Nő, 1969 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1969-08-17 / 33. szám
— Kérem győződjön meg róla saját maga. Az okirat születési bizonyítvány volt, mely szerint Dolores Consuela Echevarria Buenos Aires-ból, jelenlegi lakhelye Párizs, október 2-án egészséges fiúgyermeknek adott életet. A gyermek neve Pierre. A törvénytelen gyermek apjaként egy Jean Rechaud nevű taxisofőr volt megjelölve. Dona Echevarria úgy ejtette ki kezéből az okmányt, mintha tüzes parázs lenne. Kis híja, hogy azon nyomban el nem ájult. Hát igen.,. tehát ez volt annak az „európai tanulmányútnak” az eredménye. Az ő lánya, Dolores, egy törvénytelen gyermek anyja, és az apa egy taxisofőr! Borzalmas! Ö, ezt a szégyentI Ezt a kimondhatatlan szégyentI Ez az Echevarria-család társadalmi megsemmisülését jelenti. Róla pedig azt mondják majd: Ez annak a Doloresnek az anyja, akinek Párizsban gyereke született egy taxisofőrtől I Sűrű ködön át hatolt hozzá a padre hangja: — Az ön leánya, tisztelt dona Echevarria, gyermekét a mi szent rendünkre bízta, azzal az ígérettel, hogy gondoskodni fog eltartásáról és neveléséről. Az első fél évre járó összeget át Is adta, de most már több mint tizennégy hónapja nem hallottunk róla. Ezért rendünk kénytelen lesz a gyermeket édesanyjához visszaküldeni. Doha Echevarria felsikoltott: — Az istenért, csak azt ne, atyám. A gyermek semmi körülmények között nem kerülhet ide, érti? Ó, ezt a szégyent. . . nem élem túl . .. Természetesen, az anyagiakat azonnal rendezzük. Mennyit tesz ki. A padre köhécselt: — Nem sokat értek a világi dolgokhoz, dona, de rendünk főnöke mindent pontosan feljegyzett számomra. Egy kis cédulát húzott elő mappájából: — Tessék, láthatja .. . leánya havi kétszáz frankot fizetett. Eddig tehát már kétezernyolcszáz frankkal tartozik. — Ezt azonnal átadom önnek, És magam fogok arról gondoskodni, hogy a jövőben pontosan megkapják az összeget... A padre sajnálattal vont vállat: — Sajnos ez nem lehetséges, madame . — S miért nem? — Mert megrendült a bizalmunk. Rendünk nem ad többé hitelt az önök szavának, hacsak... hacsak... lenne egy lehetőség ... amennyiben ön, mondjuk, tíz évre előre kifizetné az összeget... Doha Echevarria mohón kapott a lehetőségen: — Ezek szerint, tíz évre, havi kétszáz frankot számítva ... az huszonnégyezer frankot tenne ki. Adok önnek egy csekket harmincezerről, ha biztosít arról, hogy soha többé nem hallunk a gyermekről... A padre felemelte kezét: — Szavam felér bármely biztosítékkal. A gyermek a legjobb nevelést élvezi majd, önről és leányáról soha egy szót sem fog hallani, s önök sem róla . . . — Rendben van, atyám. Egy pillanat... A hölgy eltűnt az ajtó mögött, és néhány perc múlva Ismét belépett a szalonba: — Tessék, atyám, parancsoljon... tökéletesen megbízom önben. Gondoljon arra, hogy leányom boldogsága függ öntőll... A padre diszkréten reverendája zsebébe csúsztatta a csekket és felemelkedett: — Teljesen nyugodt lehet, asszonyom .. . S most isten önnel, hív a kötelesség ... Másnap Mr. Brewer újból a Richmond-ban költötte el reggelijét, s közben figyelmesen böngészte a legfrissebb társasági híreket... Lázár Anna fordítása olyan pajkos volt, hogy alig fért a bőrébe ... Angyi váratlanul hozzájuk lép. Boros poharát koccintásra emeli. Keveset isztok! — mondja. — En meg rólad gondoltam ezt — mosolyog a szemébe János. Kiisszák borukat, s újra töltik poharukat. — Ügy látszik, ma be sem tudok csípni mondja Angyi. Az én fejem már kóvályog — panaszkodik János. Nem csoda, ha Pozsonyban is leittad magad. — Ti minden titkot elárultok egymásnak? kérdezi Kuszák. — Mindent nem! — néz sokatmondón Kuszák szemébe Angyi. János gyanakodva tekint Angyira. Kihívás volt a hangjában. Leteszi a borral teli poharát. Ma nem részegedhet le. Józannak kell lennie ... ... Megint képzelődöm! De miért gyanakszom Angyira? Mert azt mondta, nem árulunk el minden titkot egymásnak? Ha nem Kuszáknak mondta volna, s nem nézett volna úgy a szemébe! Más miatt is nézhetett „úgy“ a szemébe. Talán megtudta valakitől, hogy Kuszák rosszul él a feleségével ... Nem ízlik a bor? — kérdezi Angyi. Már sokat ittam. Egyél valamit. Nincs étvágyam. Főzzek kávét? A legjobbkor, Angyi! — feleli János. A volt szomszédomnak is? Kuszák bólint. — El is felejtettem, hogy valamikor szomszédok voltatok — mondja János. — Hol laksz? — kérdezi Kuszák Angyitól. — Amikor meghaltak a szüleim, eladtam a házat, garzonlakást vettem. — Egyedül élsz? — Egyedül. Kuszák elmosolyodik. — Rossz szomszédok voltunk, sokat verekedtünk, gyerekek voltunk ... — Megyek, felteszem a vizet — mondja Angyi, és az íróasztalához siet, hogy hozzákezdjen a kávéfőzéshez. — De rég voltunk gyerekek! — sóhajt fel Kuszák. — Szép, kicsi nő, jól tartja magát. — Neki is az a baja, hogy nincs szerencséje dünnyögi János. Jánost a telefonhoz hívják. Bezárkózik a szobájába, s felveszi az asztalára tett kagylót. — Halló ... — Miért nem jössz már haza? — Te vagy, aranyos kis feleségem? — Megint iszol? Mikor ittam utoljára? Berkes születésnapját csak megünnepelhetem? — És meddig tart az ünneplés? — Reggelig talán elfogy a bor. — Ha nem lennél már most részeg, nem beszélnél így! Gyere be értem, vigyél haza ... — Hazatalálsz te egyedül is! Fél órán belül itthon szeretnélek látni! — Mást nem tudsz, csak parancsolni — Azt akarod, hogy az emberek azt beszéljék, részeges disznó a férjem?! — Ha neked részeges disznó vagyok, tessék! — kiáltja János, és vadul lecsapja a kagylót. Ebben a pillanatban kinyílik az ajtó, s az aranyfürtös Angyi libben be a kis irodába. — Most beszéltél a feleségeddel! — mondja pajkosan mosolyogva. — Az előbb is vele beszéltem — morogja János. — Tudom, hogy kivel beszéltél! — Ha tudod, hogy kivel beszéltem, miért futsz állandóan utánam?! János csak most kap észbe. — Mit mondtak? Angyi becsukja az ajtót. — Tegnap este is kint voltam az állomáson — Megint a nővéredre vártál? — Kíváncsi voltam valamire.. . — Sejtem, hogy mit akarsz mondani. A múltkor hallottad, hogy kit hívtam, s utána kifutottál, becsaptad az ajtót . . . — Hallottam. Most már tudom, hogy miért nem akarod, hogy én is Pozsonyba menjek. Pedig mi is könnyen megjátszhattuk volna, hogy az egyik vonattal te, én meg a másikkal mentem volna — Mit akarsz, Angyi? En már nem akarok semmit, Jani. Te tudod, hogy mit csinálsz. — Ha nem akarnál semmit, nem leselkednél! — Jani! Eddig azt hitted, hogy minden mindegy nekem? Az ajtó lassan kinyílik, és Berkes részeges mosollyal bekukucskál. (Folytatjuk) PABLO NERUDA Béke a leszálló alkonyotoknak Béke a leszálló alkonyotoknak, béke a hídnak és béke a bornak, béke az engem kereső betűknek, melyek véremből sarjadva, befonják a régi dalt földdel és szerelemmel, béke a városnak reggel felé, mikor ébred a kenyér, béke a Mississippinek, a gyökerek folyamának: béke a testvérem ingének, béke a könyvben, akár egy égi pecsét, béke a nagy kolhoznak Kijevben, béke itt és mindenütt a halottak porának, béke a fekete vasnak Brooklynban, béke a levélhordónak, aki házról házra jár, mint a nap, béke a futóka táncos hajladozását tervező koreográfusnak, béke jobb kezemnek, amely csak egy kedves nevet szeretne leírni: béke az ónkőnél titokzatosabb bolíviaiaknak, béke, béke, hogy megházasodhass, béke a Bio- Bio minden nagy fűrésztelepének, béke a szabadságharcos Spanyolország megszaggatott szívének, béke a Wyoming-i múzeumnak, ahol a legkedvesebb volt, az a kis szívhímzésű párna, béke a péknek s minden szerelmének, s béke a lisztnek, béke minden sarjadni kész búzaszemnek a földben, minden lombot sóvárgó szerelemnek, béke mindennek, ami él: béke minden földeknek és vizeknek. Én búcsúzom is, visszatérek lakomba, álmaim közé, vissza Patagóniába, ahol a fészerek oldalát szél csapkodja és jeget fröcsköl az Óceán. Csak egy költő vagyok, ki mindenkit szeret s bolyongva járom e szeretett világot: hazámban tömlöcre vetik a bányászt és zsoldosok diktálnak a bíráknak. De én szeretem fagyos kis hazámat legutolsó kis gyökeréig. Ha száz halált kellene halnom, ott szeretnék meghalni ént ha százszor kellene születnem, csak ott szeretnék megszületni, a vad araukán fenyők közt, a déli szél fergetegében, az újonnan vett harangok alatt. De ne rólam beszéljünk. Beszéljünk az egész világról és csapjunk az asztalra szeretettel. Nem akarom, hogy újra csak vér itassa a kenyeret, a babot, a zenét; én azt akarom, hogy jöjjön velem, a bányász, a leányka, a jogász és a tengerész, a kedves babakészítő, menjünk el a moziba s aztán igyunk egy pohár jó vörös bort. Nem hozok én semmi megoldást. Azért jöttem, hogy énekeljek s hogy te is énekelj velem. Somlyó György fordítása
