Nő, 1969 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1969-01-19 / 3. szám
ÉLETEK, SORSOK AKIKET MEGBÉKLYÖZOTT A MÜLT... ERKÖLCSI NEVELÉS ÉS PSZICHONEURÓZIS „Észak-Amerika lakosai közül minden tizedik legalább egyszer életében ideggyógyintézetbe kerül idegrendszeri vagy lelki betegség miatt. Ennél is sokkal többen részesülnek kezelésben kisebb zavarok miatt, amelyek nem igényelnek kórházi ápolást. És ezen felül még sok-sok ezren szorulnának kezelésre, de sohasem jutnak hozzá, előítéletből vagy a megértés hiánya miatt, főleg pedig azért, mert a pszichopata a saját állapotát nem érzi különösnek.“ (Selye János: Alomtól a felfedezésig) És nálunk? Szinte divattünetnek is tekinthetjük, hogy az ideggyógyászati szakkifejezések mennyire meghonosodtak napjaink köznyelvében. — Hisztéria, neurózis, pszichopátia — gyakran és meggondolatlanul használjuk ezeket otthon, munkahelyen, boltban, járműveken, utcán, szórakozóhelyen. Mögöttük nyilván az a már közhellyé koptatott megállapítás lappang, hogy a neurózis századunk betegsége. Mindenki ideges, már a gyerekek is. Az ingerültségl fok általában magas, a tolerancia viszont alacsony. A fejfájás, az idegcsillapítók mértéktelen fogyasztása karakterisztikus népszokásunk immár. No nemcsak a mienk. „Minden technikailag civilizált államban szüntelenül emelkedik az önmagukkal és az élettel harcban állók, az elégedetlenek, boldogtalanok, a neurotikusok száma." (Horányi. Béla) Éppen ezért hajlamosak vagyunk elsősorban civilizációs betegségnek tekinteni. A rohanás — mondjuk. A túlerőltető munka — bólintunk rá. A hajszolt életritmus: nincs egy szabad percem, egy pihenő pillanatom — halljuk mindenfelől. Ezzel szemben ritkán említjük a „klasszikus" pszichogén ártalmakat, közöttük például az erkölcsi én károsodásait. Honnan ered ez a hallgatás? Egyik oka kétségtelenül az lehet, hogy korábban e kérdésekkel jobbára csak a mélylélektan foglalkozott: Freud, Adler, Stekel, Jung iskolája. A tabu azonban tűnőben van. Ma már a különböző tanulás- és társadalomlélektani irányzatok, kommunikációs elméletek olyan oldalai felől közelítik meg a kérdést (környezet, nevelés stb. vizsgálata), amelyet egyre inkább magunkévá tehetünk. Mi betegíthet meg? örökletes tényező? Alkati diszpozíció? Gyermekkori ártalmak? Betegségek? Káros szenvedélyek túlhajtása? Rossz családi körülmények? Munkahelyi méltánytalanságok, kudarcok? Diszharmonikus házasság? Erkölcsi konfliktusok? Világnézeti összeroppanás? Szerelmi csalódás? — Ez is, az is lehet ok. Személyiség és élethelyzettől függően alakulhat krízis-szituációvá. De ez is, az is megmaradhat sokáig vagy mindvégig látens tartalomnak, s nem vezet szükségszerűen megbetegedéshez. Ideggyógyintézeteink zsúfoltsága tanúsítja: sok a beteg. Mindennapi tapasztalataink táplálják a gyanút: sokkal többen szorulnának kezelésre. De sokakat visszatart a betegségtudat hiánya, szégyenkezés, a gúnytól, megbélyegzéstől való félelem, sokféle előítélet. A rendellenes lelki fejlődésben a külső körülmények ugyanolyan fontos tényezők, mint a belső feltételek, személyi tulajdonságok. az áldozat (marta) Apja vasutas, szerencsétlenség következtében korán meghalt. Fiatal, még nagyon csinos, temperamentumos anyja, hogy mielőbb férjhez mehessen komoly kérőjéhez, lányát is szeretné kiházasítani. Leendő férje rokonát, egy 26 éves, helybeli technikust szemeli ki számára. A lány ekkor 17 éves, bolti elárusító. Még csak pajtáskapcsolatai voltak, hozzá hasonló korú fiúkkal. A vőlegényjelölt apja kiugrott katolikus pap, anyja egyszerű, jólelkű asszony. Leendő nászasszonyától megtudja, hogy a „tiszta férfiúság" szellemében nevelt, jóerkölcsű ifjú tisztán megy a házasságba. Erre elhatározza, hogy megfelelően kioktatja lányát — elég, ha az egyik ügyetlen. A kioktatás abból áll, hogy lejátszó lányának a különböző mozdulatokat, pózokat. De csak az egészséges, normális férfira vonatkozó ismereteit tárja fel lányának, akit a nemi felvilágosításnak ez a különös módja erősen felkavar. A jól rögzített mozdulatokkal azonban nincs mit kezdenie, mivel az ifjú férj ejaculatio praecoxban szenved, s így mindkettőjük kísérletezései csődöt mondanak. Ráadásul a férj erkölcstelennek, romlottnak bélyegzi nejét, nemcsak mert szerinte túl sokat tud, hanem azért is, mert mindent elkövet, hogy hitvesét férfivá tegye. Gyanúsítgatja, hogy nem volt már szűz, bizonyára több szeretője is volt stb. Nagynehezen rászánja magát, hogy orvoshoz forduljon, kezelésre járjon. A fiatalasszony a kezdeti siker hatására olykor — bár igen tapintatosan — mago is kezdeményez. A férj ezt ismét erkölcstelennek bélyegezi. Ö ú^y tanulta, hogy a nő csak passzívan teljesítheti kötelességét. Azt, hogy egyenrangú félként vegyen részt, sőt élvezetet találjon az együttlétben, egyenesen visszatetszőnek tartja. A házasság hamarosan pokollá válik. A férfi azonban családja becsületére, jóhírnevére, a valláserkölcsi tételekre hivatkozva hallani sem akar a válásról. Impotenciája változatlanul fennáll, s alaptalan féltékenykedéssel gyötri feleségét, aki végül is megszökik hazulról. Márta hazautazik. Otthon megtudja, hogy 38 éves édesanyja kisbabát vár. örül is neki, féltő gondoskodással veszi körül anyját, ugyanakkor szégyenkezik is az anyját érő gúnyos, epés megjegyzések miatt. Hat hét múlva megérkezik a férje. Mintha kicserélődött volna, sokat javult. Mártának viszont mór nem kell, terhére van, kizárólag a közeledő kisbaba érdekli, önmagán is terhességi tüneteket érez. Bár tudja, hogy ez lehetetlen, azért mégis megvizsgáltatja magát. — Szenzibilitásból eredő képzelődés — mondja az orvos. Ennek ellenére állapotában nincs változás. Szülési fájdalmak jönnek, úgy érzi, mintha meg is szült volna, habár tudja, hogy ez képtelenség, ezért nem is mondhatja el senkinek. Állandóan újszülött féltestvérével foglalkozik, dajkálja, füröszti, pelenkázza. Amikor nem látják, meg is szoptatja. Egyszer dajkálás közben hirtelen széttárja a karját, a csecsemőt leejti a konyha kövére, ahol agyveleje szétloccsan. Az elmeorvosi vizsgálat megállapítja, hogy szörnyű tettét tudatködös állapotban követte el. Az anamnézis, az anyával folytatott beszélgetés alapján megállapítható, hogy Márta házassága előtt teljesen egészséges, rendezett magatartású, szófogadó, jómagaviseletű lány volt. Soha nem volt súlyosabb konfliktusuk, ellenkezőleg, inkább mindig barátnői kapcsolatban éltek. Fiatalon adták férjhez, még mielőtt az udvarlást, a szerelmet megismerte volna. Nem kívánt férjhez menni, de belátta, hogy „anyja jövője" miatt így okosabb. Bár mélyebb vonzalmat nem érzett a vőlegény iránt, anyja és leendő mostohaapja („aki nagyon rendes ember") választásában megbízva készséggel engedelmeskedett. Rövid, illedelmes mátkaságuk alatt egyáltalán nem ismerték meg egymást. Teljesen ellentétes nevelést kaptak. Márta szülei fiatal, nem vallásos emberek. Az apa — mint vasutas — keveset volt otthon, nevelése egészen anyjára hárult. Mártánál pedig, aki gyerekkorában és fiatal lányként egy szabadabb felfogás légkörében élt, az első zavart szexuális felvilágosításának különös módja okozhatta. A szexuális oktatásnak és nevelésnek nincsen ugyan speciális, mindenkire érvényes kikísérletezett módszertana, de a folyamatosságot azért általános elvként fogadhatjuk el. Ma már egyre inkább terjed az a helyes felfogás, hogy a szexuális nevelés nem válhat kampánnyá. Márta anyjának a házasságkötés előtt alkalmazott „gyorstanfolyama" arra enged következtetni, hogy a természetes felvilágosító folyamat az ő neveléséből Is hiányzott. Ráadásul a módszer kissé erős volt. Márta esete, aki közvetve szenvedte meg a szexuális ösztönök elnyomásának vallási eredetű kényszerét, viszonylag ritkább annál, amikor direkt hatásban sújtja ez a nőket, gyötrelmessé téve a házaséletet, neurotizálva vagy indulatáttétellel vagy testi tünetekké konvertálva megbetegíti a személyiséget. BEALKONYULT A FIÚS HAJVISELETNEK Vigyázat az ollóval. Ne kurtítsuk a hajunkat, mert az 1969-es év divata a loknis, csigákba hulló, könnyedén vállra omló hajviselet. Nem divat a szemöldökig érő, egész homlokot betakaró fru-fru sem. Három divatos frizurát közlünk: 1. Ha nincs még ilyen hosszú hajunk, póthajjal is kombinálhatjuk. 2. Kontyba fésült, félhosszú csigás hajkorona. 3. Laza, vállra omló hajviselet, a ruhánkhoz illő kendővel vagy szalaggal átkötve. 1л
