Nő, 1969 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1969-08-24 / 34. szám
ről eddig is tudtunk. Geertje Dircx volt ez, a nevelőnő, aki a beteg Saskiát ápolta, aki Rembrandt fiát, Titust évekig nevelte s aki meglehetősen furcsa köi^ilmények között hagyta el a breestraati házat. Hendrik van Loon „Rembrandt" című regénye sokat foglalkozik Geertje személyével. „ .. . Játéka olyan átlátszó volt, hogy mindenki más tisztában, lett volna vele. Értett annyit a betegápoláshoz, hogy tudja, az a férfi, akiről gondoskodik, nemsokára özvegy lesz. El akarta foglalni a megürült helyet.. . Talán úgy tűnik, mintha erre a nőre több figyelmet fordítanék a kelleténél, hiszen a világ tele van hisztériás és cselszövő nőkkel. De Saskia halála után kiderült, hogy Geertje titkos szándékaira vonatkozó diagnózisom helyes, és ez. az egykori cselédlány jajgatásával és panaszaival éveken át elkeserítette a szegény festő életét." Rembrandtot barátai óvták, figyelmeztették. De őt csak vásznai foglalkoztatták, s örült, hogy valaki van fia mellett. Geertje azonban mindenkinek harsogva mesélte, hogy: „.......ő" (és ujjával a mester műtermének ajtaja felé mulatott) lusta és közömbös; sokáig nem lehet már ezt az állapotot kibírni. Sokat tudna mesélni magáról és a híres Rembrandt van Rijnről; a világ csodálkoznék; vajon látták-e már a gyöngyöket és az aranygyűrűt, amelyet Rembrandt neki ajándékozott?... Egyesek úgy gondolták, hogy Rembrandt pénzt kért kölcsön Geertjétől és nem tudja visszafizetni .. . Saskia halála óta a festő nagyon visszavonult életet élt. Talán házasságot ígért Geertjének ... A szószékről már elhangzottak a célzások, hogy az „Emausi vacsorá"-n látható alakok közül az egyik nagyon is hasonlít a cselédhez, egy bizonyos művész házában." Rembrandt a bíróság előtt A Hollandiában feltárt dokumentumok nagy segítségére voltak a művészettörténész Kuznyecovnak. Kiderült, hogy Rembrandt és Geertje között 1646—47- ben volt a legszorosabb a viszony, s a hajdani törzstrombitás hatalmas termetű, dörgő hangú özvegye mindenáron a festő felesége akart lenni. 1649-ben, Hendrickje megjelenésekor, Geertje féltékenysége szinte az őrületig fajult. Hatalmas öklével Rembrandtra támadt, s bíróság elé idéztette a festőt. — Azt ígérte, hogy feleségül vesz! Nekem ajándékozta Saskia nagy briliánsgyűrűjét is. Vegyen el, vagy fizessen I A bíróság ítélt. Rembrandtnak évente kétszáz guldent kellett Geertjének fizetnie. így szabadult meg harmadik élettársától, aki ugyan szerelmével ajándékozta meg, de erőszakos követeléseivel, örökös vádaskodásával mindig kísértő, rossz emlék maradt. De ez az emlék egy kicsit — talán — önváddal is keveredett a festőben, hiszen Geertje végül a goudai őrültekházábán fejezte be életét. Az általunk ismert „Danae" — Kuznyecov kutatásai így igazolják — Geertje Dircx vonásait őrzi. A még szép, szerelmes napokat, amikor Rembrandt még hitte, hogy benne találja meg élete új társát, s a Titusról gondoskodó anyát. Koppon a kalapács .. Az eredeti „Danae" 1636-ban készült, Saskiáról. A második, ráfestett „Danae" 1646—47-ben készült, Geertjéről. S hogy é két asszony, e két teljesen különböző nőalak mennyire kedves lehetett Rembrandtnak, azt igazolja, hogy soha, legnagyobb nyomorában sem, Hendrickjével az oldalán sem vált meg ettől a képtől, s a „Danae" mindaddig a tulajdonában maradt, amíg 1656-ban el nem árverezték minden vagyonát, minden alkotását, házát, gyűjteményét feje alól a párnát, kezéből az ecsetet SOMOS AGNES A „KÉK ANGYAL" “X** Világszép lábai még mc is 500 000 dollárt érnek, ugyanis ennyire biztosította csodálatos „járókáit" a világ egyik legcsodálatosabb művésznője: Marlene Dietrich, az első világháborúban elesett porosz tiszt lánya, a meggyőződéses antifasiszta, a francia becsületrend tulajdonosa, aki Sir Alexander Fleming, Somerset Maugham, Cocteau és Hemingway barátságával dicsekedhet, „három unokás" nagymama és saját bevallása szerint hatvanhat éves (rossz nyelvek szerint hatvankilenc). — Művésznő, mitől maradt ilyen fiatal? Naponta elszívok legalább egy csomag cigarettát, korlátozás nélkül iszom bort, whiskyt, likőrt, nem sajnálom magamtól az ételt, a kenyeret, a tésztát és a csokoládét sem, nincs szükségem tornára, sem kozmetikusra. Azt hiszem, a fiatalos külső az én esetemben — adottság. — Mi a véleménye egykori nagy ellenfeléről, Greta Garbóról? — Amikor Hollywoodba érkeztem, ő volt az uralkodó, és én is határtalan lelkesedéssel hirdettem, hogy a világ legnagyobb színésznője. Ő azonban megkérdezte: „Marlene Dietrich? Ki az?" Nem voltunk barátnők, de igazi ellenfelek sem. A rivalizálást a sajtó találta ki. Ma pedig mindketten igyekszünk magánéletet élni. Persze azzal a különbséggel, hogy én még most is kénytelen vagyok dolgozni a megélhetésemért. Jelenleg hangversenykörútra készülök... — Németországban nem énekel? — Nemi Ott még túl sok a náci. Azok nem szeretnek engem, én pedig nem szeretem őket! — Mozgalmas életútján a fáma szerint sok férfit szeretett. Partnerei között emlegetik Erich Maria Remarque-ot, von Sternberget, John Gilbert, Maurice Chevalier-t, Douglas Fairbankst. Mit vár egy férfitől? * — Azt, hogy művelt legyen. Ha egy zsúfolt teremben csak egyetlen művelt ember van, én biztosan felfedezem. A művelt emberek barátsága többet jelent számomra, mint a hírnév és a pénz! — Önnek 1934 óta állandóan van egy lakása New Yorkban is, de nem lakik ott. Miért? — Nem akarok rosszat mondani Amerikáról, mert pályám kezdetén jó volt hozzám. Ezt igyekeztem meghálálni, amikor a második világháborúban az olasz, a francia és az észak-afrikai frontokon harcoló katonáknak énekeltem. Azóta Amerika megváltozott... Vietnam, fajüldözés! Ebben a pillanatban nem büszkélkedem amerikai állampolgárságommal. Annak idején több amerikai katonát csókoltam meg, mint bármelyik asszony a világon, de Vietnamba nem mentem utánuk csókot adni. — Véleménye szerint élhetett volna más életet is? — Természetesen. Nálam a színészei iránt érzett rajongás csak fiatalkori eltévelyedés volt. Igazán nagyon könnyen lemondtam volna a „világot jelentő deszkáról", azért, hogy csak feleség és anya legyek. Szerintem ez a legszebb hivatás. Nem tehetek róla, nem vagyok az egyenjogúság hive. — Miért nem szerepel a tv-ben? — Mert gyűlölöm. Nekem szükségem van arra, hogy kapcsolatom legyen a publikummal. — Mi a véleménye a mai asszonyokról? Meghazudtolják nőiességüket. Én pedig a világ minden kincséért sem lennék más, mint nő! P. Gy. Újabb SIKER A Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkarának finnországi körútjáról Egy esztendővel ezelőtt Magyarországon, a Debrecenben rendezett Nemzetközi Énekkari Fesztiválon találkozott először a CsMTKÉ és a Finnországból érkezett kouvolai vegyeskar. A fesztivál ideje alatt közösen eltöltött élménydús napok után a közeli viszontlátás reményében vettek búcsút egymástól a két énekkar tagjai, mert a kouvolaiak finnországi turnéra hívták meg a Tanítók Énekkarát. Ez idén, nyár derekán — a Kouvolan Laulu énekkar megalakulásának 50. jubileumi évében — érkezett el a találkozás ideje. Július 22-én — a kétnapos pozsonyi összpontosítás után — indult útnak a CsMTKÉ a Skandináv-félszigetre. Látványosságban gazdag, öt napig tartó vasút és víziút után — egy-egy napot töltöttek Stockholmban és Helsinkiben, ahol rövid műsort adtak a Vidám Park színpadán — július 26-án érkeztek meg a kouvolai állomásra. Vendéglátóik, a Kouvolan Laulu énekkar tagjai népviseletbe öltözve fogadták és dallal köszöntötték az érkezőket. Megható volt ez a találkozás, és már az első pillanatban megcáfolta azt az állítást, miszerint a finnek, mint általában az északi emberek, rendkívül hidegvérűek és tartózkodók. A finnek végtelenül büszkék a magyarokra. mint a finn-ugor nyelvcsalád legnagyobb nemzetére. Ennek léptennyomon bizonyítékát adták. Sokkal többet tudnak rólunk, mint mi róluk. A kouvolaiak legmesszebbmenő körültekintéssel állították össze a körükben töltött négy nap programját is. Minden szépet meg akartak mutatni, és minden jóban részesíteni kívántak, amit csak nyújtani tudtak. Ismerkedési estet, városnézést, hajókirándulást, fürdést, szaunázást iktattak műsorba, és a tervezett program percnyi pontossággal zajlott le. A közös akciókat és a x családoknál töltött órákat számós felejthetetlen mozzanat, az irántunk érzett szeretet kísért és szépített meg. Énekkarunk szinte minden egyes megnyilvánulásáért dalban mondott köszönetét. Daloltak a hajókiránduláson, a közös ebéd vacsora vagy éppen a szaunázás után mert a zene nyelvén mindig közös ne vezőre jutottak a vendéglátóikkal. „Verjünk, ha kell, dalból hidat..." — hirdeti énekkarunk jeligéje, s arról valamennyi külföldi vendégszereplésen meggyőződhettek énekeseink,' hogy a szárnyaló dal a legszilárdabb híd a népek, nemzetek, országok között. Az élményekben gazdag, kitűnően összeállított program fénypontja azonban számunkra — és reméljük északi rokonaink számára is — a CsMTKÉ hangversenye marad. Kouvola új városházának pompás koncerttermében július 27-én este, telt ház előtt lépett dobogóra énekkarunk. Tudtuk azt, hogy énekeseink tudásuk legjavát igyekeznek nyújtani, az énekkar teljesítménye mégis felülmúlt minden várakozást, minden eddigi szereplést. Énekkarunk vezetői szerint is csúcsteljesítmény volt! A finn zenei szakembereket véleményük szerint ámulatba ejtette a kórusművek precíz kidolgozása, például Suchon: Aká si mi krásna — művének tolmácsolásánál, a zengő, erőteljes fortisszimo, amely különösen Vass: Jövendölés, Kodály: Mátrai képek és Bárdos: Katonadalok előadása után váltott ki méltó elismerést. A hidegvérűnek, tartózkodónak minősített közönség könynyezett, sírt, szűnni nem akaró tapssal követelte az ismétlést. Az utolsó ráadást a KESÄILLALLA - Nyári est című finn népdalt, amit énekkarunk eredeti szöveggel adott elő, együtt énekelte, együtt zengte az egész hangversenyterem. Örömmel és büszkeséggel tölt el bennünket, hogy a CsMTKÉ magyarországi, németországi, lengyelországi vendégszereplése után Finnországban is méltón képviselte szocialista hazánkat, a Csehszlovákiában élő magyarságot és tanúbizonyságot tett zenei kultúránk magas színvonaláról. Értékelni kell azt is, hogy énekkarunk tagjai szoros kapcsolatot kötettek a finn pedagógusokkal, gazdag szakmai tapasztalatokkal és icldrajzi ismeretekkel tértek haza. A Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara a jövő esztendőben viszontlátogatásra és fellépésre hívta meg finnországi vendéglátóit. Kívánjuk. hogy maradéktalanul viszonozni tudják azt a szívélyes vendéglátást, gondoskodást és figyelmességet, amelylyel a kouvolai énekkar tagjai finnországi tartózkodásuk alatt elhalmozták ókét. Kouvola, v^rosrészlet JANDANÉ H. MAGDA