Nő, 1969 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1969-06-22 / 25. szám
'Ш М а М а/i/ osztogatnak, A későbbi éveket Idézve az önkéntes egészségügyi nővér törékeny alakja elevenedik meg, amint fáradhatatlanul rója a hegyvidéki falvakat, bekopogtat a házakba, hogy az otthonszülő tanácstalan asszonyokat megtanítsa a csecsemő gondozására, az újszülöttet megmentse az életnek. Akkoriban nagyon magas volt a csecsemő halandóság és a földhözragadt szegény ember belenyugvással fogadta gyermeke pusztulását: Isten adta, Isten elvette. A Csehszlovák Vöröskereszt ezekben az években csak kis létszámú önkéntessel működött, de soraiban olyan neves asszonyok tevékenykedtek, mint Elena Maróthy-Soltésová, akit a nők körében végzett érdemes felvilágosító munkájáért a Csehszlovák Vöröskereszt első tiszteletbeli tagjává választottak, Az évek során az emberszeretetből fakadó mozgalomnak hazánkban Is egyre több követője lett. Egészségügyi tanfolyamok alakultak, amelyek keretében szakorvosok készítették fel a jelentkezőket, önként Kelten a kitüntetettek közül: Laco őrnagy, a közbiztonsági szervek dolgozója és Krista Bendová, írónő Dr. A. Horákot, a Vöröskereszt országos elnökét virággal üdvözlik Fr. Spáéil {elvételei vállalt hivatásukra. Országszerte széleskörű egészségügyi-nevelőmunka Indult meg a felnőttek és az Ifjúság körében. A vöröskeresztes nővérek mindenütt ott voltak, ahol szükség volt támogatásukra, véradókat toboroztak, hogy életet mentsenek. Munkájukért a jutalom, az elismerés egyetlen szó volt: Nővér, nővérke. Ez év március 26-án Prágában összehívták a Csehszlovák Vöröskereszt V. rendkívüli ülését, amelyen 330 képviselő jelenlétében a Csehszlovák Vöröskereszt federalizáclóját vitatták meg, leszögezték az államrendezést követő új feltételekből eredő hatáskörét, szervezését, és elfogadták az új alapszabályokat. A márciusi határozat értelmében rendezték meg Ülésezik a Szlovákiai Vöröskereszt I. Országos kongresszusa Szlovákia fővárosában, Bratlslavában május utolsó napjaiban a Szlovákiai Vöröskereszt I. Országos Kongresszusát. A Pihenés és Kultúra Parkjának üléstermében három napig tartó tanácskozáson vettek részt a szlovákiai faluk és városok helyi szervezeteinek delegátusai, szakorvosok, egészségügyi dolgozók, hogy magukévá tegyék az új feladatokat és még nagyobb ügyszeretettel, tennlakarással lássanak munkához, és elismerésben, kitüntetésben részesítsék a Vöröskereszt legodaadóbb tagjait. Múltban a Vöröskereszt ténykedése elsősorban a nyomor enyhítésére és az egészségügyi tudatlanság felszámolására irányult. Ma nem kéll éhségcslllapító levest osztogatni, a vidéki anyákat a higiénia alapelemeire tanítani, napjainkban társadalmi életünk korszerűsítése, a növekvő életszínvonal másirányú felvilágosító munkát és gondoskodást Igényel. A technika rohamos fejlődése megkönnyíti az emberek életét, munkáját, de sok komoly életveszéllyel járó balesetet Idéz elő. A statisztikai kimutatások azt bizonyítják, hogy a közlekedési balesetek áldozatainak száma legalább húsz százalékkal kevesebb lett volna, ha a szerencsétlenül járt embereket az orvos megérkezéséig elsősegélyben részesítik. Ezért a Vöröskereszt elsőrendű feladatát a jövőben a még szélesebb körű egészségügyi nevelőmunka képezi. Ezzel a feladattal szorosan összefügg az önkéntes véradók toborozása. A véradók száma Szlovákiában 1967-ben 36 434 volt, egy évvel később ez a szám több mint 2000-el csökkent. Hágy embertársunkat lehetett volna a hiányzó 1000 liter vérrel megmenteni? — A Vöröskereszt munkájának eredményét nem utolsósorban az önkéntes tagok létszáma határozza meg — hangsúlyozta beszámolójában Dr. A. Horók, a Szlovákiai Vöröskereszt országos elnöke. Hazánkban eddig 361 000 tagja van szervezetünknek, közöttük 24 100 szakképesítéssel rendelkező egészségügyi nővér. A Csehszlovák Vöröskereszt úttörői nehéz körülmények között Indultak útnak, de buzdításként jelmondatot tűztek maguk elé: „A Jelen korszak mindannyiunkra tíz ember kötelességét rójál" Odaadással végezték sok türelmet, önmegtagadást Igénylő, aprólékos, sokszor Jelentéktelennek tűnő, de az évek során eredményt hozó munkájukat. Nagy tettek voltak ezekl Ma, a Csehszlovák Vöröskereszt fennállásának 50. jubileumi évében Is Időszerű ez a jelmondat, mert a nagy tettekre, nemes cselekedetekre, emberségre, napjainkban is szükség van. J. M. gépesítés következtében sem maradjanak munka nélkül. Ennek szem előtt tartásával elhatározták, hogy az eddigi nyolc hektárnyi földiepret tizenkét hektárra bővítik. Érdemes földieperrel foglalkozni, mert amellett, hogy a nőknek munkalehetőséget nyújt, já bevételt jelent a közös kasszába. Az új burgonya eddigi 1S hektáros területét, szintén kibővítik. Továbbá húsz hektáron telepítenek szőlőt — mely csaknem egész éven át foglalkoztat majd egy női csoportot. A tesmagi szövetkezetben szívesen dolgoznak az asszonyok, A tagok átlagos havi jövedelme meghaladja az 1600 koronát. Minden második szombat szabad. Évente pedig 12 nap fizetett szabadságot kapnak a tagok. Ilyen viszonyok között nem is csoda, ha a tagság átlagos életkora 30 év. — Jól dolgoznak az asszonyok — erősíti meg az elnök állítását az agronómus. — Nélkülük nem sokra mennénk. Felsorolnám őket szorgalmuk szerint, mint pl. Dúló Anna, Oágyor Erzsébet, Vajak Mária, Szarka Júlia, de teljesen felesleges a felsorolás, mert a harmlnctagú női csoportból valakit külön kiemelni, megdicsérni nem is lehet. Mindegyikük megérdemli a dicséretet. S vajon ennyi szorgalmas asszony közül hány tagja a vezetőségnek? — Hát... Oágyor Erzsébet tagja az ellenőrző bizottságnak — feleli az agronómus. Ez bizony kevés. A tesmagi asszonyok közül bizonyára többen is helytállóénak a szövetkezet vezetőségében! S ekkor talán több szó esne a gyűléseken arról is, hogy nagyobb gondot kell fordítani a szociális helyiségekre, a munkaruhákra és cipőkre, és egyáltalán a munkakörnyezetre, melyben a tagok dolgoznak. Hajdú András Fényképünkön a tesmagi asszonyokat láthatjuk munka közben. Varga József felvétel«
