Nő, 1969 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1969-06-01 / 22. szám
о % ‘О > о <■—< >о ‘03 а сп и Ua •4 н т у<?& A MEZŰGAZDASÁGBAN SZOCIOLÓGIAI KUTATÁS A MEZŐGAZDASÁGBAN DOLGOZÓ NŐK KÖRÉBEN Tavaly novemberben szociológiai kutatásra került sor a mezőgazdaságban dolgozó nők körében. Ebbe a munkába tevékenyen bekapcsolódott 23 szlovákiai járás, amelyekben 2246 nő nézeteit és állásfoglalását térképezték fel. Hála a Szlovákiai Nőszövetség járási és helyi funkcionáriusainak, ezt a kutatómunkát nagyon gyorsan elvégezték, és eredményeit felhasználhatták már a kongreszszusi beszámoló kidolgozása során. A kutatást dr. Anton Burian, a brnoi Mezőgazdasági Főiskola munkatársa szervezte, s egyben ő értékelte eredményeit is. Erre a felmérésre nemcsak Szlovákiában, hanem a cseh kerületekben is sor került az eredmények összehasonlítása céljából. Az alapvető célkitűzés olyan tárgyilagos anyagnak megszerzése volt, amely fényt derítene a mezőgazdaságban dolgozó nők jelenlegi helyzetének és érvényesülésének néhány kérdésére, különös tekintettel a mezőgazdasági munka gépesítésére. A felmérés néhány eredménye rávilágít a mezőgazdaságban dolgozó nők legnagyobb problémáira. Például már hosszú évek óta gondot okoz az a körülmény, hogy ebben az ágazatban a dolgozó nők zöme idénymunkás. A kutatás megállapította, hogy a megkérdezett nőknek csak 36 százaléka dolgozik az egész év folyamán. Különösen a növénytermesztésben nagyon nehéz egész évre munkaalkalmat biztosítani. A mezőgazdasági munka idényjellege nemcsak az alacsonyabb keresetben nyilvánul meg, hanem általában gyengíti az'itt dolgozó nők érdeklődését is a mezőgazdaság iránt. A legnagyobb elégedetlenségnek azok a nők adták tanújelét, akik nem dolgoznak ugyan egész év folyamán, de több mint tíz hónapig vannak munkában. Természetesen szeretnék elérni a teljes foglalkoztatottságot. Éppen ebben a csoportban van a legtöbb (41,2 százalék) olyan nő, aki vállalná a háztartás ellátását, ha férje megfelelően keresne. Ez is bizonyítja elégedetlenségüket. E csoport tagjainak jelentős hányada a legfiatalabb, a 20 éven aluli nemzedék tagja, s éppen ez a nemzedék választja (45 százalék) a háztartás ellátását. Az egész esztendő folyamán dolgozó nők átlagos havi keresete mintegy 1000 korona. Ugyanakkor 1968-ban Szlovákiában a mezőgazdasági dolgozók átlagos havi fizetése 1485 korona volt. Hasonlítsuk össze ezt a két adatot az általunk megkérdezett nők havi keresetével, amely átlag 630 koronát tesz ki. A Cseh Szocialista Köztársasághoz viszonyítva Szlovákiában majdnem még egyszer olyan népes az a kategória, amely évente 4—10 hónapot dolgozik. Csehországban a mezőgazdaságban dolgozó nőknek 55,5 százaléka az egész év folyamán dolgozik, míg Szlovákiában csak 36 százalékuk. A kutató munka feltárt egy további fontos körülményt, a megkérdezett nők szakképzettség szerinti összetételét. Ennek az ankétnek eredményei arról tanúskodnak, hogy a mezőgazdaságban dolgozó nőknek 88,5 százaléka csak alapfokú, illetve befejezetlen alapfokú végzettséggel rendelkezik. Ezeknek a nőknek csupán 5,5 százaléka végezte* el a mezőgazdasági szakiskolát, 2246 megkérdezett nő közül összesen hat rendelkezett mezőgazdasági irányzatú főiskolai képesítéssel. A cseh országrészekhez viszonyítva Szlovákiában a mezőgazdaságban dolgozó nőknek csupán 9 százaléka ért el az alapfokúnál nagyobb képzettséget, míg Csehországban 15 százalékuk. Ezzel szemben leszögezhetjük, hogy a mezőgazdaság szakképzett erőkkel gyarapodik. A mezőgazdaságban dolgozó nők soraiba mintegy két év óta kerülnek nagyobb számban szakképzett erők. A mezőgazdaságban dolgozó nőket negatívan jellemző vonás, hogy érdektelenséget tanúsítanak a szakképzettség elmélyítése iránt. Az eddig gépi eszközök nélkül vagy azok részleges alkalmazásával dolgozó nőknek csupán 25 százaléka hajlandó elsajátítani a gépek szakszerű kezelését. A mezőgazdasági munkálatok fokozatos gépesítése és szakosítása feltétlenül megkívánja a dolgozók szakképzettségének növelését. Fontolóra kell venni a mezőgazdaságban dolgozó nők mezőgazdasági és más irányzatú szakmai képzésének új formáit, mivel a jövőben a gépesítés következtében csökkenhet a munkaerők száma. A mezőgazdaságban dolgozó nők szakképzettség szerinti összetétele kihat a gépesítésre is. A szociológiai ankét eredményei kimutatták, hogy jelenleg a mezőgazdaságban dolgoző nőknek 57,5 százaléka nem alkalmaz gépi eszközöket, míg 33 százalékuk csak részben. A megkérdezett nőknek 66 százaléka különben hű a mezőgazdasághoz és nem akar más ágazatba átmenni. Ez annyit jelent, hogy a mezőgazdaságnak továbbra is számolnia kell velük. Nyilvánvalóan nemcsak munkájuk jelenlegi és jövőbeli feltételeivel szükséges foglalkozni, hanem egyben meg kell velük vitatni szakképzettségük növelésének lehetőségeit is, mert ettől függ a mezőgazdaság gépesítése. Minél nagyobb mértékben alkalmazzák a nők munkájukban a gépi eszközöket, annál nagyobb az önbizalmuk, és a gépi munka iránti érdeklődésük. A gépek nagyobb fokú alkalmazása arra vezet, hogy kevesebben választják a háztartási munkát. Abban a női kategóriában, amely kizárólag gépekkel dolgozik, egyáltalában nem kerül sor erre. A kérdéseknek egy másik csoportja a női szervezet létjogosultságával kapcsolatban feszegette a mezőgazdaságban dolgozó nők nézeteit. A megkérdezett nőknek 72 százaléka szükségesnek tartja a női szervezetet és csak 4 százalékuk ellenzi azt. Figyelmet érdemel, hogy 24 százalékuk habozásról tanúskodó választ adott, vagyis a nőszövetség további tevékenysége kibontakoztatásának vannak tartalékai. A nőszervezet létjogosultságát főleg a 40—49 éves asszonyok pártolják (37,6 százalék), fölöslegesnek elsősorban a 25—29 évesek tartják. Az ankét eredményei alapján lemérhető, hogy a nőszervezet milyen intenzív munkát fejt ki a mezőgazdaságban dolgozó nők körében. A nőszervezet szükségességét leginkább a kelet-szlovákiai kerületben ismerik el, a közép-szlovákiai kerületben már gyakoribbak a habozó válaszok, míg legtöbben a nyugat-szlovákiai kerületben tartják fölöslegesnek ezt a szervezetet. A Cseh Szocialista Köztársasághoz mérten a szlovákiai nők haladóbb álláspontra helyezkednek. Szlovákiában a nők 40,5 százaléka tartja a nőszervezetet szükségesnek, míg a Cseh Szocialista Köztársaságban csak 35 százalékuk, ami arról tanúskodik, hogy ez a szervezet intenzivebb tevé■ kenységet fejt ki Szlovákiában. Ez a szociológiai ankét sok új ismeretet hozott. Átfogó anyaga sokkal szélesebben térképezte fel a szlovákiai mezőgazdaság problémáit, mint ahogy az ebből a rövid cikkből kitűnik. Reméljük azonban, hogy néhány fenti megállapításunk is gondolkodásra késztet bennünket: milyen irányban kellene szervezetünk munkásságát a mezőgazdaságban dolgozó nők körében kibontakoztatni.
