Nő, 1969 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1969-08-17 / 33. szám
eőkről A pirosnodrógos mérnöknő munko közben A kaszára váró búzatábla szélén egy pótkocsi tenyérnyi árnyékában beszélgetett a terményhordókkal. Ha nem tudtuk volna biztosan, hogy itt kell lennie, talán meg sem állunk. Mert rövidre nyírt haja, napbarnított arca, s piros nadrágja annyira fiússá tették alakját, hogy mi is egy rakodó suhancnak néztük. — Az én beosztásomhoz ez az öltözet való. Nadrágban könnyen mozoghatok a gépeken is, és a szellős blúzok könnyen moshatók. Eltelik a nyár anélkül, hogy egy divatos ruhát felvehetnék magamra. No nem azért, mintha nem lenne ... A szekrény tele van, csak nincs mikor fölvennem őket. A mi munkaidőnk, különösen így aratás idején, reggel hatkor kezdődik és este kilenc, tízkor ér véget. S akkor már örülök, ha ágyba bújhatok . . — mondja Gdovinné, Csejtei Erzsébet mérnöknő, a dunaszerdahelyi szövetkezet növénytermesztési és gépesítési csoportjának vezetője, majd letörli homlokáról a verejtékcsöppeket. Munkatársai, a szövetkezeti tagok csak Erzsikének hívják. Minden titulus nélkül. Közöttük nőtt fel, itt járt iskolába, s szinte mindenki számára természetes volt, hogy a mérnöki oklevél után is visszatér. Sokaknak csak az nem fért a fejükbe, miért éppen a mezőgazdaságot választotta. Az apja pincér, az anyja tisztviselőnő. S ő mezőgazdász lett. Eléggé ritka eset az ilyen. Mert ugyanannyi fáradsággal lehetett volna orvos, vagy tanárnő is. Am Erzsit a mezőgazdaság, az örökké változó természet vonzotta. Azt mondja, a vérében van az álllandó mozgás, szervezés, öt percig sem tudna egy helyben maradni, s ez a neki való hivatás. Pedig itt bizony futnia kell reggeltől estig. Kiosztani a munkát, ellenőrizni, nyilvántartani. Egyszer itt hiányzik valami, máskor ott, s neki villámgyorsan kell intézkednie. És este A # a véget пега érő^anácskozásokl... pirosrtódmqoSE; I házasok vagyunk. Eirflatt nem sokat voltunk együtt. A férjem péncsoportvezető “ m manybegyujtes es arc vasárnap is dolgozunk, a _féfjtm_ hétfőn Ireat ue ка r■ tás idején így bizony jel ‘^Gkszor munkát is télen tartottuk, mert nyáron nem lett volna rá idő . . . Egyszóval ez a beosztás a jelenlegi körülmények között csak hajadonoknak való. Gyerekes anya aligha állhatna helyt — mondja Erzsiké, s hangjából érzem, az ő sorsa is az lesz, mint már annyi évfolyamtársnőjéé; idővel mégis csak kénytelen lesz az íróasztalhoz ülni. Szövetkezeteink fennállásuk huszadik évfordulóját ünnepelik. Alakulásukkor Erzsiké még csak öt éves volt. Nem emlékszik vissza a magángazdálkodás göröngyös útvesztőire, sem a kollektivizálás kezdeti nehézségeire. Mindezt csak a tankönyvekből, mások elbeszéléseiből ismeri. Együtt nőtt, fejlődött a szövetkezetekkel. S most mérnöki diplomával a kezében kissé csalódott. Úgy érzi — és jogosan —, elmaradt mögötte a szövetkezet. Még húsz év után sem tudja biztosítani mindazokat a feltételeket, melyek mellett egy gyermekes anya is dolgozhatna csoportvezetői, vagy agronómusi beosztásban. Nem panaszkodni akar ezzel, hiszen anyagiakban nincs hiány — jó a keresete, a szövetkezettől négyszobás lakást kapott — de a munkakörülményeken és a munkaerkölcsön húsz év után is bőven akad még javítani való. És ennek megoldása egy fiatal mérnöknő számára még létkérdést jelent. Zs. S. Felfelé ívelő utak Az ember gyakran abba a hibába esik, hogy általánosít, leszűkíti a fogalmakat. Ha kimondja ezt a szót; kultúra, elsősorban irodalmat, képzőművészetet, esetleg zenét és színművészetet ért alatta. — Ha azonban egy kicsit elgondolkozik, rájön, hogy a kultúra sokkal többet, tágabb értelmezést kíván. Az említett kategóriák figyelembevételével legelső helyre a munka kultúráját sorolnám. Ugyanis, ez határozza meg — a termelési eszközök fejlettségi fokán keresztül — az ember szellemi, értelmi színvonalát. Ennek keretében pedig a munko kultúráját fejlesztő tudatos emberi tevékenység az eredője mindazoknak a szellemi és anyagi javaknak, amelyekre a társadalomnak szüksége van. A munka kultúrája egy megtett úthoz hasonló. Ez az út viszont leginkább mezőgazdaságunkon — s még szorosabbra fogva a kört — szövetkezeteink húsz éves történetének tükrében mérhető le. Olyan tényen keresztül próbálok közeledni a kérdéshez, amely talán kevesebb fontossággal bír az előbb említettekhez mérve, de ez is egyféle összegezés. S most átadom a szót Koczkás Sándornénak, a csallóközaranyosi szövetkezet egyik adminisztratív dolgozójának, hogy ezt az összegezést ő végezze el helyettem. — Tizennégy éve dolgozom a szövetkezetben, mint bérelszámoló és raktárkönyvelő, öt éve költözött át a szövetkezet vezetősége ebbe az épületbe. Azelőtt a HNB épületének egyetlen sötét, dohos, olajozott padlójú szobájában szorongtunk tízen-tizenöten, vagyis az elnöktől kezdve a csoportvezetőkig, mindnyájan. Ugye mondanom sem kell, mennyire megnehezítette ez a zsúfoltság a napi munkánkat. Elég egy pillantást vetni Koczkás Sándorné mostani irodájára, hogy a különbséget érzékelni tudjam; Világos, modern bútorok, fehér függöny az ablakon, tisztaság és virág, rengeteg virág Olyan otthonos ez a kis helyiség, amelyet egyedül birtokol — amilyenné csak egy gondos asszonyi kéz tud varázsolni egy irodát. Kedvességén és közvetlenségén kívül talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy beszélgetésünknek semmi hivatalos íze nem volt. Reggel héttől délután négyig tart a munkaidőm egy órás ebédszünettel. Szeretem a munkámat, sosem éreztem sivárnak, unalmasnak. Mindent összevetve, körülbelül 1700 korona a tiszta, havi jövedelmem, s ezzel is elégedett vagyok. 65-ben épült fel új, négy és félszobás lakásunk — a régit elvitte az árvíz. Férjem is a szövetkezetben dolgozik, mint gépjavító, két gyermekünk van. A háztartás gondját anyósom nagyrészt leveszi a vállamról. Van fél hektár háztájink, ez bizony sok szombat délutánunkat és vasárnapunkat igénybe veszi, de azért a kultúrára és szórakozásra is tudunk időt szakítani. Mozi, több ezer kötetes könyvtár és új kultúrház van a faluban. Gyakran szerepel itt a MATESZ és magyarországi vendégművészek is jönnek. A fiatalság többnyire a faluban marad, vagy iskolái elvégzése után visszatér ide. A szövetkezetben is dolgozik vagy 25 tizennyolc éven aluli fiatal. Az ő segítségük is hozzájárul, hogy a Csemadok aktív munkát végez; énekkara, irodalmi színpada és zenekara van. A Csemadok mellett működő Radnóti Ifjúsági Klub munkájának is említésre méltó szerepe van a fiatalság kulturális igényeinek kielégítésében. Koczkás Sándorné rövid beszámolója gyakorlati példa mindarra, amit a bevezetőben elmondtam. A munka kultúrája mezőgazdaságunkban s a falu életében sok-sok lépcsőfokot haladt felfelé. S ez a haladás — a dialektika törvényei szerint — örökké mozgásban levő, megállíthatatlan folyamat. Mikola Anikó MAGAD URAM .. Charles, angol trónörökös maga készíti vacsoráját a cambridgei egyetemen. Egy trónörökösnek úgy látszik ezt is tudnia kell. Japánban az „Egészséges fog napja" olyan eseménynek számít, amelybe bekapcsolódik minden japán polgár. Azok a gyerekek, akik ezen a napon a tokiói áilatkertben megtekintik Jenő csimpánz fogtechnikusi működését, többé nem félnek a fogorvostól. NÖHALASZOK Teljes fényben pompázik a nyár az olasz Riviérán. A turisták vagy mint nőhalászok vagy mint halászó nők, fogják a halakat a tengeren. Vajon megfőzik, vagy megsütik őket? Szenzációk & FINN KÉNYELEM Egy észak-finnországi kisváros benzinpumpájának közelében épült étteremben láttuk ezt az egyszerű, gömbfából készült berendezést. Az eredeti bútorzatnak még az az előnye is megvan, hogy senki sem viszi el.
