Nő, 1969 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1969-05-25 / 21. szám
Megérdemelt sikert aratott a Csallóközi Dal- és Táncegyüttes bemutatója. Több szempontból mérlegelhetjük az együttesek munkáját, és gyakran örülhetnénk az amatőrök sikerének, és igyekezetük tisztaságának. Frázisként hathat, de tény, hogy a Csallóközi együttes tagjai öntudatosan dolgoznak — bizonyítva népi kultúrát és többlet igényt. Az ilyen megállapítás súlya többszörösen nő, ha figyelembe vesszük a műkedvelő élet nehézségeit, a munkaszervezést, amely néha a lehetetlennel határos. A koreográfus, Quittner János érdekes tényre hívta fel a figyelmemet: »öt év alatt százhatvan tag cserélődött ki“ — mondta. Ml maradt a lehetőségekből? Újrakezdeni, ismételni mindig ugyanazt a belefásulásig. — Nagyon fárasztó munka ez így — vallotta be a koreográfus — „hívtak a most alakuló cigányegyüttesbe, azok profik lesznek. Ha magyar együttes volna nem gondolkodnék“... Semmi szándékom sincs a műkedvelő népi együttesek perspektíváját el nem ismerni, sőt. Nem tudok szebb, tartalmasabb és egészségesebb programot elképzelni a fiatalok részére, hogy szabad idejüket hasznosan töltsék. Csakhogy van-e perspektíva, van-e továbbjutási lehetőség azok részére, akik a népi kultúra magasabb színvonalú tolmácsolására érzik hivatottnak magukat. Hol a fejlődés lehetősége? Van egy félhivatalos együttesünk az Ifjú Szívek, amely régen eltért attól az úttól, amit indulásakor maga elé tűzött. Sőt az együttesnek nincs kapcsolata a fiatal A bemutatón 350-en vettek részt Ag Tibor vezényel A Csallóközi Dal- és Táncegyüttes megérdemelt sikert aratott magyar értelmiséggel, sem annak céljaival. Az Ifjú Szívek nem hogy nem nevelt műkedvelő koreográfusokat a vidéki amatőr-együttesek számára, hanem maga az együttes is csaknem tizenöt éve szakképzett koreográfus nélkül működik. Így hát természetes, hogy az együttes nem gyűjt, és nem dolgoz fel anyagot. Maradnak az egyszerű és kényelmes megoldások és senki sincs, aki a Népes megszűnése óta az űrt feltölteni próbálja. A Népes, egyetlen magyar hivatásos népi együttesünk feloszlatása óta nem akadt, aki a megszüntetés okát megmagyarázza. Véleményen szerint nem is lehet. Hiszen szocialista hazánkban az egyenjogú nemzeti kisebbségek közül valamennyinek van hivatásos népi együttese. Csak éppen nekünk, a legnagyobb kisebbségnek, a háromnegyedmillió magyarnak nem adatott meg az a lehetőség, hogy népművészetünk kincseit a lehető legmagasabb színvonalon életre kelthessük. Pedig a Quittner Jánosnak fogcsikorgató küzdelme többet követel. Húsz év alatt nem nevelődött fel nálunk egy magyar koreográfus sem, nem mentette át a Jövőnek egyetlen népi együttes sem a kallódó folklorisztikai értékeket. De tovább folytathatjuk a húsz év áttekintését. Nincs magyar népirajzi múzeumunk sem. Mártonban több ősi dunai halászszerszámot találhatunk mint Komáromban. A Népest megszüntették. Az Ifjú Szívek nemzetiségi összetétele pedig problematikus. Persze számolhatok azzal a kifogással, hogy nincsenek megfelelő szakembereink. Természetes erre csak kérdéssel lehetne válaszolni. Miért nincsenek? Kik gátolták meg, hogy legyenek? De a szakvezetés kérdését rövid időn belül meg lehetne oldani, egyrészt Magyarországról meghívott, és szerződtetett szakemberekkel, másrészt minden bizonnyal akadnának jó néhányan, akik szívesen tanulnának koreográfusnak, rendezőnek, karmesternek stb. — a tehetségük megvolna hozzá. A minap találkoztam egy ismerősömmel, egy volt táncossal. Mióta nem táncol, valami hiányzik az életéből. Amikor az előbbi témáról esett szó, azt mondta, hogy bármikor elmenne táncosnak, vagy koreográfiát tanulni, csak lenne hová. Sokan vannak hozzá hasonlók, hiszen jómaga is csak úgy kapásból megnevezett néhányat. A feltételeket fölösleges bizonygatnom, hiszen ha akkor volt emberanyag, amikor a Népest alakították, akkor ma minden bizonnyal volna elég, s talán még jobb színvonalon, mint akkor. Csak neki kellene már végre fogni GÄGYOR PÉTER Belányi -János levelezőnk tudósítása a lévai lurásból. Devlcsáúyban tavaly januárban kisüzemet létesítettek, ahol az alkalmazottak szonyegeKet készítenek. Az üzemben nők dolgoznak többségben. Készítményeik iránt nagy az érdeklődés. A legtöbb szőnyeget a prágai Bíla Lábul áruház rendeli náluk. Most üzletet nyitnak a faluban, ahol az általuk készített szőnyegeket árulják majd. A lévai művelődési ház munkájának értékelésekor kitűnt, hogy hasznos munkát végeztek az elmúlt évben, összesen száztíz taníolyamot szerveztek a járás íalvaiban. A zenei alapismeretek elsajátítása érdekében nyitott tanfolyamok iránt volt a legnagyobb az érdeklődés. De nem sokkal kevesebben jártak a tánc- és nyelvtanfolyamokra sem. Az egészségügyi dolgozók tudják csak igazán, mennyire nélkülözhetetlen a modern gyógyászatban az emberi vér. De hogy szükség esetén mindig kéznél legyen, sok-sok ember segiteni-akarására van szükség. Deménden nemrégiben ötvenhárom polgár jelent meg önkéntes véradásra Horváth Piroska orvosnő rendelőjében, aki az egész akciót szervezte. A tavaly októberben Füleken megalakult Pedagógusnők Klubja munkájáról tudósított bennünket Telek Gyuláné, tanítónő, a klub vezetője. Levelében többek között ezeket Írja: — A legutolsó klubnapon „Az óvoda és az első osztály kapcsolata“ címmel rendeztünk vitát. A vitában dr. Vas Lászlóné tanítónő is felszólalt s elmondta, hogy az óvodából jött gyermekekkel sokkal könnyebb foglalkozni. A szókincsük is sokkal gazdagabb, mint azoké a gyerekeké, akik nem jártak óvodába. Sajnos Füleken az óvodában nincs annyi férőhely, hogy minden gyerek iskoláskora előtt legalább egy évig óvodába járjon. A Kelet-Szlovákiai Kerületben sok gondot okoz a csökkent munkaképességűek foglalkoztatása. Ez derült ki a Rokkant szövetségnek, a közelmúltban Kassán megtartott konferenciáján. Egyedül Kassán, a kerület központjában kedvező a helyzet, ahol 550 rokkant egyént foglalkoztatnak különböző kisüzemekben. Tervükben szerepel egy fémmegmunkáló üzem létesítése is, ahol majd szintén csökkent munkaképességűek dolgozhatnak. De nem ilyen a helyzet a terebesi, a bártfai, a homonnai járásokban, itt nem minden rokkant jut munkához, mert nincsenek üzemek, ahol alkalmazhatnák őket. A Rokkant szövetség mindent elkövet, hogy ezekben a járásokban is munkalehetőséget teremtsenek a csökkent munkaképességűeknek — Írja Németh Dezső Kassáról. Végre munkába állhatták A kövecses! asszonyok egész télen „karbatett kézzel* várták a tavasz érkezését. Azért mondom, hogy karbatett kézzel, mert a tél folyamán bizony semmilyen munkalehetőség nem akadt számukra a szövetkezetben. A tavasz érkezésével felszabadultak a kényszerpihenő alól, s nagy igyekezettél fogtak a korai ültetni való burgonya válogatásához, ültetéséhez, valamint a többi kapások ültetéséhez. Az asszoriyok hozzájárulásával a kövecses! szövetkezetben minden niag agrotechnikai határidőben a földbe került. Pihenés helyett — színdarab A közelmúltban mutatta be a kövecsesi Ifjúsági szervezet színjátszó csoportja a „Dalol a kismadár“ című vígjátékot. A színdarabot nagyobbrészt olyan lányok játszották, akik nappal alkalmazásban vannak, s este ahelyett, hogy pihennének, a kultúrház olvasótermében gyakorolták a darabot. Sikúr Irén és Huszka Mária tanítónők szervezési és rendezői munkájának kitűnő eredménye volt a nagy sikert aratott előadás. A falu lakossága jól szórakozott a kedves kis darabon, s hálás volt az ifjúságnak, hogy a kultúrának legalább egy parányi részét megcsillogtatták Kövecsesen is, — m Egy jól sikerült kiállításról A Szlovákiai Nőszövetség Rimaszombati Járási Bizottsága a napokban zárta be az Elet szépsége c. kiállítását. A kiállítás anyagát a járás községeiből összegyűjtött legszebb kézimunkák, térítők, dlszpárnák, subaszőnyegek, pokrócok képezték. Sajnos helyszűke miatt nem sikerült minden beküldött darabot kiállítani, de ennek ellenére is mintegy 400 kézimunka került bemutatásra. Nagy sikert arattak a ma nagyon divatos subaszőnyegek. A kézimunkákat zsűri értékelte, legszebbnek Struhárová Mária „Ocsovai terltőjé“-t találta. A legszebb kézimunkák júniusban a pozsonyi kiállításon díszelegnek majd. Reméljük, hogy a jövőben is alkalmunk lesz ilyen szép kiállítást megtekinteni, és ezzel öregbíteni Rimaszombat és környéke asszonyai és lányai kézügyességének jó hírnevét.