Nő, 1969 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1969-06-01 / 22. szám

Az emlékérmeket Dobos László miniszter adta át Prcfndl Sándor felvétele A CSEMADOK KB ünnepi ülésének margójára 1969. május 16-án ült össze Komáromban a Csehszlovákiai Magyarok Társadalmi és Kulturális Szövetségének Központi Bizottsága. A Szakszervezetek házában megrendezett ünnepi gyűlésen a CSEMADOK húszéves fennállásáról emlékeztek meg. Ebből az alka­lomból emlékérmeket osztottak ki a fáradhatatlan alapító tagoknak. Dobos László mi­niszter megnyitója után Szőke József, a CSEMADOK főtitkára mondott ünnepi beszédet. A CSEMADOK KB az ünnepi gyűlés után következő napon munkaülést tartott. Záróbeszédében Dobos László kifejtette, hogy a CSEMADOK kapcsolatát erősíteni kell az állami szervekkel. Továbbá alapos és tudományos igényű munkát követelt a meg­fogalmazott célok valóraváltása érdekében. Megemlítette még a nemzetiségi kérdés ren­dezésével kapcsolatban a jogfosztó törvények érvénytelenítését, a magyar televíziós adás megindítását, és a felsőoktatás lehetőségeit. Bírálólag szólt a kassai magyar szín­ház ügyéről, mivel a MATESZ, a művelődés-ügyi miniszter engedélyével, fiókszinházat nyit­hatna Kassán, a színház vezetői azonban az adódó lehetőséget nemigen igyekeznek ki­használni. A Csehszlovákiai Magyarok Társadalmi és Kulturális Szövetségének Központi Bizottsága határozatában hangsúlyozza, hogy ragaszkodik az 1968. március 12-i állásfoglalásához. G. P. A SZLOVÁK TANÁCSKÖZTÁRSASÁG EMLÉKÉRE ötven évvel ezelőtt — 1919. június 16-án kiáltották ki Kelet-Szlovákiában, Eperjesen a Szlovák Tanácsköztársasá­got. Rövid ideig létezett ugyan, mégis nagyon jelentős eseménynek számított. A tüntető dolgozók, a parasztok, értelmiségiek, a magyar és szlovák Vörös Hadsereg első fegyveres egysé­geinek jelenlétében alakult meg az első forradalmi tanácskormány, amely szlo­vák földön kívánta megteremteni a munkás-paraszt államot. Ugyanakkor felolvasták „a világ minden proletárjához“ intézett ünnepi kiáltványt. Ez az okmány a proletár nemzetköziség alapján kialakult test­véri kapcsolatokat fejezte ki. Természe­tesen szövetségeseinek tartotta az orosz és magyar tanácsköztársaságot és az egész nemzetközi proletariátust. Első üdvözlete „az imperializmus elnyomá-Ezalatt a szlovákiai forradalmi mun­kásság — a .kihirdetett statárium elle­nére —, ellenállásra buzdította a dol­gozókat. Komáromban a puskákkal felszerelt munkásság megtámadta a Duna-hld csehszlovák őrségét. Győri és tatabányai fejfegyverzett munkások és bányászok is .segítségül jöttek, az utcai harcok reggelig tartottak. A túlerő azonban kiszorította őket a városból, nagy részük elesett. Utána 21 lakost ki­végeztek. ( Több ilyen fegyveres akciót hajtottak végre a csehszlovák csapatok által el­foglalt területeken, így Dobsina térsé­gében, a Rima völgyében, Rozsnyó, Betlér és Poloma környékén, Handlo­­ván, valamint Pelsőc közelében, és Csölösztőnál, a Duna mellett tűzharc­ra került sor. Számtalan vörös őrség alakult. A Garam völgyében meg a Csallóközben a mezőgazdasági munká­sok, napszámosok és béresek csoporto­san megszöktek és beálltak a magyar Vörös Hadseregbe. Május végén az ukrán Vörös Had­sereg már csak 13 kilométerre volt Kisinyevtől, az orosz Vörös Hadsereg pedig átlépte Kelet-Galicia határát és Csernovic irányában haladt. Így a ma­gyar forradalmi kormányban azt a re­ményt kelthette, hogy a magyar Vörös Hadseregnek sikerül majd áttörni, és kapcsolatot teremteni az orosz és ukrán Vörös Hadsereggel. A Magyar Tanácsköztársaság egysé­geinek az ellentámadás első szakaszá­ban sikerült megszállni Érsekújvárt, Lévát, Krupinát, Losoncot, Rimaszom­batot és a tőlük délre fekvő területeket. A helyi proletariátus mindenütt támo­gatta a vörös csapatok előnyomulását. A második szakaszban megszállták a Dunaszerdahely, Érsekújvár, Vere­­bély, Zlaté Moravce, Nová Bana, Zvo­­len, Rozsnyó, Sabinov, Bardejov, Hu­­menné, Michalovce, Csap vonalától dél­re fekvő területeket egészen a Tiszáig. A harcok harmadik szakaszában a Vö­rös Hadsereg már közeledett a lengyel határhoz. Néhány hét tartamára a szlo­vák tanácsok területén megszűnt a fran­cia tábornokok diktatúrája és Eperjesen 1919. május 19-én kikiáltották a Szlo­vák Tanácsköztársaságot. A Magyar Tanácsköztársaság bukása, amelyet a kis és a nagy antánt (enten­te) fegyveres intervenciója Idézett elő, és Bugyonnij Első Lovas Hadseregének veresége a Visztulánál, sajnos törvény­szerűen, az Eperjesi Szlovák Tanács­­köztársaság megsemmisüléséhez veze­tett. Rövid fennállása azonban erőt adó forradalmi hagyománnyá vált az utódok számára. GREKIMRE A Szlovák Tanácsköztársaság kikiáltása Eperjesen sa alatt sínylődő cseh proletár testvé­reknek" szólt. A Magyar Tanácsköztársaság kikiál tása nagy visszhangra talált Szlovákia ban. A munkások rokonszenvüket és szolidaritásukat nyilvánították ki a ma gyár munkássággal, és az elrendelt mozgósításkor a munkásifjúság számos helyen megtagadta a bevonulást. A handlovai és prievidzai bányászok nem engedték fiaikat a magyar proletariátus ellen harcolni. Kassán pedig az állo­mást őrző cseh katonai egységek lázad­tak fel. Április 27-én a francia és olasz ve­zénylet alatt álló csehszlovák hadsereg fegyveres támadást indított el a Magyar Tanácsköztársaság ellen. Fő támadását Salgótarján térségében, május 13-án visszaverték. A kalandor intervenció súlyos vereséggel végződött, és az orv­támadás által kiprovokált magyar Vörös Hadsereg ellentámadásba ment át. Л Vörös Hadsereg első paneelvonata Eperjesen A BELÜGYMINISZTÉRIUM VÁLASZA Mindenki maga dönl nemzetiségi hovatartozásáról A Vasárnapi Új Szó 1969. január 26-i számában Gyönyör József azt irta a „Féle­lem nélkül..című cikkében a nemzeti­ségi hovatartozással és a reszlovákizáció­­val kapcsolatban, hogy a nemzetiségi alkotmánytörvény negyedik cikkelyének első bekezdése értelmében minden polgár sza­badon, saját meggyőződése szerint dönt nemzetiségéről. A két évtized előtt kiadott ún. reszlovakizációs dekrétumok már senkit nem köteleznek, hiszen 1969. január else­jével, a törvény hatálybalépésének napjá­val, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság állampolgárai, tehát a magyarok is, szaba­don vallhatják magukat magyar nemzetisé­gűnek, még akkor is, ha reszlovakizáltak- Elhatározásukat nem szabad befolyásolni sem előnyök ígérgetésével, sem pedig hát­rányos helyzettel való fenyegetőzéssel. Ezentúl a magyar nemzetiséghez való tar­tozás nem lehet egyetlen polgárnak sem kárára a politikai, gazdasági és társadalmi életben. Többen azzal a kéréssel fordultak a Nem­zetiségi Titkársághoz, vajon lehetséges-e a nemzetiségi adat kijavítása személyi iga­zolványaikban? Kérvényt kell-e benyújtani és kell-e fizetni? A Nemzetiségi Titkárság ebben az ügyben kikérte a Belügyminisztérium álláspontját. A Szlovák Szocialista Köztársaság Belügy­minisztériumának' 1969. április 8-án kelt VB-223/1969 számú átirata értelmében a személyi igazolványok adatait a közbizton­sági szerveknek az állampolgárok állandó lakhelye szerint illetékes osztályai, illetve a pozsonyi és kassai városi igazgatóságai javítják ki,'vagy cserélik ki a személyi iga­zolványokat. A nemzetiségi rovatban történt változást a személyi igazolványban az ille­tékes közbiztonsági szervek — minden ok­mány nélkül — az állampolgárok egyszerű kérelmére kijavítják, sőt az igazolványokat is kicserélik. Az igazolványcseréért a Pénzügyminiszté­rium 1965. évi 146. számú rendelete alapján 10 koronás illetéket, az új igazolvány nyom­tatványáért pedig 4 koronát kell fizetni. A Szlovák Szocialista Köztársaság Belügy­minisztériuma a Szövetségi Belügyminiszté­riummal történt konzultálás után ebben az ügyben egyúttal utasítást adott a közbizton­sági szervek valamennyi szlovákiai alakula­tának. Mindebből világosan következik, hogy az állampolgárok saját maguk döntenek nem­zetiségi hovatartozásukról, nem pedig a hatóságok.

Next

/
Oldalképek
Tartalom