Nő, 1969 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1969-07-06 / 27. szám
^ Ш A HÁROM PERC Odille Versois-val Repülőtéri talólkoxás. Odille Verseit, at ismert francia ttinpadi, film- és televíziósifnéstnö éppen most érkezett, én pedig indulófélben vagyok, igy három percünk van a prágai repülőtér betonján. — Honnan és hová utazik a művésznőt — Belgrádból Párizsba, miközben egy árára megálltunk a csehszlovák fővárosban Is. — Mire készül Jugoszláviában f Előzetes tárgyalásokat folytatok a belgrádi Avala Film vezetőségével, akik egy áj, nemzetközi szereposztású vígjáték főszerepére Szeretnének szerződtetni. Noha még nem állapodtunk meg, a jugoszlávolt mégis annyira biztosra veszik a megegyezést, hogy már az első ruhapróbákra is sor került. Míg itt, a tranzit váróteremben vártam, éppen a forgatókönyv francia változatát olvastam. Ma reggelre készült el, néhány perccel indulásom előtt kaptam kézhez. — Mehnyi időt töltött Belgrádban? — Saibos, csak három napot. Rövid idő ez, de mit tehetek, ha sietnem kell vissza Párizsba. A televíziónak dolgozom, Párizsban és Marseilleben forgatunk egy új sorozatot. Nem is tudom, mi lesz a tárgyalások végeredménye, de az is szóba került, hogy esetleg a nyár folyamán egy szabadtéri színpadon, Lyon közelében, felújítjuk a „Három nővér* előadását, amely néhány esztendeje olyan sikert aratott. Mint tudja, ebben testvéreimmel, Morina Vladyval és Helene Vallier-val együtt szerepeltem, s mi úgy gondoljuk, és érezzük, hogy az előadás nagyszerűen sikerült, annál Is Inkább, mert ez volt az első eset a színház történetében, hogy a „Három nővért*-! három igazi nővér alakította. — Mi volt az utóbbi időben a legnagyobb színpadi sikere? — Giradoux „Amphytrion*-jónak előadása, amelyet több mint háromszázszor játszottunk egy nagy befogadóképességű színházban. Bizonyosan On is tudja, Olradouz-nak és Anouil-nak nálunk most valóságos reneszánsza van, darabjaikat egy időben több színház is játssza, mégpedig több felfogásban, a konvencionális előadási stílustól kezdve a legvadabb modernségig. A mi előadásunk modern, de azt gondolom, hogy a szélsőséges túlzásoktól mentes. —■ Járt már Csehszlovákiában? — Természetesen többször is. Legutóbb „Benjámin" című filmem bemutatóján voltam Karlovy Varyban, az 1968 nyarán megtartott fesztiválon. Oe ezt On igazán tudhatja, hiszen akkor még fényképeket is készített rólam. Karlovy Vary nagyon tetszik nekem. el is határoztuk, hogy a családdal együtt jövünk majd ide egy kirándulásra, néhány napra, egy hétre, kettőre, amennyire éppen ki tudunk szakadni abból a szörnyű taposómalomból, amelyben élünk, — Nemrégiben arról is szó volt, hogy On egy francia társulattal csehszlovákiai vendégszereplésen vesz részt. — Igen, a közelmúltban ez szóba került, de végül is nem jött létre végleges megegyezés, igy о tervezett turné elmaradt. Mi lesz következő filmje? — Bizonyosat még nem tudok, több ajánlatom is van, de a szerződések még nem készültek el. őszintén szólva, ma már nemcsak a producerek válogatósak, hanem én is az lettem. Nem minden filmben vállalok szerepet... Három perc, a száznyolcvan rövid másodperc, máris letelt. Mindkettőnkre autóbuszok várnak, az övé jobbra indul egy géphez, az enyém pedig balra ... Szinte másodpercek alatt eltűnik a szemem elől, néhány perccel később, a két repülőgép nekiindul a kifutópályának Fenyves György A könnyű műfaj képviselői A Kiváncsiak Klubja e heti vendégei szintén a könnyű műfaj — pontosabban a tínczene — képviselői. Róluk — életükről, hétköznapjaikról — számos levélben érdeklődnek olvasóink. — Az első szó joga Koncz Zsuzsáé .. . — Kösz, hogy én kaptam először a szót, már úgyis alig tudom magamban tartani az örömömet! Elkészült első nagylemezem, amelynek mind a tizenkét számát én énekeltem . . . Vannak benne régi számok is, mint például a „Rohan az idő“, amely első sikeremet hozta meg, s amely ma is kedvenceim közé tartozik, vagy a „Színes ceruzák“, amellyel a tavalyi táncdalíesztlválon arattam sikert . . . Koncz Zsuzsát „gézengúzként“ ismertük meg az 1962-es Ki mit tud adásaiban. Hogyan is kezdődött? — Egyszerű történet. Második gimista voltam a Berzsenyi Dániel Gimnáziumban. Olyan „muzikális“ osztályba jártam, ahol Gergely Ágin és rajtam kívül senki sem tudott énekelni. Nekem eszembe sem jutott a színpad, a mikrofon, mindig a jogi pálya vonzott, de amikor Ágival végignéztünk a Ki mit tud? első adását, egymásra néztünk, s azt mondtuk: „Egy jó buli, ezt mi sem hagyjuk ki!“ így lettünk mi a Gézengúzok — Mit csinál a szél, ha nem fúj . . . AzaZ: mit csinál Koncz Zsuzsa, ha nem énekel, nem próbál, nem jár külföldön? — Szenvedélyes lemezgyűjtő vagyok! Minden külföldi utamon erre költőm el a pénzemet, mindenki lemezzel ajándékoz meg. így azután a lemezek lassan mármár ellepik a lakást ... A poén azonban most jön: lemezjátszóm nincs! Már régóta terveztem, hogy veszek egyet, de vagy nem jut időm a vásárlásra, vagy nem kapok olyat, amilyent szeretnék. így aztán hónom alá csapom a lemezeimet, s á barátaimhoz járok, hogy meghallgathassam őket. Számomra a legnagyobb kikapcsolódást a komoly zene jelenti. Imádom Mozart, Bach és Vivaldi muzsikáját. Ezeket a lemezeket legtöbbször otthagyom a batátáimnál. hogy ne kelljen mindig cipekedni. . . Koncz Zsuzsa nagylemezének szerzői között van Lovas Róbert zeneszerző és 5. Nagy István szövegíró is. ök is itt vannak most, hogy válaszoljanak a Kiváncsiak Klubja levelezőinek kérdéseire.-• Kedves doktor úr, azaz dr. Lovas Róbert! Mondja el nekünk egy napja rövid történetét. . . — Reggel hétkor kelek, azután rohanok a kórházba. Gyorsan felhajtok egy kávét, majd következik az injekciózás, adjunktusi vizit, főorvosi vizit, műtét vagy műtétek, újabb kávé, vagy kávék. . . kórlapírás gyakran van, ebédelés ritkán! Négykor hazafelé húzom a csikót, ha nincs ügyelet.. . Otthon lezuhanyozok, s „átlényegülök“ zeneszerzővé. Zongora, jó lemezek, vidám társaság, whisky. Néha eljutok egy színházba, néha megszáll az ihlet. Ennyiből áll az én napom! — A tavalyi táncdalfesztiválon nagy si kere volt a „Kislány a zongoránál“ című dalának. Van ezzel kapcsolatban valami sztorija? — Hogyne volna! A fesztivál után úgy éreztem, hogy üldözőbe vett egész Budapest. Minden ismerősöm azt kutatta, azt találgatta: ki lehet az a kislány? . . . Pechemre éppen akkor udvaroltam egy külföldi zongoraművésznőnek, s ő éppen a Liszt rapszódiával nyert valahol külföldön versenyt. Hiába bizonygattam, hogy nem én Írtam a dal szövegét, senki és semmi nem mosta le rólam, hogy ez „kulcs-dal“, s fő hősnője ez a zongoraművésznő! A Fészekben sokan odajöttek hozzám, s megkérdezték: „Már férjhez ment?“ Őrjöngtem: „Senki nem ment férjhez, hagyjatok békén!" De ők csak megveregették a vállamat, vigasztalón: „Nem baj Robi, te még olyan fiatal vagy ..." — Van egy közös történetünk is, azt meséld el! — szólt közbe Koncz Zsuzsa. — Régebben történt. A kórházban éppen tüdőműtétem volt, amikor bejött a főorvos. jelinek felvételei S. Nagy
