Nő, 1969 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1969-08-31 / 35. szám
Motto; „Felkelést... Minden, omit róla tudok, csak töredék. Forgácsok, melyek lehasadtak, amikor az erdőt vágták I“ Tisztelgés a Chorepán Peter Jilemnicky Kíváncsiságom türelmetlenül kanyargott az autóbuszai, mely bölcs lassúsággal mászta a Rimakokova mögött tornyosodó hegy kígyózó útjait. A jármű felett összeborultak a fák, hűvös ágaikkal cirógatták az autóbusz forró ablakait. így értünk fel a Chorepára. Egy percre megálltunk. Az utasok le- s felszálltak. A megálló közvetlenül az elesett partizánok emlékművénél volt. Pihenőnk tisztelgéshez hasonlított. Azután lenéztem a völgybe, s megpillantottam Klenovecot, Klenócot — a felkelők faluját, Sinyec, Ostrá, Vepor, Pofana és a Chorepa közé ágyazva. A szerény fészek sasfiókokat nevelt. Lám, most sem fél, pedig a Sinec fölött beborult az ég, zivatar közeleg, a hegyek félelmetes felhőkbe burkolóznak. Megdördül az ég, az autóbusz motorja kikapcsol, azután csendben lesiklik a hegyről. Klenóc befogad .. . Nem tud rólam semmit. De én mindent szeretnék megtudni róla! Mindent?! Aligha sikerül! Hogy mondja Peter Jilemnicky a „Krónika" előszavában?... „Ezek csak forgácsok, melyek lehasadtak, amikor az erdőt vágták." De nézzük a krónikát. Persze, nem Jilemnickyét, hanem Klenócét, melyet mostani írója, Hruska Ondrej tanító bocsájtott rendelkezésemre. Krónika és történelem A településről szóló első feljegyzések 1340-ből származnak, de Klenóc minden valószerűség szerint már a tatárjárás idejében létezett. Erre utalnak a lakosság körében szájhagyomány útján terjedő mesék. Napjainkban a klenóci apróságok közül még sokan tágra nyílt szemmel hallgatják a „kutyafejű'' tatárokról szóló hátborzongató történeteket. Magyarok Klenócon Öslakói (bár a bizonyítékok hiányosak) német bányászok voltak. A 15-ik században az ajnácskői várúr tulajdonát képezte, aki néhány magyar szénégető családot telepített a faluba. Ezeket hamar felszippantotta a szlovák lakosság. Magyar eredetre vallanak az olyan, ma is előforduló vezetéknevek, mint Antal, Bálint, Répás, Papp, Takács stb. Ugyancsak oda költöztettek négy muzsikáló cigánycsaládot, az uraság szórakoztatására, (Ma Klenócon a cigányok száma több mint félezer!) Folyosók Klenovcok alatt. Ökör a tárnában A favágáson, földművelésen és posztókészítésen kívül a lakosság fő foglalkozása a 15-ik századtól a 19-ik századig a réz és vasércbányászat, valamint az aranymosás volt. A 19-ik század végén újból rézbányát nyitottak a Medany alatt. Ezután a bányászat rohamos hanyatlásnak indult. Hozzájárult ehhez a losonci ércolvasztó beszüntetése, valamint a Losoncra vezető utak rossz minősége. A falu Klenovcoknak nevezett része alatt mindenhol elhagyott bányafolyosók húzódnak. 1911-ben egy szántó gazda alatt megnyílt a föld, s ökröstől belezuhant a tárnába. Klenóciak a kurucok oldalán De oda se neki! A klenóciak nem egykönnyen ijednek meg a maguk árnyékától, bizonyítja ezt a A SxNF emlékműve Klenócon FE