Nő, 1969 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1969-08-24 / 34. szám

míg m~ Szeptemberben magyar egészségügyi iskola nyílik Rimaszombatban Kórházainkban a szakemberhiány köztudott problé­ma. A nagy idegesség és a túlfeszített munka egész­ségügyi intézményeinkben ennek a következménye. Már jónéhány lapban olvashattunk a nehézségekről, amelyekkel egyes kórházaink küzdenek. A rimaszombati kórház a többinél még sokkal na­gyobb munkaerőhiánnyal küzd. Az ápolóknak és az ápolónőknek szerény fizetésükért több munkát kell elvégezniük, mint amennyi a kötelességük volna. Dr. Pőthe Imre, az idegosztály orvosa szerint munká­jukat ilyen nagy megterhelés mellett nem is tudják az igényeknek megfelelően teljesíteni. A pszichiátria egyik osztályát be kellett zárni, mert kevés az ápoló­nő és kevés az orvos. Az idén csak hét nővér lép be, Most már csak a részletproblémákat kell megoldani, mondja dr. Alexy elvtárs a kórház igazgatója pedig legalább 50-re volna szükség. Komoly nehéz­ségek elé állítja a kórházat a munkaerők vándorlása. Azok az egészségügyi nővérek, akik nem laknak a városban, vagy a közeli környéken, gyakran elhagyják a rimaszombati kórházat és lakhelyükhöz közelebb keresnek állást. Érthető is, ha a nővérek ilyen okok miatt távoznak el, hiszen nemcsak érzelmi szálak fűzik őket lakhelyük közelébe, hanem a gazdasági tényezők is indokolttá teszik, hogy családjuk közelé­ben vállaljanak állást. Sajátságos rimaszombati probléma még az is, hogy a járásból kevesen tanulnak az orvosi főiskolákon, és az egészségügyi középiskolákban. Ez a tény leg­határozottabban a rozsnyói magyar tannyelvű egész­ségügyi iskola esetében érződik. Természetesen nem­csak a rozsnyói iskola hibája ez, hiszen nem bírja szakemberrel ellátni Dél-Szlovákia magyarlakta vidé­ke kórházainak felét. Több iskola kellene — és ha Dél-Szlovákia érdekét nézzük, megállapíthatjuk, hogy az internacionalizmus helyes értelmezése érdekében több magyar egészségügyi középiskolára lenne szük­ség. Bizonyítékul, — ha csak a rimaszombati, vegyes lakosságú jáiást vesszük alapul, — a járásban két egészségügyi komplexum van, a rimaszombati és a hnústai kórház, tehát a betegek nemzetiségi meg­oszlását is ez a két kórház határozza meg. Ennek ellenére a rimaszombati kórházban ahol a betegek 70—80 százaléka magyar nemzetiségű, az ápolónők­nek csak kb. 50 százaléka beszél magyarul. Az iskoláért folyó harcról Szokolay elvtárs a Cse­­madok járási alelnöke világosit fel. A Csemadok járási elnöksége, ismervén egészség­­ügyi iskoláink helyzetét, beadvánnyal fordult az egész­ségügyi minisztériumhoz, melyben kéri egy magyar tannyelvű egészségügyi iskola megnyitását, Rima­szombat székhellyel. A január 22-i beadványt a mi­nisztérium elutasította, azzal a megokolással, hogy a rozsnyói egészségügyi iskola fedi a rimaszombati járás szükségletét is. Továbbá a minisztérium azt javasolta a kétnyelvűség figyelembevételét mellőzve, hogy a losonci szlovák nyelvű egészségügyi iskola mellett nyissanak még két felépítményi osztályt, ter­mészetesen szlovák nyelvűt. Február harmadikán 63 szülő nyújtott be hasonló kérelmet az egészségügyi minisztériumhoz a tornaijai, rimaszombati és a füleki gimnáziumba járó gyerekeik érdekében. Április 1-én a minisztérium ezt a kérvényt is elutasította. Április 28-án a Csemadok fellebbezett és június 9-én végre megérkezett egy kompromisszumos jóváhagyás, amelyben az egészségügyi minisztérium magyar esti osztályok nyitását javasolja. Jelenleg teljes ütemben folyik az érettségizett fiatalok munkába, és egyszer - smint esti iskolára jelentkezése. Több iskola kellene Dr. Július Alexy, a kórház igazgatója véleménye szeiint, az esti iskola megnyitása útjából minden nagy akadály elgördült. Most már csak a részlet­­problémák várnak megoldásra. A kórház vezetősége megértette, hogy a Csemadok kezdeményezése az egyetlen járható út a kérdéses nehézségek leküzdé­sére. Az egészségügyi miniszter, dr. Zvara ittjártában ígéretet tett, hogy támogatni fogja az iskolával kap­csolatos törekvéseinket. Mindenesetre nagy gazdasági megterhelést jelent majd számunkra az iskola indí­tása. Jó volna, ha az egészségügyi minisztérium meg­értést tanúsítana, és anyagi támogatásban is részesí­tene bennünket, hogy a tanulni és dolgozni vágyó fiatalok jogos igényeit kielégíthessük. Vidéki E%jPlQ JÖTT, LÁTOTT ÉS GYŐZÖTT - a féli CSEMA­DOK mellett működő Kis-Duna Ifjúsági Klub idén alakult tánccsoportja a zselízi Országos Népművé­szeti Fesztiválon. Ezen az ünnepélyen a harmadik helyen végeztek. A siker bizonyítja a legjobban Czingel László koreográfus áldozatkész, odaadó mun­káját, Mikóczi Vince lelkes tevékenységét, a tizen­három tagú csoport összeforrottságát. Habár e kis együttes rövid léte alatt is bebizonyította, hogy még szép eredményekkel örvendezteti meg a falut, a hely­beli CSEMADOK anyagi támogatását nem élvezi. Pedig nincs még megfelelő felszerelésük, ruháik, így ezeket egyelőre kölcsön kérik. Augusztusi közös bemutatójukhoz a Csallóközi Népművészeti Együt­tessel — és további működésükhöz is — sok sikert kívánunk! (Mózes Imre) TANÁCSADÓ AZ ELEKTROSVITBEN - A nő­szövetség járási vezetőségének tagja, az érsekújvári VNB szociális ügyosztályának vezetője, Maletióová Mária felajánlotta, hogy havonta tanácsadó napot tart az Elektrosvitben dolgozó nőknek. Felkereshetik családi pótlék, gyermektartás, szociális járadék, valamint a tizenöt éves fiatalok elhelyezkedése ügyében. Jó lenne, ha e társadalmi munkában szo­ciális és jogi tanácsokat adó, felelős beosztású elv­társnőhöz hasonlóan, a többi járásban is akadna, aki közvetlenül, szívesen segítene az asszonyoknak! (Tomaskovicsné) AZ ELSŐ EREDMÉNYEK - örömmel mondhat­juk, hogy 104 tagú klubunk megkezdte rendszeres, tervszerű munkáját. Beneveztünk a „69-es akció“-ba, s jelentettük a járási nőszövetségnek, hogy felkutat­juk a 2ivena veterán tagjait és ünnepséget rende­zünk a 100 éves jubileum alkalmából. Műsoros estet rendezünk az ifjúsággal karöltve. Előadásokat tar­tunk a nőket legjobban érdeklő egészségügyi témák­ról. Javasoljuk fogyasztási szövetkezetünkben az áru­ellátás bővítését, ellenőrizzük a higiéniai előírások betartását, és ankétot indítunk „Panaszok-javaslatok“ címmel. Szeretnénk egy edénykölcsönzőt is nyitni a falu részére és részt veszünk a faluszépítési akcióban — továbbá állandóan törődünk taglétszámunk emelé­sének lehetőségeivel. Az első feladatokat már sikeresen teljesítettük. Eddig még minden szépen sikerült. Az ünnepség, a teaest, az idős Zivena tagok köszöntése. Reméljük, munkánk ezután is eredményes lesz. (Farkas Péterné, a Magyar Nőtanács tagja) GONDOLNAK A NYUGDÍJASOKRA IS - El­ismeréssel kell írnunk a besei és fakóvezekényi HNB mellett működő, polgári ügyeket intéző bizottságok munkájáról. Fakóvezekényen százhuszonöt nyugdí­jast hívtak meg a kultúrotthonba, ahol méltatták eddigi munkájukat, fáradozásukat a falu érdekében. Besén pedig húsz, hetvenötödik évét betöltött embert részesítettek tárgyi jutalomban, s a HNB elnöke kö­szöntötte őket. Az alapiskola tanulói kulturális mű­sorral szórakoztatták az idős nagymamákat, nagy­papákat. MUNKA ÉS GONDOK — Horvátiban és Tompán nemrég egyesült a szövetkezet. 840 hektáron gazdál­kodnak. A kapásokat — természetesen az asszonyok gondozzák. Az idén 100 hektár kukoricát, 50 hektár répát, tizenkét hektár babot, 13 hektár fűszerpapri­kát és 13 hektár dohányt kell megdolgozniuk. E sok tennivaló mellett még óvodáskorú gyermekeik ebéd­jéről is kénytelenek gondoskodni, mert hiába van mindkét faluban óvoda, ott ebédet nem adnak a ki­csinyeknek. Az élelmiszerellátással is bajok vannak, mert a kenyér és tejszállítás nem megfelelő. Sok­szor száraz kenyeret kapnak, várni kell a tejre. A többi szolgáltatásra is van panasz: a televíziót Ipolyságra kell vinni, ha elromlik, nem jönnek ki megjavítani. Mennyivel könnyebb lenne a munka, ha ilyen gondjaik nem lennének. Node azért ez nem von le eredményeikből, s a dicséretből — amit meg­érdemelnek! ARANYKEZŰ GONDOZOK - Morvái Pál, az ebedi EFSZ zootechnikusa elismeréssel beszél Levi­­csek Júlia és Szűcs Béláné anyasertés-gondozók munkájáról. 1852-től gondozzák a kocákat, hétközben, ünnepnapon. Tavaly például 800 malacot választottak el, az idei első fél évben négyszázat. További jó egészséget, erőt kívánunk a negyvennyolc, s ötven­éves két asszony munkájához! (Belányi János) Gágyor Péter Tudják kérem.. ? ... hogy az életben valamit mindig adni kell azért, hogy valamit kapjon az ember. Például sok szeretetet kell adni az embernek, hogy kapjon egy kis szerete­­let. A katonának az életét kell odaadnia, hogy meg­védje hazája határait. 1/annak megint, akik mások életét adják oda, hogy nekik jó életük legyen ... Aztán most itt van a Hold. Szerencsémre sosem szeiettem különösen. Sápadt, beteges képe mindig gyanús volt nekem, már akkor is, mikor nem tudtam, hogy még azt a talmi csillogását is egünk tündöklő piimadonnája, a nap kegyelmének köszönheti. Bennem egy girbe-göi^e utcácskában ottfelejtett, pislákoló gázlámpa édes fénye sokkal meghatcttabb éizéseket kelt, és a Duna két oldalán kigyúló ívlámpák Ieszkelő csókjai, felolvadva az éjfekete víz szerelmes ölelésében mindenkor a romantika bódulatát, a szép­ség extázisát váltották ki a szivemből. A parkok lomb­jai között elrejtett zöld villanylámpákat (áldott legyen Edison emléke) nagyobb csodának tartottam mindig, mint a Hold se hideg, se meleg, szégyenlős sápkórját. És most mégis valamit elvesztettem, és mégis teme­tek valamit, mióta földi ember lépett a Hold kietlen talajára, és zseniálisan megkonstiuált öltözékében otrombán járni kezdett a halott vidéken. Temetem a mesét. A bűbájos holdbéli emberkét, aki kis termetén selyem frakkban, vékony lábain aranycsatos topánkák­­ban, csipkés zsabóján gyémántkövei, apró kezében nagy kürtőkalappal küldte el az egyik holdsugarat, invitálja meg tündérhonból a szitakötőszárnyú tündér­­kéket, ha kedvük szottyant a holdbéli emberkével tán­colni a holdsugarak aianyhídján. A szférák zenéje szólt a légben, libbentek a párok és a holdbéli emberke bókjain csilingelve kacagtak a tündér­­kisasszonykák... ... és kis gyermekszívem megtelt boldog áhítattal. A Holdat leleplezték. Mesterséges légzés, kompjú­­teiszámitások, ládióbeszélgetés, mintha csak a szom­szédból lenne, televízióadás, jobb mint a Földről, se fű ott, se bogár, porréteg, beláthatatlan nehézségek leküzdése, beláthatatlan mennyiségű nyersanyag, be­láthatatlan kilátások, az emberi agy diadala, a tudo­mány győzelme, amit akartok... evőé! De a mese meghalt. Hát igaz, az életben mindenért meg kell fizetni. Valamit valamiért..., tudják kérem? SIMKO MARGIT

Next

/
Oldalképek
Tartalom