztak, csevegtek, szórakoztak, kacagtak, mint valamilyen vidám összejövetelen, — azután tovább folytatták a kegyeletteljes szertartást. Az átlagos bér kb. 700 márka. A régi_ épületekben egy 2—3 szobás lakás bére 30—40, az újonnan épült szövetkezeti lakásoké 75, az állami lakásoké átlag 90 márka. Viszont az általam kérdezettek többsége kb. 60 márka lakbért fizet 2—3 szobás lakásáért. (Igaz, vannak — különösen Berlinben — 4 szobás lakások, amelyeknek havi bére 100 márka felett van.) A szövetkezeti lakásépítés feltételei nagyon kedvezők, a betét kb. 3000 márka és 1500—2000 márka értékű munkát kell végezni az építkezésen. Az utóbbi években épített lakások korszerűek, jól felszereltek. Értesülésem szerint az állami lakások bére nem gazdaságos, vagyis nem fedezi a lakásalapok fejlesztésének és karbantartásának költségeit, Az át-ÖREGEK PARADICSOMA A temetőkertből hazafelé menet az embertömegből kivált egy kis csoport idős ember — férfiak nők — és egy irányba tartottak a folyóparthoz. Követtem őket. Egy örökzöld sövénnyel övezett hatalmas kertbe mentek, amelynek közepén szemrevaló, hosszú, kétemeletes épület állt. Az öregek otthona. Lakói, a magukra maradt, ötvenkét idős
